Julia Quinn: Egy csók… és minden más (Smythe-Smith Kvartett 3.)

Mint egy zenei darabnál, az első rész figyelemfelkeltő, a második részben elmélyül, a harmadik adja meg a lendületet és a negyedik a lecsengést. Még az utolsó esetén nem tudom biztosan ezt elmondani, de azt igen, hogy az első három részt olvasva ez volt számomra a favorit történet.

Fülszöveg:

Az úr a hölgyről: tudálékos, bosszantó nőszemély. Hugh Prentice-nek sosem volt türelme a teátrális nőkhöz, és ha Lady Sarah Pleinsworth valaha tudta is, mit jelent a szerény és visszahúzódó mint pozitív női tulajdonság, e becses magatartás gyakorlásáról minden jel szerint elég régen lemondott. Az sem számítana, ha Hugh időközben megszokná olyannak, amilyen, és elnézné neki ezen súlyos hiányosságát. A briliáns matematikusnak ugyanis egy esztelen párbaj következtében megsérült a lába, és emiatt nem tud futni, lovagolni és keringőzni sem. Soha nem udvarolhatna egy olyan hölgynek, mint Sarah, arról pedig végképp nem álmodhatna, hogy feleségül veszi.

A hölgy az úrról: egészen egyszerűen őrült. Sarah sosem bocsátotta meg Hugh-nak a három évvel korábban vívott párbajt, amelynek következtében unokabátyja száműzetésbe kényszerült, amivel kis híján az egész családot tönkretette. Az sem számítana, ha meg tudná bocsátani neki ezt. Nem a sérült járása miatt képtelen elviselni a társaságát, a személyiségét tartja abszolút kiállhatatlannak. Ám amikor kénytelenek egy hetet egymás társaságában tölteni, mindketten rájönnek, hogy az első benyomás nem mindig megbízható. És amikor egy csókból kettő lesz, és három és négy, a matematikus elveszti kiváló számolási képességét, a hölgy pedig életében először nem talál szavakat.

***

Már csak azért is fontos ez a rész a sorozatot illetően, mivel ez tesz pontot Daniel Smythe-Smith és Hugh Prentice közötti párbaj következményeire. Ebben a kötetben Hugh Prentice a főszereplő, kibontakozik az apjával való kapcsolata és az, hogy akaratlanul is szemet vet a Smythe-Smith kvartett legidősebb tagjára, Sarah Pleinsworthra. Sarah húgai hozzák a megszokott cserfességet, miközben néha segítik, de néha hátráltatják Sarah döntéseit.

Kedvenc szereplőm, aki eddig szinte mindig csak kotnyeleskedett, de most keményen fellépett az újabb párossal szemben, az Lady Danbury. Ezzel ellentétben, Lord Ramsgate tipikus negatív karakter, akit kicsit sem lehet kedvelni.

A kötet javarészt a két főszereplő szóváltásaival van fűszerezve, aki szereti a csipkelődő, szavakat kifordító párbeszédeket, valószínű, meg fogja nyerni a tetszését. Vicces szituációkból nincs hiány, bár a vége fele a komolyabb hangvételűvé válik.

Elsődlegesen Hugh és Sarah közti párbeszédek nyerték el a tetszésem, másik aspektus jut róla eszembe. (Kifejezetten az a gondolat szállt meg, ha az Ambrózy báró esetei két főszereplője, Richárd és Mili egy lazább, romantikusabb történetet kapott volna, valami hasonlóra számítottam volna, pontosabban beleillene ebbe a történetbe.)

Idézetek a könyvből:

Hugh meghökkent. Tényleg az egyszarvúak létezéséről vitatkozik egy tizenegy éves kislánnyal? Próbálta ejteni a témát. De rájött, hogy nem tudja ejteni. Minden jel szerint tényleg az egyszarvúak létezéséről vitázik egy tizenegy éves kislánnyal.

***

– Milyen szörnyű balsorstól mentette meg az unokahúga?
– Minden jel szerint nem öntől – szaladt ki halkan a száján, mielőtt parancsolhatott volna a nyelvének.

***

– Csak légy bájos és kedves, mint mindig. Önmagadat add – mondta, aztán még egy pillanatra visszadugta fejét a szalonba.– Imádni fog.
– Isten óvjon attól.
– Tudod, hogy az útjai kifürkészhetetlenek…
– Azért ennyire nem lehet eltévelyedett.

***

– Életem legszebb órái közül néhányat e három hölggyel töltöttem el – közölte Daniel.
– Ha jól tudom, ma kilenc órát utazunk – jegyezte meg Hugh kissé közönyösen.
– Nagyon kellemes kilenc óra lesz – mondta Daniel, közelebb hajolva. – De ha adhatok egy jó tanácsot – súgta –, ne próbáld követni szóról szóra, amit mondanak. Még elkap a szédülés.
(…)
Hugh csak bámult. Mintha tizenhat különböző beszélgetés zajlott volna egyszerre. Mindössze három résztvevővel.

***

Sarah előrehajolt.
– Unokahúgom iránti szeretetem bizonyítéka, hogy nem találtam meg a módját, hogyan mérgezzem meg a fogporát, uram.
Lord Hugh közelebb hajolt.
– A bor hatékony helyettesítő szer lehetett volna. Ha innék. Ezért említette, ugye?
Sarah nem volt hajlandó ennek teret adni.
– Ön őrült, uram.
Lord Hugh féloldalasan vállat vont és hátrahúzódott, mintha ez a feszült pillanat meg sem történt volna kettőjük között.
– Nem én említettem a mérget.
Sarah szája tátva maradt a döbbenettől. Mert Lord Hugh ezt olyan közömbös hangon mondta, mintha csak az időjárásról értekeznének.
– Most mérges? – kérdezte Lord Hugh udvariasan.
Nem annyira mérges, mint összezavarodott.
– Eléggé megnehezíti, hogy az ember kedves legyen önhöz.
Lord Hugh pislogott.
– Rendelkezésére kéne bocsátanom a fogporomat szíves megmérgezés céljából?

A sorozat további részei:
Julia Quinn: Mint a mennyben (Smythe-Smith Kvartett 1.)
Julia Quinn: Micsoda éjszaka! (Smythe-Smith Kvartett 2.)