Sokat gondolkozok minden felesleges dolgon. Bár szubjektív,
hogy kinek mi a felesleges. Fogalmam nincs, hogy mi lesz a jövőben és csak
aggódó tekintettel nézek előre ebben a pusztuló világban.
Elvileg az a cél egy blognak, hogy elmondhasd a véleményed
bárkinek személytől, identitástól és előítélet nélkül. Azzal is tisztában
vagyok, hogy senki nem kíváncsi a másik véleményére, de tudom, ha csak egyszer,
csak úgy istenigazából egyszer figyelnénk, már magunkon is tudnánk segíteni.
Vagy a franc se tudja...
Én csak egy nyugodt világot szeretnék. Kicsit abszurd
kívánság egy erőszakkal és háborúkkal átitatott világban erről írni. Én még
várok, mint az elmúlt 10 év során, mióta már nagyjából megfogalmaztam ezt a
kívánságom. Viszont szégyen, amit látok. És amilyen rideg és véres lett a
világ, én is erre képeztem ki magam a világgal szemben.
Tudjátok milyen? Minden nap pesszimizmussal élni,
érdekbarátokkal körbevenni magadat, folyamatosan hazudsz mindenkinek, hogy
milyen szép és jó minden, miközben belesüllyedsz a hazugságok tengerébe. Néha
elgondolkozol, hogy egyáltalán tudsz-e őszinte lenni legalább saját magadhoz,
de végül inkább a tükörbe se nézel és úgy döntesz, hogy fizikailag elkezded a maszkot feldobni az
arcodra, hátha el tudsz bújni a világ elől.
Másról sem szól az élet, csak a kegyetlenségről, mert
mindenki ezt teszi. Végül már az igazság lesz a legnagyobb kegyetlenség.
Szerintem nincs fájdalmasabb az igazságnál.