Ez a kötet a kicsit kakukktojás, és a nagyon is beleillik a sorozatba történet, ahol az előző három kötetben megismert Iris Smythe-Smith új kihívás elé került a soron következő zeneesten és most legalább nem a húga, Daisy okozott fejtörést.
Fülszöveg:
Sir Richard Kenworthynek kevesebb, mint egy hónapja van, hogy feleséget találjon magának. Tudja, hogy nem lehet túl válogatós, de amikor meglátja a csellója mögött elbújó Iris Smythe-Smitht a hírhedt családi zeneesten, úgy véli, kincsre bukkant. Iris pontosan az a fajta lány, akit első pillantásra észre sem vesz az ember… sőt másodikra sem, de mégis van benne valami… valami forr a felszín alatt, és Sir Richard tudja, hogy ő az igazi.
Iris Smythe-Smith megszokta, hogy alábecsülik. Szalmaszőke hajával és csendes, visszafogott intelligenciájával hajlamos beleolvadni a környezetébe, és számára ez így nagyon is megfelel. Így aztán, amikor Richard Kenworthy ragaszkodik hozzá, hogy bemutassák, Iris gyanakodva fogadja. A férfi udvarol neki, elbűvöli, és minden szempontból olyan benyomást kelt, mintha beleszeretett volna, de Iris nem igazán tudja elhinni, hogy ez így lenne. Amikor pedig a férfi házassági ajánlatát követően a lány kompromittáló helyzetben találja magát, amely után nem marad választása, kénytelen azt hinni, hogy a férfi titkol valamit… Bár a szíve azt súgja, mondjon igent.
***
Ahogyan a sorozat többi kötete, ez is egy idősíkon játszódó történet, két szemszögből olvashatóan. Mindkét fél gondolatába betekintést nyerhetünk, viszont míg előzőleg a főszereplő férfiak döntései kapcsán mindent tudunk, addig a címhez illően, Sir Richard Kenworthy titkát nem fogjuk hamarabb megtudni, mint a másik főszereplőnk, Iris.
A lány sejti, hogy valami nincs rendjén, de próbál alkalmazkodni és belerázódni a helyzetbe. Érdekes és felettébb bosszantó is tud lenni, az akkor gondolkozásmód, ahol az anyáknak más elfoglaltságuk sincs, csak kiházasítani a lányaikat, és lehetőleg jó partit csináljanak. Iris szerencsénkre racionálisan próbál gondolkodni, így nehéz meggyőznie Richard húgait, hogy helyes döntést hozzanak. A nők akkori gondolkodásmódja szinte ellentétes viszonylatban van Iris teóriájával, akinek végül mégis sikerül mindenkinek megfelelő helyzetet teremtenie.
A történet hangulata inkább a zárkózottságot jutatja eszembe, illetve a mögöttes mondanivalóra koncentrál, mintsem vicces és szórakoztató jelenetekkel lenne teletűzdelve. Erotikát tekintve szerintem a sorozat köteteit összehasonlítva ez lett a legszemérmesebb, nincs szó udvarlásról, vagy túlzott romantikus hangvételekről.
Ebben található a legkevesebb szereplő, nincsenek központban Iris testvérei- és unokatestvérei, mint az előző három kötetben, így azt is elmondhatjuk róla, hogy a négyrészes sorozat kötetei nem hasonlítanak egymásra, nincsenek „másolt” jelenetek, még akkor sem, ha egy elég sablonos dramaturgiai felépítésről is beszélhetünk. Az ötlet koncepciója ugyanaz mindegyik esetben, mégis mindegyik kötetnek megvan a maga egyedisége, ha másért nem, akkor a benne szereplő egyének személyiségéből fakadóan.