2021. szeptember 26.

Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap

Az előző kötet után nem volt kétségem, hogy a folytatása is hamar a kezembe kerül. A Mielőtt felkel a nap főszereplőinek gyerekét, Mijót ismerhetjük meg és az ő élettörténetét.

Fülszöveg:

Az eltörölhetetlen múlt

1950. Szarajevó, Bosznia

A szabadkai Mijo és az Adria mellől származó Meda egyetemi éveik alatt szenvedélyesen szeretik egymást. Azonban a harmadik év végén a lány állásajánlatot kap Splitben, amire mindig is vágyott, a férfit pedig besorozzák katonának az isten háta mögötti Jeszenicébe. A fiatalok rádöbbennek, hogy nincs közös jövőjük, és mielőtt útjaik végleg elválnak, még együtt töltenek egy szenvedélyes éjszakát.

Csaknem húsz évvel később az akkor már családos Mijót a munkahelyéről kirendelik Szarajevóba, ahol döbbenetes titkokra derül fény a múltból.

Egy szenvedélyes kapcsolat után tényleg a hátunk mögött hagyhatjuk az igaz szerelmet? Mi történik, ha a sors hirtelen akkor szembesíti az embert a múltjával, amikor a legkevésbé számít rá? Vajon örökké hordoznunk kell legnehezebb titkainkat? És meg tudunk-e szabadulni a súlyos tehertől, amíg nem késő?

Családi titkok, mélyben lappangó fájdalom. Pap Éva új regénye sorsokról, traumákról, soha el nem mesélt történetekről szól, bepillantást engedve az ötvenes évek Jugoszláviájának titói világába. Történet a felelősségvállalásról, az elhallgatott igazságról és a múltban gyökerező kegyetlen valóságról. Arról, hogy néha milyen nehéz szembenézni akár a saját életünkkel is.

***

A legelső szokatlan dolog, ami miatt azonnal megfogott a regény, hogy férfi főszereplőt kaptunk. A regény egy teljes életet mutat be, egészen a fiatal kortól a főszereplő haláláig, váltakozó idősíkkal.

Az előző kötethez hasonlóan, szerb, bunyevác, és jugoszláv mindennapokba ad betekintést.

Izgalmas fordulatokkal tarkított történet, amit néha vicces, vagy éppen kedves párbeszédek tesznek tartalmassá.

A történelmi hitelesség megmaradt, néhol kiegészíti a Mielőtt felkel a nap című regényt, és a fiktív regények is valósnak hatnak.

A szerelmi szál szép, részletes és kellemes hangvételű volt, olvastatta magát. Főszereplőnk, Mijo sok érzelmet kapott, a szerző sok jelenséget feltárt, ez által könnyebb volt azonosulni a szereplőkkel.

Mivel hosszú életű főszereplőről van szó, az idősíkban sok időugrás van, és folyamatosan szembe állítja a múltját a jelenével, miközben betekintést enged a szülei és a gyerekei életébe is.

Maga a korszak titokzatosságát is felfedi a történet, és együtt izgulhatunk Mijóval, hogyan képes megbirkózni a szembe kerülő problémáival. Pozitív volt, hogy teljesen átlagos életű szereplőt kaptunk, aki nem félt bemutatni minden tettét vagy tévedését, és ezekkel hogyan próbál megküzdeni.