2019. március 3.

Tél végi, tavaszindító olvasmányok

Pár kötetet olvastam így február végén, március elején, ezekről viszont nem érzem, hogy külön beszámolót kellene készítenem.
Most jelenleg három kötetet hoztam, volt itt minden érzelem, ami csak egy olvasóban felmerülhet.


Nora Roberts: Határtalan vágy

Kifejezetten füzetes regény, semmi túldramatizálás, könnyed, egy napra kellemes kikapcsolódást ad a benne szereplő párosunk civakodási összecsiszolódása. Érdekes módon ebben a kötetben érződik, nem kifejezetten az ágyjelenetekre helyeződik a hangsúly, ezt a kötetet talán megkockáztatom, hogy tizenhat éves kortól már ajánlható.
Központi témája két szarvasmarha tenyésztő család közötti folytonos rivalizálás, ahol a két fiatal örökös próbálja új szemlélettel vezetni a rájuk bízott birtokokat.
Az, hogy ugyanúgy haragban legyenek, mint elődjeik vagy inkább támogassák egymást, csak is rajtuk múlik, remélve, hogy a két család között levő határ egyszer nem fog már többé problémát okozni egyik fél számára sem.


Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Kifejezetten élveztem! A kötelező olvasmányok közül ez az első, amire azt tudom mondani, ezt el kell olvasni! Érdekes, hogy pont ezt maradt ki nálunk. Szomorú vagyok, hogy nem hamarabb olvastam.
Érdekes volt a szemszög, akiről valójában nem tudjuk megmondani, ki is, de egy biztos: minden lát, mindent hall és mindenről tud.

Az esernyő felbukkanása, annak eredete, megkeresése… Szerencsére nincs meg az a túlzó tájleírás, mint egy Jókai regényben, ezért tömör történet, cselekmény gazdag és talán a legfontosabb, hogy bemutatja az Észak-Magyarországon élő tót közösségek életét, akik bizony felettébb babonásak, felettébb pletykásak és őrült módon kíváncsiak. (ez már számomra is sok mindent megmagyaráz, mert szegről-végről én is rendelkezem tót felmenőkkel)

Egy jogász örökös nekifog felkutatni a ravasz nevelőapja által elrejtett vagyonát a kapzsi rokonok elől, keresés közben szinte már-már nevetséges események történnek meg a fiatal férfival, hogy mihamarabb ráleljen, mi is történt az esernyővel és annak tartalmával. Hirtelen pálfordulások, váratlan történések gazdagítják, ami a fiatalabb olvasók érdeklődését is fenntarthatja.
(Persze, tök véletlenül abban a városban törik a lelkészlány kocsija, véletlen, hogy az ügyvédünk találja meg a leány fülbevalóját, aztán ismét tengelytörést szenvednek hazaúton, ahol a lány bátyjába botlanak… Szerencsére Mikszáth úgy meséli el, hogy az olvasónak is leessen, hogy itt semmi sem véletlen, ezért lesz a cselekmény az olvasó számára szórakoztató.)

A romantikus részét keveselltem a végén, valahogy nem elég reális számomra, de ha úgy nézem, nem ez volt a történet lényege, hanem az, mint a Szaffi esetében, hogy a főszereplő férfiúnk rájöjjön, mit is talált meg valójában, a történet végén felgyorsult események miatt nem értékelném le a kötetet.


Cassandra Clare: Éjfél kisasszony


Kérdéses számomra a regény, mert önmagában nem találtam benne kivetnivalót, Clare megszokott formáját hozta a kötetbe, amiben folytatódik a Végzet ereklyéi eseményei. Igen, érdemes előtte elolvasni a Történetek az árnyvadász akadémiáról novellákat, vannak utalások rá, nem is kevés.

Félő, azért sem élveztem annyira, mert úgy éreztem, hogy valahogy kinőttem ebből, a folytonos kamaszkori drámázás, a mindenki véleményére magasból teszünk és megyünk a fejünk után, meg a folytonos töprengés valahogy húsz alatt még elviselhető, közel a huszonöt felé, már kevésbé köt le.
Nekem folyton az járt a fejemben, hogy fele ennyi oldalszámba is beleférhetett volna, és nem tervezem a közeljövőben a Gonosz fortélyok sorozatot olvasni. (tudom, még lesznek kötetek a jövőben, nem tudom, mi fog engem érdekelni a később megjelenő kötetek közül)
Illetve a hab volt a tortán, ami miatt épp nem csaptam be a könyvet, és nem akartam folytatni, az Mark magánélete volt és a váratlanul felbukkanó pasija. Felesleges nyáladzás olyanok részéről, akik feleslegesen túlgondoltak mindent.

Egy elgondolkodtató helyzet volt talán Julian, aki fiatalon is próbálta összetartani a megmaradt népes családot, miután elveszítette a szüleit és a két idősebb testvérét.