Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő

A békebeli idők lezárása, a Nagy Háború, még a legelszántabb honleányt is formálta. Míg szüleiknek, nagyszüleiknek úrinői életében fő cél volt anyának lenni és úgy vezetni a háztartást, hogy mindenkinek legyen dolga, csak lehetőleg neki nem (természetesen csak azért, hogy aztán egyéb foglalatosságokkal lekösse minden percét), addig leányainak, unokáiknak a tudás, a munka, a férfiaktól való függetlenség lázadása volt a fő cél, és mindemellett a szórakozás.

Fülszöveg:

A "haladó vagy korszerű", „érdekes”, „a hagyományt nem követő”, „szokatlan”, „divatos” vagy „praktikus” jelentéssel bíró „modern” jelzőt a háború után egyre nagyobb kedvvel alkalmazták magukra a nők, ha azt akarták kifejezni, hogy haladnak a korral, divatosak, fiatal(os)ak, szakítanak a tradíciókkal, dinamikusak, ésszerűen gondolkodnak… A modern lány magától értetődőnek érezte, hogy középiskolába jár, még ha nem is feltétlenül szeretne továbbtanulni, a modern nő rúzsozta magát és nyáron fürdőtrikóban evezett a Dunán, hogy lebarnuljon, a modern anya akkor érezte magát biztonságban, ha kórházban szült, a modern úriasszony porszívót vett cselédjének… A korszellemhez igazodó, magát modernnek tartó asszony tehát hitt az önérvényesítésben, a társadalmi fejlődésben, az orvostudományban és a technikában – azaz a modern lét vívmányaiban.

A modern budapesti úrinő (1914-1939) két nézőpontot – a város- és művelődéstörténészét, valamint a nőtörténet iránt elkötelezett íróét – alkalmazva arra vállalkozik, hogy korabeli naplók, memoárok és levelezések, egykorú újságcikkek és irodalmi művek segítségével, olykor statisztikákra és tudományos feldolgozásokra támaszkodva felvázolja az egyik háború kitörésétől a másikig azokat a történéseket, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták az adott korszakban a fővárosban élő középosztálybeli nők hétköznapjaira. Ismerteti a kor női sorsainak sajátos tendenciáit, a magánélet jellegzetes szokásait, azzal a szándékkal, hogy felkeltse a kutatók érdeklődését a számos, még feldolgozásra váró történelmi fehér folt iránt, legfőképpen pedig, hogy ráébressze az olvasót, hogy az életmódtörténetnek kijáró figyelemmel kezdje el magában felidézni közvetlen felmenői életét, hiszen az itt következő történetekben néha szüleink, nagyszüleink, dédszüleink sorsára is ráismerhetünk.

***

Az oktatási reformok, az egyetemre kerülési harcok, az ínséges időkre jellemző spórolási kényszer mellett a két világháború között élő fiatal nők nem a bálokra, korzózásra jártak és nyitottak voltak az újdonságra. Míg előtte legfeljebb az innovatív, korszerű kifejezéseket használták, addig divatba jött minden dolog, ami modern. A modern házvezetés, a modern gyereknevelés, a modern oktatás, modern utazás, kávéházakba járás, rádióhallgatás mellett az emancipáció miatt kialakuló félelem, ami a férfiakat érintette (még szinte most is érinti őket) a nők új generációja nem csak a szoknyákat kurtították meg a hajukkal együtt, hanem próbáltak a viszontagságok között boldog pillanatokat találni.

Az első magyar doktornő, az első jogásznő is ez időben megszületett, akiknek elhelyezkedni nehézkes és bonyolult volt az erősen férfiközpontú társadalomban. A kötet részletesen beszámol a női jogi aktivitásokról, az új korszakban kialakuló újszerű társasági és viselkedéskultúra hozományairól, az írók, színészek hogyan befolyásolták a nők igényeit, életmódjukat.

Maga a könyv, az előző kötet, A budapesti úrinő magánélete című kötet nem csak kiegészítője, hanem folytatása a történelemben lavírozva. Elsőre azt hiheti az olvasó, hogy hasonló témaköröket jár végig a két kötet, de kellemes csalódás, hogy nem csak újat tudott mutatni, hanem folytatja az ok-okozati összefüggéseket és boncolgatásokat, honnan jutottunk a legelső polgárok küzdelmeitől a magyar nyelvvel, egészen a második világháborúig megélt modern hölgyig, aki már rövid szoknyácskában és gardedám nélkül dorbézol egy táncmulatságon.

