Borka eddig minden táncházban irigykedve
figyelte a lányokat, akiket táncra kértek a fiúk.
Amikor eljut Lengyelországba egy nemzetközi néptáncversenyre, halvány remény ébred benne, hogy ezúttal rá is felfigyel valaki, ám itt is csak a sóvárogva nézheti a táncosokat. Noha megismeri Leventét, nem mer többet várni néhány vidám beszélgetésnél. Idővel azonban rá kell döbbennie: a kívánságok nem mindig úgy teljesülnek, ahogyan azt elképzeltük.
Ez a történet nehéznek mondható. Nem azért, mert felnőtteknek íródott, nem azért, mert kamaszként nem lehetne megérteni… Nem a nyelvezete vagy maga a történet miatt nehéz, hanem a mögöttes tartalma miatt.
A kötet akár feleannyi oldalszámból is állhatna, mégis ahhoz, hogy az olvasó számára ne merüljenek fel kérdések, részletesen beszámolva kapja meg a történetet. Ez teljesen ellentétben áll az Ambrózy sorozat titokzatosságától, mert ott Mili szemszögéből csak annyi információt kaphatunk, amennyit a főszereplő tud, megismert. Az időkút esetén viszont az E/3-as nézőpont segíti azt, hogy ne a cselekmény közben, hanem annál hamarább megismerhessük szereplőinket, és leginkább a szereplők jellemét.
Egy tabuktól mentes történet, kifejezetten felnőtt olvasóknak. Az előző kötetben olvashattuk a felvezetést, Sarah Z. Montgomery küldetését, de nem kaptunk rá választ, hogy férje, Richard meg fogja-e fejteni felesége titkát.
Ez a kötet nem csak holmi, jogász által megírt, jogászok célközönségnek elkészített kötet, hanem egy, a jogban laikus olvasónak is képes bemutatni a második világháború zordságát, könyörtelenségét, és néha jogtalan következményeit.
Történetek magáról a szerző életéről, életéből. Fontossági szerepe már a borítószavazáskor is feltűnt, még nagyobb meglepetés volt, hogy a belső borítókra két képmontázs kerültek. Ettől lett még személyesebb, még kitárulkozóbb és nyíltan avat be minket Böszörményi az életébe.
On Sai újabb kötetével ismerkedtem meg, ami az előzőleg
olvasott regények után erőteljesen bizonyította, hogy nincs minden ifjúsági
regény eltemetve a szememben.
Nem meglepetés, nem véletlen, mivel a Szer’usz világ megjelenésekor már maga a szerző, Böszörményi Gyula megemlítette, hogy Mück Mári karakterét egy, már régebb óta létező női karakter, Prücsök segítette életre kelteni. Böszörményi sosem tagadta, hogy szereti Rejtő Jenő regényeit és egyfajta példaként is vehetjük számára, mivel nem egy Rejtő regény adott ihletet, gondolatokat pár ismertebb és népszerűbb Böszörményi regénynek.
Az ajánlat bejött, szerintem ez kötött le a legjobban Rejtő regényei között.
Sugallat és ajánlat volt, hogy ezt bizony nem hagyhattam ki… Prücsök meghökkentő nőszemély, de pont ez benne a szórakoztató.
Piszkos Fred utolsó útja sem lehet izgalmak és vicces jelenetek nélkül, de most már itt az ideje mindenre fényt deríteni.
Előre szóltak, hogy mély és kemény mondanivalóval kecsegtet a történet, de annyira nem kell tartani, nem olyan durva, mint elsőre elképzeli az ember. A lényeg, ne felejtsük el, hogy néhány történetet maga az élet ihlet meg.
Voltak teóriáim, amiktől előre féltem. Nos, kicsit vegyes élményt sikerült összehozni a második rész kapcsán, de nem lehet panaszra okom, ha pár nap alatt ezt is könnyedén elolvastam. Röviden tömören, másra számítottam.
Előre is lelövöm a poént, hogy egy Ambrózy báróra való utalás győzött meg, hogy elolvassam a könyvet. Megbántam? Kicsit sem!
Mikor Piszkos Fred, a kapitány be lett fejezve, nem volt kétségem és nagy elánnal fogtam neki a következő résznek.
Amilyen gyorsan haladtam a történettel, és kikapcsolt arra a pár napra, mire megtudtam a történet végét, olyannyira megkérdőjeleztem, hogy valóban hasonló történetet szerettem volna-e elolvasni.
A bejegyzést olvashatjátok vendégbejegyzésként is Everglow blogján, az alábbi linkre kattintva:
Ebben a történetben nem más kap szerepet, mint a háztartásbeli
alkalmazott, simlis egyéni vállalkozó, Márika, aki meg akarja védeni a
jogtalanul börtönbe zárt munkáltatóját.
Nem is tudom, honnan ismerős nekem az a szituáció, amikor
azt a szereplőt említik meg a címben, aki csak mellékszereplőként gördíti előre
az eseményeket. – irónia, alig harminc év kellett ezután, a kötet után, hogy
folytassuk ezt a magyar módit.
Ez a bejegyzés a Könyvespolc Magazin számára készült, kifejezetten a Szer’usz világ című kötethez kapcsolódóan. Akik régebb óta olvassák a blogot, azoknak nem újdonság, hogy számukra annak idején készítettem egy sorozatösszegzőt, de azoknak más verzióban tálaltam a történetet.