Tízéves kávészünet 2025 #124

  Üdvözletem Sültkörték, még nem tűnt el Schildkröte... Mondhatni nagy levegővételű szünet jogos gazdája lettem.

    Én sem terveztem így, ezen felül, hogyan ünnepelhetnénk meg a kerek 10 évet a blognak? Ami meglepő, hogy eddig bírta, aktív hét év nem kis idő, de visszagondolva a naplóírási tevékenységemre, az is aktívan tíz évet ölelt fel. De ez ne csüggesszen senkit, azóta is írok naplót (még ha csak negyedévente is), inkább igyekszem pozitív szemlélettel és emlékekkel megtölteni a lapokat.

    Jelenleg nincs konkrét célja a blognak, a tartalmak maradnak továbbra is olvashatóak. Könyves, sorozatos beszámolókat készíteni több időt igényelne számomra, ami jelenleg kivitelezhetetlen. Tisztában vagyok vele, hogy a munkahely váltás nagy érvágás lett a "tartalomgyártásnak", de bizakodom, hogy egyszer eljuthatok olyan helyzetbe, ami ennek a hobbinak is időt enged.

    A magánéletemben is többször volt közösségi tevékenységem, sok emberrel voltam körülvéve, plusz munkatársak és lássuk be, ezeknek introvertáltként csak a negatív hatásait éreztem, és mikor jött a váltás és a költözés, kezdtem ismét önmagam lenni. Akkor is megfogalmazódott bennem, hogy nem kell mindenkinek az orrára kötnöm mindent, ahogyan a jó öreg Brit monarchia családja is megmondta "ne panaszkodj, ne magyarázkodj" teljes mértékben értelmet nyert az életemben. Igen is jogos, lehet háborogni, de ne sokáig, illetve a panaszkodással nem jutunk előrébb, mert ha meg tudunk oldani egy problémát, akkor onnantól nem lesz gond, ha pedig más hibája miatt kell panaszkodni, az meg felesleges, úgy sem a te hibád... meg nem a te lelki puttonyod, amit nem hogy cipelni, fel sem kell emelni. - Majd pont így viselkedik egy logisztikus, akinek az lenne a hivatása és célja, hogy minden akadályt leküzdjön és megbirkózzon a feladatokkal?

    El is telt egy negyed év, holmi sebek nyalogatásával (amire ha visszatekintek, már akkor lezártam, mikor kimondták az áment) és fejestől ugrottam bele az új lehetőségekbe, aminek meg is lettek így egy év után az eredményei. Költözés után cirka egy hónappal kaptam plusz munkát, így belemélyülhettem a szállítmányozás rejtelmeibe, aminek kifejezetten örültem. Fél évre rá ősszel lett volna egy plusz lehetőség, pályázhattam volna másik munkakörre, és ténylegesen csalódott is voltam, hogy nem kaphattam meg (mondhatni apróság miatt - nem számít) de kb. három nap alatt ejtettem a dolgot és elhatároztam, hogy tovább képzem magam, szorgosan tanulok tovább és törekszem precízebben végezni az aktuális feladatokat. Nem is kellett sokat várni, negyed év múlva így is belekóstoltam abba a logisztikai káoszba, aminek kapcsán tudtam, hogy nehéz lesz a gordiuszi csomókat elvágni, és nagyjából meg is oldódott, mire a helyettesítésnek vége szakadt. Kemény lecke, sok ideg, és stressz, de összességében több haszonnal jár az életemben, mint amennyi hátránya van. (Na meg az eufória, hogy ismét szakmában dolgozhatok... komolyan, ha váltok, vissza akarok térni az irodai munkára)

    Szóval, karrier terén szárnyalást érzek, ami azért a harmincas éveim megkezdésének elég pozitív löketet ad. Ha azt veszem, hogy a húszas éveim voltak az igazán önfejlesztések, önismereti tapasztalatok és a második kamaszkor megnyilvánulásai, úgy véltem, ha betöltöm a harmincat, nem változik semmi. De talán az is közrejátszik, hogy találkoztam valakivel, aki mondhatni felnyitotta a szemem, mennyi lehetőség is rejlik az életben és megdöbbentően hasonló gondolkodással megáldva kezdtünk szembe nézni a világgal. Milyen az, ha valaki önmagadért elfogad? Aki nem ítél el, bármit teszel vagy mondasz? Egyáltalán kíváncsi a véleményedre és kéri, hogy határozottabban döntsél bizonyos dolgokról, és ne arra hagyatkozzak, mások mit szeretnének vagy várnak el tőlem. Egyszer az életben fogadom meg egy számítógépes program kérését, ami olyan ablakot nyitott meg számomra, hogy azóta is nevethetnékem támad.

