A Lotti öröksége folytatódik, ezúttal két lány életét követve,
akik keresik a boldogságuk. Lotti gyerekeinek és azok leszármazottjainak sem
jut ki minden jóból és örömből. Két dédunokája, Ella és Blanka kicsit nagyobb
korkülönbsége ellenére is megtanulták, hogy főként csak magukra számíthatnak.
A két lány nagynénje, Tinka folytatta édesanyja
praktizálását, és küzdelmét, hogy az orvoslás lehessen az élete. Úgy tűnik, a
családi események átokként vetülnek a gyerekek jövőjére, de szerencsére nem fog
súlyos latba esni a két leányzó életére nézve. Egyik nap viszont mindent
elveszítenek, és a család kétségbeesése közepette Tinka próbálja összetartani a
vele maradtakat. Elhagyni a Zempléni környéket, felköltözni Pestre legfeljebb
csak Ellára és Blankára lesz pozitív hatással.
Kicsit nagyobbat ugorva az időben, a felnőtt lányok külön
útra indulnak, ahol Blanka másik nagynénjükhöz kerül Bécsbe, hogy úrinőt
nevelhessen belőle az özvegy nő, míg Ella meg sem áll Zürichig, ahol az orvosi
egyetem lehetőségeit próbálja kihasználni, remélve, hogy elődje, Hugonnai Vilma
után ő is orvossá válhat.
Legyen akármilyen zabolátlan is a koszorúfonatos fejék, az
érzelmek néha kifürkészhetetlenek és nem is sejti a két lány, hogy ha boldogok
akarnak lenni, szükségük lesz egymás támaszára.
Maga a kötet és a
történet:
Érdekes módon sejtettem a Lotti öröksége elolvasása után,
hogy tetszeni fog számomra, nem is csalódtam, kerek történet, kitérve az
orvossá válási nehézségekre, vagy a nőket akkor is foglalkoztató problémákra.
Váratlan események sorozatával tartotta fenn az érdeklődésem. A szerelmi szál
összetett, kidolgozott, logikus, mindenki megfelelő helyen volt.
Legelőször megijedtem, hogy az Emma lánya című kötethez
hasonlóan itt is beleesünk abba a fejtörésbe, hogy ki kinek a kicsodája és túl
sok szereplőt sorakoztat fel az írónő, de sikerült a történet végére
letisztázni, így kellemes lezárással fejezhettem be.
Sok utalás van az előző kötetre, a Lotti örökségére, így aki
azt még nem olvasta, pótolja ennek a kötetnek az olvasása előtt.
Megvoltak azok a karakterek, akiket nem igazán lehet
kedvelni, de kellettek a történetbe, hogy hitelesebb képet kapjuk a fiktív
történet köré. Milyen lehetőségei voltak egy grófi családba született lánynak,
mit kellett tudniuk, mit nem árultak el nekik, részletes képet kapunk az akkori
udvarlási szokásokról, fondorlatokról, hogyan találkozhassanak gardedám nélkül
a fiatalok.
Aki olvasta volna Szécsi
Noémi és Géra Eleonóra A modern budapesti úrinő című kötetét, amiben a
történelmi hátteret kaphatjuk meg, azoknak a valós, történelmi események
fikcióba csomagolása a Koszorúfonat esetében biztosan elnyerheti az olvasó
tetszését.
Ella talpraesettsége, mártír szerepe előregöngyölíti az
eseményeket, elszánt döntéseivel pedig nem csak a húga, hanem a saját
boldogságára is rálel.
Amit vártam, megkaptam, sőt, mondhatni kétszeresen is,
könnyed olvasmány volt.