Borka eddig minden táncházban irigykedve
figyelte a lányokat, akiket táncra kértek a fiúk.
Amikor eljut Lengyelországba egy nemzetközi néptáncversenyre, halvány remény ébred benne, hogy ezúttal rá is felfigyel valaki, ám itt is csak a sóvárogva nézheti a táncosokat. Noha megismeri Leventét, nem mer többet várni néhány vidám beszélgetésnél. Idővel azonban rá kell döbbennie: a kívánságok nem mindig úgy teljesülnek, ahogyan azt elképzeltük.
***
Azzal kezdeném, hogy
erős négy és fél csillagot osztok ki az amúgy novella-rövidségű regénynek, amibe
teljesen véletlen botlottam. Maga a téma is különleges, elsősorban romantikus
zsánerűnek mondanám, és a központi elemnek a néptánc világa elevenedik meg.
Mint táncos, nekem is ez keltette fel az érdeklődésem, és miután kiderült, hogy
az egyik említett tánccsoport pont abból a városból származik, ahol élek, a
szintén táncos testvéremmel elkezdtük boncolni a karaktereket.
Tegyük hozzá, totál
fiktív történet, és ezt a szerző már az elején leszögezi, illetve már a második
felénél leesett, hogy az úgymond „másodhegedűs” tánccsoportról lehet szó, nem
pedig arról a csoportról, amiben ráadásul maga a párom is táncol. (Csak ennyire
vagyok benne a történetben, miközben Levente nevű táncos tényleg volt pár éve a
párom csapatában, de volt pár apróság, ami miatt azonnal tudtam, hogy bizony a
másik táncegyüttesről lesz szó.)
Ami miatt azt a kemény
fél csillagot levonom, az pont azért van, hogy többször is említésre került,
hogy valószínű a csapat „füvezett”. Itt és most oszlatom el a tévhiteket, mi
táncosok legfeljebb iszunk. Fellépések és komoly versenyek esetében viszont
keményen fognak minket, és fűről szó sem lehet, és mi szégyenkeznénk, ha ilyet
állítanának rólunk. (Az, hogy az említett másik csapat tett volna ilyet, arról
tudomásunk nincs, de a megyében, amúgy egymással jóban levő csapatok tagjai
bizton állíthatják, hogy „kinézzük belőlük”.)
Na, de térjünk magára
a történetre. Rövidsége ellenére egy lendületes, cselekménydús történet, és aki
laikusként olvasná, annak egy jó bevezetés a táncos világunkba, és feleleveníti
bennünk a külföldi utazásaink. Erősen cselekményre alapul, és finoman összhangba
hozta a szerző azt, hogy minden típusú olvasónak megfeleljen, mert minden
érzékszervre képes volt hatni olvasás közben. A látvány képei, a mozgás
dinamikája és hangok, zenék akaratlanul is a fejben összeáll és teljesen a
főszereplőnk szemszögéből láttam a történéseket. (Sőt, azt az élményt adta
nekem, mintha én magam néztem volna, ahogyan a párom táncol a fellépésen és
csak nézőként ámulok.) A táncházas jelenetek is jó betekintést adtak, milyen
érzés nekünk elmenni ezekre az eseményekre, főleg ha a kiszemelt emberrel
táncolhatunk. A mezőségi és azon belül a bonchidai táncok lettek kiemelve a
regényben, ami amúgy a legtöbb táncos számára amúgy is nagy kedvenc, így a
néptáncos olvasóknak kifejezetten tetszeni fog.
A romantikus történeti
része könnyed, tipikus tizenéves, kamaszos rajongású, felnőtt olvasókat nem
biztos, hogy megfogja, vagy át fogja érezni a jelentek eseményeit, azoknak
inkább a tánchoz köthető eseményeket és helyzeteket ajánlom.