Fábián Janka: Rózsalugas

Bezzeg a mi időnkben… az elveszett generáció és Lincoln elnök idejében játszódó történet több rejtéllyel kecsegtet, mint egy krimi. Persze, a titkok csak azért léteznek, mert szereplőink akaratos némaságra kötelezve magukat, makacson kitartanak azon elvük mellett, hogy ne beszéljenek egymással.

Fülszöveg:

Radványi Endre az 1848-49-es szabadságharcot még gyermekfejjel éli meg, és a rá következő, sivár években apa nélkül, az „elveszett nemzedék” tagjaként tengődik a világban. Mikor végre megállapodna Balaton-felvidéki birtokán, és a szerelmet is megtalálná, egy váratlan tragédia hatására újra elveszít mindent, és a hazáját is kénytelen elhagyni.

Hátrahagyott szerelme, Anna kétségek közepette és a nyugodt családi élet reményétől megfosztva próbál boldogulni, mígnem egy szerencsés véletlen következtében befolyásos pártfogókra tesz szert a kiegyezés előtti császári udvarban.

Endre Amerikában próbál új életet kezdeni. Új barátokra talál, és egy új szerelem lehetősége is felcsillan számára, ám ekkor kitör a polgárháború, Észak és Dél ádáz harca, amiből az Egyesült Államokba csak nemrég érkezett emigránsok, köztük Endre sem maradhatnak ki.
Túléli-e Endre a polgárháborút, s elképzelhető-e, hogy Anna és Endre sorsa újra keresztezi egymást?

***

Talán, ami a kikapcsolódás mellett igazán szemgyönyörködtető lett számomra a kötettel kapcsolatban, hogy nem csak hiteles történelmi hátteret kaptunk, hanem egykor élt szereplők garmada is „élővé” vált a történetben.

Pontosabban ehhez kaptunk fülszöveget, amivel eddig nem igazán találkoztam Fábián Janka könyvei esetében, viszont hiánypótló kezdeményezés volt a részéről a fülszövegekkel beavatni az olvasót a történet mögöttes tartalmaiba.

Maga a történet élvezete hasonló volt számomra, mint a kötetei többségében, itt viszont mellőzve a romantikus szálat, inkább a szereplők túlélésével és az amerikai háborús helyzetre helyeződik a hangsúly.

Kifejezetten háttérbe szorultak a főszereplők egymás iránti érzelmei, így a végén kicsit szkeptikusan fogadtam a lezárást.

A szereplőink igazán életrevalóak, a döntéseik szerintem teljesen tiszták és érthetőek voltak.

Jelenetek esetén egyedül a kötet végén fellelhető „minden fontos eseményen részt veszünk” hangulat kicsit megingatta a lelkesedésem a történet kapcsán, míg a történet első részében ez még arányaiban jól volt adagolva, addig a kötet második felénél számomra sok volt, még akkor is, ha csak úgymond „háttérből” figyeljük az eseményeket.

Az emlegetett fülszöveg