Mindenről is legyen egy Kávészünet #116

Üdvözletem Sültkörték, végre itt van Schildkröte és nem tudom magamba fojtani az örömöt, hogy ismét a gép előtt írhatok (egy Gyopáros-fürdőt hagytam ki, szóval tessék értékelni). Az ebédet ma sem gondolom túl, sült krumpli lesz kukoricasalátával, így több időm van írni és blogolni.

Az elmúlt két hét mozgalmas volt, és miután a munka terén szinte már sztahanovista módon szorgoskodom, mint a hangyák (csak túlóra nélkül, mert félő lenne, ha a másfél heti tervet három nap alatt teljesíted), addig sikeresen megléptem, megléptünk egy újabb mérföldkőt. Pontosabban három lépcsőt jelent ez, de lássuk sorban az örömöm tárgyait.

Ad1; visszavágattam a hajam. Nos, ez nem volt akkora durranás, és mivel pár évig növesztettem, megszokottan meguntam az ismételten kezelhetetlen gubancokat és a praktikusság felé tendálva rövidebb frizurára váltottam.

Ad2; megvásároltam életem első bútorát (bútorjait). Elsőre egy komódot szerettem volna, ezzel is megerősíteni magamban a végleges költözés felé vezető utat, miközben a párom javaslatára megrendeltem egy könyves polcot is. Tegyük hozzá, magának akarta, de végül kié lesz, majd a könyvgyűjtemény versus sportmagazin, sportújság gyűjtemény harc dönti el. Vagy maradunk az egyenlőség elvénél és fele-fele arányban megosztozunk rajta.

Ad3; legelső bútor összeszerelésem. A monitor állvány vicc volt, de a komód laza négy és fél óra izzadást eredményezett és megtanultuk, hogy baki nélkül nincs bútorszerelés. Egy szorítócsavar törésen és az ajtó felfogatás bonyolultságán kívül viszont eredményesnek bizonyult legelső próbálkozásom. (az ajtó végül a bonyolult instrukció után szépen be lett állítva és nézzük el, hogy a legnyamvadtabb, elnyűtt csavarfejjel is sikerült megcsinálni.)

(Ha a kollégáim ezt megtudnák, a következő tervük lenne az asztalosműhelyben megtanítani nekem a fűrészgép használatát… bár egy CNC gép mellett már gyerekjáték lenne, de utána már csak az egyetemes, hagyományos esztergán meg kéne tanulnom forgácsolni… mondtam már, hogy a személyi számom még mindig kettővel kezdődik? – igen, Marilyn Monroe is műhelyben kezdte, aztán láthatjátok mi lett a vége.)

Konklúziók: A kalapálás nagyon jó stresszlevezető, és ha úgy véled jó ötlet szombat délután kalapálni a panelben, cserébe vasárnap egész nap a szomszéd születésnapot tart hamisíthatatlan cigányzenével megspékelve. A toleráns és konzervatív szomszédi (v)iszony még mindig működik oda-vissza.

Ezen felül venni kell rendes csavarhúzót a könyvespolc összeszereléséhez. Illetve, ha jó boltot keresel, mindig a férfi kollégákat kérdezd, tudják hova érdemes a városban menni a jó barkácsoló cuccokért.

Ezeken kívül tegnap este jó hosszú idő után volt időm és energiám (bár nyolc óra táján kezdtem bealudni megszokottan) hogy táncházra elkísérjem a párom, és egy családias kikapcsolódás kerekedett a borházban. Utána érdekel bárkit is, hogy Jobbágyteleki legényes zenére Sóvidéki legényest táncolt a párom?

A héten közben a Steam-en akció volt a kívánságlistás játékaimra, így kettő játékot ismételten megvettem, és kibírtam, hogy pénteken nem rendeltem egy Book24 könyvcsomagot. Tervezem a jövő héten megrendelni, mivel Fábián Jankának újabb regénye jelenik meg, és úgy döntöttem, hogy Bauer Barbara kötetei után folytatom a magyar szerzők köteteinek beszerzéseit.

Nos, ennyi lett volna mára első szusszanásra (meg a mosás is kész és hamarosan nekiállok főzni), egy könyvértékelő tervben van és ráadásul a múlt héten elkezdtem újra olvasni és javítani a Savarelly ügyek regény részeit, így hamarosan javított verzióban lehet olvasni a blogon is, könyvek terén tényleg nem haladtam, jövő héten terveim szerint lesz rájuk is időm. (igen, arra van idő, amire szánunk, kivétel, ha a bolond időjárás miatt vagy a torkommal vagy a fejfájással kell küzdeni minden nap, hacsak nem alszom be nyolc előtt)