A békebeli úrinők még alanyi jogon spórolták ki, hogy a nívósabb nyaralóhelyekre eljussanak, ha pedig ez nem sikerült, a mendemondák szárnyra kelésével próbálták leplezni azon szégyenüket, hogy nem voltak képesek még Gödöllőig sem utazni. Ezzel szemben a huszadik századi modern nő csak legyintett és büszke volt, hogy a hétvégén weekenden, vagy a városi strandok egyikén áztatta magát.

Békebeli anyáink, ha vendégvárásról volt szó, a hétfogás legalább annyira fontos volt, mint a tiszta lakás, amiben fogadja a meghívottakat. Ezzel szemben leányaik a nyugaton közkedvelt koktél partikkal, és hétórai teadélutánokkal (ahova, mint kiderült fél kilenc előtt megjelenni egyenesen illetlen volt) pár órásra zárták a szocializációs interakciókat.

Férjfogási tippek és a divat követése Amerikából. Már nem az volt az elsődleges szempont, hogy a legfrissebb párizsi vagy bécsi divatot kövessék a pesti nők, hanem a modern amerikai életmódot próbálták utánozni. Az ekkor divatba jövő filmek is ezt erősítették, és a mozizási kultúra kialakulásával a színésznők közkedvelt példával szolgáltak a polgároknak. Ez a társasági életre is vonatkozott, levetkőzve a békebeli erkölcsöket, a nők újabb szemlélettel álltak a párkapcsolatokhoz. A háború viszontagságai is segítették az ismeretségi időt és új szokásokra alapozták a fiatalok az erkölcseiket. A lányok már több szabadsággal rendelkeztek, gardedám nélkül is elmehettek bárhova, ezzel együtt a gyerekévek megnőttek, nem siettek a felnőtt korukat betöltve azonnal házasságba lépni. A huszonéves, független, dolgozó fiatal nők képe kezd hétköznapibbá válni.

A szépségápolás és az életmódváltás, ami azóta is tart. Míg a smink megvetett dolog volt, amit csak a ledér nőszemélyek alkalmaztak, addig a filmekkel együtt az élénk rúzsok és szemsminkek térhódítást nyertek. A két világháború között már a vörös rúzs egy keresett kozmetikai cikk volt, már a tizenéves leányok esetében is. A ma ismert kozmetikai- és sminkmárkák ekkor kezdték el Európa szerte elterjedni, mint a Nivea vagy a MaxFactor, amit a mai nők is szívesen használnak.

Szülni csak orvos felügyelete mellett intézményben. A nők új lehetőségekkel szembesültek, a segítség, támogatás mellett a szüléssel járó komplikációk csökkentése is népszerűsítette a tudatos gyerektervezést. Míg annak idején jobban preferálták az otthonszülést, addig ekkoriban már a nők egymást ösztönözték, hogy biztonságosabb az erre kialakított intézményben világra hozniuk a gyereküket. Illetve ehhez kapcsolódóan a gyerekek nevelése is másabb lett, míg a békeidőkben a gyerek egy lakás vezetésében, helyiségek berendezése szempontjából szinte zavaró tényező volt, addig elkezdett tudatosulni a gyerekszobának a fontossága.

A lakások méretének csökkenése, társasházak komfortosabbá tétele, és a Bauhaus bútorok multi funkcionalitása és kényelme mind a lakóért szolgált. Felszámolás alá kerültek a nehéz és a kényes bútorok, amik csak helyet és időpazarló takarítást igényeltek.

Ezeken felül még szó esik, az előző kötethez hasonlóan az oktatás, a feminizmus, az esélyegyenlőség és a nők előtt ritka lehetőségként, a politika is teret nyert. Ezek ok-okozati összefüggéseire is részletesen kitér a könyv. Képekben nincs hiány, szemlélteti a bemutatott korszakot.

Az előző kötetből megismert Veress Endréné és Méhely Pálné levelezései továbbra is nyíltan beavat minket az akkor élő nők életébe, ezen felül Petrich Kató levelei és naplója olvasásával beleláthatunk egy, a két világháború között felnőtt leány gondolataiba és életvitelébe.


A kötet az alábbi linken keresztül vásárolható meg:
https://europakiado.hu/konyv/a-modern-budapesti-urino-eletmodtortenet-1914-1939/