Maga a fogalom egy üzleti stratégia, amit népszerű
nagyvállalatok kezdtek alkalmazni annak érdekében, hogy hosszútávon fenntarthatók
és fejlődők lehessenek.
Személy szerint akkor találkoztam vele először, mikor
logisztikán tanultam és a Toyota cég minőségi elveiről volt szó. Akkor még úgy
véltem, hogy a magyar vállalatirányítási rendszerben ezt nem alkalmazzák, és
így ez által haszontalan ismeretnek tartottam. Több éve a szakmámban dolgozva,
különböző pozíciókban újra szembe került velem a kaizen, mint könyv és rá
kellett jönnöm, hogy van még mit tanulnom.
Robert Maurer nem
a vállalatvezetés, hanem a japán életszemlélet irányából mutatja be nekünk,
hogy a mindennapi életünk is tudjuk hasonló stratégiával irányítani, mai tegyük
hozzá, hogy egy logisztikust nagyon is foglalkoztat.
A kötetet értékelni mindenképp a könyv befejezése után
szeretném, de addig is tegyük egy kis lépést, és lássuk meg, hogyan tud a
Kaizen szemlélete és a kötet segítségül lenni a szürke, mókuskerékbe ragadt
gondolatok felszabadításán. A lépéseket napokra osztottam be és minden napra a
kötet egy fejezetét osztottam be gondolatébresztőnek. Ezen felül a vonzás
törvényét is próbáltam erősíteni magamban a pozitivitás érdekében.
Első lépés: (Egy kis
lépés)
A változás sok emberben félelmet indít el, viszont apró
változások nem változtatják meg a mindennapi életünk. Először megismertem a kaizen
megalakulásának körülményeit, egy kis történelmi kitekintést és utána át is
tért a kötet arra, miért nem hatékonyak a nagy tervek azonnali végrehajtásai.
Feladat: lelkesítés, az első igazi feladat meghatározása.
Második lépés: (Miért
működik a kaizen?)
Az innováció és a kaizen különbsége és érvek a kis lépések megtétele
mellett.
Első feladatként egész héten igyekeztem mindig ugyanabban az időpontban kelni
és elindulni a munkába, és örülni már reggel a sikernek, ha sikerült a kitűzött
időpont előtt egy perccel korábban kelni. Ezzel máris jobban indult a nap és
jobban koncentráltam a reggeli rutinra.
Pozitív változás: hamarabb elkészültem, öt perccel kevesebbet nyomkodtam a
telefont indulás előtt és nyugodtabban értem be, illetve kezdtem meg a munkát,
mivel nem rohantam még az átöltözéssel sem.
Az innováció helyett kaizen, avagy ne magára a végcélra
koncentráljunk, hanem az apró lépés megtételére, így akkor sem csalódunk, ha
éppen egyszer nem jön össze az, ami mondjuk egész héten sikerült.
Harmadik lépés: (Kis
kérdéseket tegyünk fel)
Az agyunk szereti a kérdéseket és ezzel tudjuk hatékony
munkára fogni. Mivel segítesz magadon egy percben?
Feladat: egész heti teendők helyett csak a napi teendőkre koncentrálás, ez
által gyorsabban átlátni az, hogy mire is van idő a nap során. A délutánok pontos
megtervezése, hogy ez által mondhatni mindenre legyen idő.
Pozitív változás: Sokkal több üres időt helyeztem be a délutánba, így nem
foglalkoztam azzal, hogy mikorra lesz kész, illetve igyekeztem nem rohanni, így
inkább kevesebb dolgot ütemeztem be egy napra. Mégis, pozitívan zárhatom a
hetet, mivel egy nap kivételével minden nap olvastam egy keveset,
nagybevásárlást csináltam, takarítottam, főztem, és mind a három táncórán is
aktívan részt vettem. Plusz, szombaton lett időm a könyvespolcot összeszerelni,
pakolni és még a párom is apró, kedvére való teendőkkel rá tudtam venni arra,
hogy egy nap alatt hatékonyan letudjuk az eddig elmaradt feladatokat.
Kicsit a hét végére úgy véltem, rezeg a léc, mivel pénteken
nem volt meg azonnal az a lelkesedésem, hogy felkeljek. Végül a munka terén
minden jól alakult, viszont a délutáni tervek kicsit változtak, de amennyire
lehet, lassan átgondoltam, hogy mit tettem volna, ha nem adódott volna a fenn
álló probléma, és így határozva változtattam meg a stratégiát. Átgondolva a
dolgokat mondhatni nem volt akkora probléma, sőt végül egy alvás is segített
azon, hogy szombatra ismételten teli lettem energiával, és vasárnapra már csak
a blog és az olvasás maradt előtérben.
Konklúzió: Az első hét sikeresnek tekinthető, és a következő
hétre újabb apró feladatokat tervezek beépíteni a mindennapokba.