    Az augusztus nem volt zökkenőmentes, sajnos közismert cirmos macskánk, SirMók annyira lebetegedett, hogy nem lehetett már megmenteni. De tudtam, hogy lett kölyke, így a trikolór doromboló szeszélyünket mondhatni átvettem a testvéremtől. Minél idősebb lesz, annál több viselkedésmintát fedezek fel benne az apjától, mondhatni mindig képes felvidítani.

    Néptánc eléggé laza volt az előző és az idei évben is, mivel egy csapatban maradtam, és nagyjából senkinek semmilyen időpont nem megfelelő, így kényelmesen részt tudok venni a heti egy próbán. Kevés fellépés, nyugodt, családias próbák, teljesíthető kihívások és semmi nagy volumenű kötelezettség.

    Könyvolvasás eléggé stagnál, csodálkoztam is, hogy sikerült az 50 kötetet elérnem darabszámban, miközben a 2024-es évben az angol tanulást is kicsit pihentettem, bár azóta télen újra rástartoltam, és tavasszal már megvásároltam egy angol nyelvű sorozatot. A decemberi pihenés közepette kicsit lomtalanítottam és most már a csekély olvasott köteteim mellett, fájó szívvel, de átnéztem a várólistás köteteim is, és azokból is majdnem száz darabot szelektáltam ki (többsége a szegedi Agóra Libris lapozójába került) Így az új évet kicsivel több, mint 150 darab kötettel indítottam a magánkönyvtáramban, amiből 50 várólistás volt - 2025-ös terv szerint lecsökkentem százra a lassan kapszulakönyvtáram, aminél a főbb cél az, hogy egy könyvespolcon elférjen az összes kedvencem, amiket bármikor és szívesen előveszek.

    Sorozatokat és filmeket úgy érzem többet fogyasztottam a kelleténél, bár mindig megfontoltan vágtam bele az általam választottakba, amióta pedig hozzám hasonlóan anime- és sorozatkedvelővel áldott meg az ég, a hétvégi filmezős és nassolós pillanatok konkrétan a pihenés részét képezik.

    Röviden jelenleg ennyi lenne, plusz pár képpel illusztrálva az elmúlt két évet. Legyetek jók, macskázzatok és olvassatok sokat, mert amilyen magas lesz a nyugdíjkorhatár, úgy sem lesz akkor már ezekre időtök... so keep calm calm and have chill time every day.

Új év, új remények? 2024 Kávészünet #122

    Üdvözletem Sültkörték, itt Schildkröte és mondhatni egy év után jó lenne ott folytatni a dolgokat, ahol tartottam. A múlt év hajszája most kicsit ülepedni látszik, és miután egy feladatot leadtam, talán ismét fel tudom venni a fonalat az írás terén, ami iszonyatosan hiányzott minden nap.

Végre egy fél éves Kávészünet #121

Üdvözletem Sültkörték, itt Schildkröte és ma megmondom, miért is nem írtam egy sort sem az elmúlt fél évben. Bizony, itt van a nyakunkon a nyár, ami azt jelenti, hogy nyolc éves lett a blog. Úgy vélem, a felénél sem tartok, ahol annak idején elképzeltem, de töretlen lelkesedéssel gondolok arra, hogy nem volt hiábavaló az elszántság, és ma sem csinálnám másképp.

Schildkröte folklór mesék #2 – a néptáncos sosem unatkozik nyáron sem

Üdvözletem, ismételten itt, és nem kevés program volt az elmúlt hónapban.

Ez egy ilyen június… Könyvhetes Kávészünet #120

El sem hiszem, hogy az elmúlt két hét rohanása után két olyan napom van, amikor semmi program nem szakítja félbe a hétvégi semmittevést. (kivétel a főzőcskézés, de nem lényeg, ha közben sikerül egy könyvet befejezni)

Hosszú hétvégi Kávészünet #119

Amíg a két kávé sem segített az elnyomott hátam fájdalmának (mert minek is harminc év alatt masszázskezelés), írhatnék arról, hogy miért nehéz visszaülni a gép elé, vagy arról, miért is lett prioritás a két tánccsoport rendezvényein való részvétel, de szóba jöhetne amúgy az, miért lett kb. a negyedik kedvenc állatom Godzilla (amiről kiderült, hogy Gojira). A lényeg, hogy a főzős blogbejegyzések megapadtak, pedig van képanyag bőven, miket is készítek el a hétköznapokban.

