Elérkeztünk az Ághfay család utolsó generációjához, akik már
a huszadik század viszontagságaiban próbálnak élni. Még félelemmel telve az Emma lánya után fogtam ebbe a kötetbe,
remélve, hogy kétszer nem fog ugyanaz a fejfájásom felmerülni. Lássuk hát, mit
tartogat számunkra a Lotti örökségének harmadik része.
Fülszöveg:
Emíliát már
kislányként elbűvöli a színpad varázsa, és az akkoriban még újdonságnak számító
mozgókép. Udvarlójával, Vincével még egy amatőr filmet is forgatnak a lány
főszereplésével, amellyel kapcsolatban nagyratörő terveik vannak. Ám a Nagy
Háború kitörésekor a fiút elviszik katonának, Mimi pedig ápolónőként utazik ki
a frontra, hogy megkeresse szerelmét…
A háború végeztével
Mimi mindenét elveszíti: a vőlegényét, az egészségét, még színészi karrierje is
derékba törni látszik. A lány azonban nem adja fel – többek közt Vince
emlékéért is elhatározza, hogy beteljesíti régi álmukat, és rövid kitérők után
Hollywoodban próbál szerencsét. Pálóczy Emília hamarosan Mimi Hamiltonként
ünnepelt sztár lesz a kor filmcsillagainak oldalán, de vajon a sikerekben és
csillogásban megtalálja-e az elveszített boldogságot?
Fábián Janka Búzavirág
című regényében az Ághfay-kúria újabb nemzedékének sorsát követhetjük végig a
huszadik század első évtizedeiben.
***
Szögezzük le, a félelmem alaptalan volt, persze
főszereplőink mindig ott vannak a fontos történelmi helyszíneken, de számomra
úgy tűnik, Fábián Jankának pont ez a célja, hogy a szereplőkkel együtt éljük át
a megtörtént eseményeket, így ezt nem lehet felróni hibának.
Emília az előző kötetben megismert Blanka és Ádám egyetlen
lánya, akinek születése megszokottan a sorozathoz, szomorú tragédiával
kapcsolódik össze. Ádám elutazott, meg sem áll Amerikáig, míg Mimi nagynénje,
Ella és férje, Szilárd nevelése alá került. Persze, mikor az apa hazatéved, a
széthullott család újraegyesítése nem zökkenőmentesen, de létrejön. Vannak
benne keserű jelenetek, de szerencsére kellemes jelenetekkel ezek csillapították
a szomorúság érzetét. A Nagy Háború viszontagságaiba és kétségeibe is követjük
a cseles lányt, aki eléri, hogy a vőlegényével egy frontra kerülhessen. Amennyire
aggódnak érte a szülei, úgy talpraesetten és bátran, mégis megfontoltan halad a
céljai, álmai felé, hogy végül az akkor megalakult filmipar városába
kerülhessen.
Kifejezetten negatív szereplő számomra ebben a kötetben nem
volt, aki hibázott is szerintem, arra sem lehet haragudni. Vince tette, amit
mindvégig titkolt Mimi elől, talán jó döntés volt, végül a lány csenevész
öccse, Bálint próbálja döntésre jutnia Mimit, ami inkább pozitívvá tette a
Vince iránt érzet ellenszenvet. Kétségem sem volt, hogy csakis boldog lezárás
lehet nem csak ennek a kötetnek, hanem a sorozatnak is.
A történet egészen nagy léptékben halad, de a kiragadott
korszakok esetén részlet gazdag eseményeket olvashatunk. Megismerhetjük Mimi
gyerekkorát, kislányként, bakfisként, de a legelső szerepléseibe is betekintést
nyerünk. Ellentétben, az Emma sorozattal, ahol a trilógia vége ciklikusan az
első kötet első jelenetéhez tér vissza, itt meglepően a Búzavirág csak a kötet
elejére utal vissza, de a ciklikus lezárás megmaradt. Féltem, hogy a lezárás milyen
lesz, de kellemesen csalódtam, az egész kötet megnyerte a tetszésem.