A huszadik század sok mindenről ismert, mégis, a szabadidős tevékenységek terén két meghatározó szórakozási forma maradt fenn, amik szorosan köthetőek egymáshoz. Míg a könyvek és ez által az olvasás évszázadokon át szinte luxusértékként maradtak fenn, addig a filmgyártás, a mozi- és televíziózás kultúrája már a polgárság és a középső társadalmi réteg egyfajta mindennapos, természetes kikapcsolódási programjává alakult. A filmgyártás óta pedig szinte a tyúk és a tojás elméletre épülve készülnek a könyvekből filmadaptációk és a filmekből regények.
A filmkedvelők jobban preferálják a rövid, tömör tartalmakat, a két és fél órába sűrített történeteket, viszont nem ódzkodnak a minden héten izgalommal várni az egyórás kikapcsolódást sorozat formájában. Ezen felül, akik erőteljesen vizuális típusúak, számukra könnyebb a megadott helyszíneket, szereplőket „elképzelni”, ha azt képernyőn megkapják.
Ezzel szemben a könyvkedvelők javarészt azért részesíti előnyben az olvasást, mintsem leüljenek a képernyők elé, mert tartanak attól (és jogosan), hogy az általuk olvasott kötet, ami lehet, hogy akár húsz órát is igénybe vehet, nem minden fontos momentuma fog a filmben helyet kapni. Elveszhetnek információk, módosítani kell az adaptációt, illetve nagy csalódás éri a kreatívabb képzeletű olvasókat, akiknek már van a fejükben egy elképzelés a szereplőkről vagy a helyszínekről, ha a rendező végül máshogy ítéli meg a forgatókönyvet.
Ismeretes az „egy nap alatt egy évad” ledarálása, viszont a könyvmolyokat sem kell félteni, hiszen a trilógiák és a könyvsorozatok divatját éljük, ahol az egykötetes könyveket úgy kell vadászni. Az emberekre ez kétségtelenül hatással van, és egyes megállapítások szerint függőségként nevezik meg a jelenséget. Persze, amíg az ember boldog mindezzel nem néz szembe, leginkább akkor kapnak észbe, mikor már befejezettnek tekinti az általa kiválasztott sorozatot. Természetesen, mint az élet más területein, ebből a depresszív utóállapotból is gyorsan lábra állunk, és sok esetben folytatjuk… ha nem csak az életet, egy másik sorozat megismerését.
Mégis, melyiket érdemes választani? – szubjektív vélemény, nagy általánosságokban
Sokan szeretnek, mégis a könyv nyer a film ellen
Harry Potter: ha csak a könyveladási mutatókkal foglalkoznánk, nagy valószínűséggel az jönne le, hogy többen olvasták a köteteket, mint filmen megnézték volna, mégis ez az a történet, amit azok is ismernek (nagyjából!), aki soha nem olvasta egyik kötetet sem. Bizonyított tény, aki legalább egyszer elolvasta a sorozatot, az már is többet tud, mint amit a filmek tudnak nyújtani nekünk.
Egy történet, ami talán megnyerőbb filmvásznon
Gyűrűk ura: ez a trilógia is olyan, amit hamarabb megnéznek filmen, mint könyvben olvasnák, és az adaptációnak nagy erőssége, hogy a fantasy lényeket ábrázolva segít megértetni velünk a történetet.
Ami alkalmazkodott mindkettő formátumhoz
Trónok harca: szerencsés helyzet, mivel az írója úgy alakította ki a történetet, hogy az adaptálható legyen, így nem is véletlen a népszerűsége.
Ami jó adaptációval rendelkezik
Outlander: A sorozat adaptációja hamarabb jelent meg hazánkban, mint a könyv, pedig a legelső kötet 1992-ben lett kiadva, ami azt jelenti, hogy közel húsz évet kellett várnunk, hogy megismerhessük a skót történelem egyik fikcióját. Azóta viszont a könyvsorozat és filmsorozat megjelenése hajszába kezd torkollani, mivel a kötet terjedelme miatt a fordítása hosszadalmas idő, így sok esetben mikor épp befejeződik az egyik évad a filmsorozat szempontjából, pont akkor kapjuk meg a következő rész kötetét. Én azon szerencsések közé tartozom, akik mindig hamarabb olvasták a könyvet, mint ahogy megnéztem a sorozatot.
Ami könyv helyett filmsorozat maradt
Viktória: az első évad első feléből megírt könyv számomra mellőzhető olvasmány, mivel úgy véltem, talán életemben először, hogy a filmsorozat többet adott, mint a kötet. Már a harmadik évad is elérhető, és minden alkalommal megdöbbent a történet és a cselekmény.
Ami esetében egyértelműen a könyv nyert
Alkonyat sorozat: hírből hallva még a fanatikus rajongók is megesküdnek rá, hogy ennek a sorozatnak a megismerésénél ragaszkodjunk a könyvformátumnál.
Mindkettőt imádják a történetkedvelői
Egy gésa emlékiratai: többségében a filmet hamarabb látták az emberek, mint olvasták volna, és talán ez az a történet, ami jól követi a könyvet, és a film többszöri megtekintése után sem csalódtam a könyv elolvasásában.
Büszkeség és balítélet
Jane Eyre
Gyilkosság az Orient-expresszen
Vámpírnaplók
Ami esetén a könyv és a történet totálisan nem egyezik
Pretty Little Liars: én csak a belőle készült filmsorozatot láttam, a könyvsorozat esetén utána olvastam, hogy legfeljebb az eleje hasonlít egymáshoz, maga a történet gyökeresen más.
Melyiket érdemes választani? – Épp mire van szükséged és mire esküszöl. Viszont, ha megkedvelsz egy történetet, érdemes mindkét formátumot megismerni, mivel okozhat különleges meglepetéseket. Légy rá kíváncsi, és nyitott rá, hiszen egy jó történet, ami számodra sokat jelent, legyen az filmadaptációban vagy könyvben nyomtatva, felejthetetlen élményt biztosít.