Mert kell egy újabb Kávészünet #118

Üdvözletem Sültkörték, itt van végre Schildkröte, hogy megmondja, ha halogatásról van szó, ez az elmúlt hónap bizony nagyon erre hajazott.

A februári jó időre egy kis Kávészünet #117

Üdvözletem minden Sültkörtének, ismét itt van Schildkröte, és fogalmam nincs, hol folytassam az előző kávészüneti bejegyzést, ami olyan régen volt, hogy éppen nem őszültem meg közben.

Schildkröte Blogmas 2021. #3-4.

Kicsit megkésve, de másoknak az ünnepek közepette kívánok örömökben és finom ételekben gazdag ünnepeket!

Schildkröte Blogmas 2021. #1–2.

Bizony, ismét eltelt egy év, így lássuk is a következő négy hét eseményeit, ahol Schildkröte megmondja, idén sem aprózunk el semmit.

Schildkröte Kaizen-napló

Mit tudsz tenni minden nap egy percben ahhoz, hogy közelebb legyél a céljaidhoz?

Mindenről is legyen egy Kávészünet #116

Üdvözletem Sültkörték, végre itt van Schildkröte és nem tudom magamba fojtani az örömöt, hogy ismét a gép előtt írhatok (egy Gyopáros-fürdőt hagytam ki, szóval tessék értékelni). Az ebédet ma sem gondolom túl, sült krumpli lesz kukoricasalátával, így több időm van írni és blogolni.

Csak egy rövid Kávészünet #115

Gyorsan el is telt a hét, és míg hallgatom a TheVR ezredik Happy Hour műsort, addig teázgatva gyógyulgatok egy megszokott, légkondicionáló által kapott mandulagyulladásból.

Ahogyan alakulni fog a Kávészünet #114

Amikor azt hiszem, hogy most jó sokáig nem fogok nekiülni a következő kávészünetnek, kiderül, hogy még mindig a templomban kell hinni, és kezdek megnyugodni az elmúlt hetek hajtása után.

Hogyan is telik a nyári Kávészünet #113

Üdvözletem Sültkörték, ismét itt van Schildkröte és beszélgessünk egy jeges kávé mellett, hogyan telik a nyári időszak a teknősöknek.

Hatodik blogszületésnap

Üdvözletem Sültkörték, itt Schildkröte és lassan hat éve gépelek, amikor csak az időm engedi. Ahogyan minden évben, most is eszembe jutott az a fajta eufórikus érzet, milyen volt a legelső bejegyzésem megírni, és ahhoz képest most hol tartok. Igaz, az elmúlt fél év nem éppen erről szólt az életemben, igyekeztem beütemezni a bokros teendők közé, mégis háttérbe szorult.

Mert a citromos víz nem lesz elég… Kávészünet #112

Üdv Sültkörték, ismét itt van Schildkröte és van, amiről mesélnék, de nem lehet és vannak dolgok, amiket magamnak megtartanék, de csak ezekről írhatok. Szóval, nem tudom, az előző kávészünetet hol hagytam abba, viszont azóta sok minden megváltozott, szerencsére pozitív irányba.

Csak egy, februári Kávészünet #111

Lehet-e írni szatírát naplóba? Lehetőleg kezdjek neki, mielőtt ismét felrúgom a gépházat. Nos, nem egyszerű semmi sem, főként, ha épp az a probléma gyökere, hogy a másikkal nem érteted meg magad.

Ideje leülni egy kis Kávészünetre #110

Vártam, vártam de, hogy mire, már én sem tudom. Valójában köszönöm szépen, megvagyok, de igyekeztem diplomatikusan kimaradni minden afférból, ami konkrétan csak haragot szítana. Szóval, elő azzal a csésze kávéval, oszt lássunk neki a számadásnak, miért halad ennyire az idő.

Blogmas 2020. harmadik hét

Talán ez lesz az utolsó ebben az évben, és az előzőtől eltérően nem négy hetet írok össze, csak hármat. Talán elég is lesz mindenkinek. Ráadásul Esterházy minden bizonnyal megjegyezné, hogy túl sok itt a talán… és a talány is. Főleg ezt a hetet tekintve.