Most jelenleg három kötetet hoztam, volt itt minden érzelem, ami csak egy olvasóban felmerülhet.
Nora Roberts: Határtalan vágy
Kifejezetten füzetes regény, semmi túldramatizálás, könnyed,
egy napra kellemes kikapcsolódást ad a benne szereplő párosunk civakodási
összecsiszolódása. Érdekes módon ebben a kötetben érződik, nem kifejezetten az
ágyjelenetekre helyeződik a hangsúly, ezt a kötetet talán megkockáztatom, hogy
tizenhat éves kortól már ajánlható.
Központi témája két szarvasmarha tenyésztő család közötti
folytonos rivalizálás, ahol a két fiatal örökös próbálja új szemlélettel
vezetni a rájuk bízott birtokokat.
Az, hogy ugyanúgy haragban legyenek, mint elődjeik vagy
inkább támogassák egymást, csak is rajtuk múlik, remélve, hogy a két család
között levő határ egyszer nem fog már többé problémát okozni egyik fél számára
sem.
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Kifejezetten élveztem! A kötelező olvasmányok közül ez az
első, amire azt tudom mondani, ezt el kell olvasni! Érdekes, hogy pont ezt
maradt ki nálunk. Szomorú vagyok, hogy nem hamarabb olvastam.
Érdekes volt a szemszög, akiről valójában nem tudjuk megmondani, ki is, de egy
biztos: minden lát, mindent hall és mindenről tud.
Az esernyő felbukkanása, annak eredete, megkeresése…
Szerencsére nincs meg az a túlzó tájleírás, mint egy Jókai regényben, ezért
tömör történet, cselekmény gazdag és talán a legfontosabb, hogy bemutatja az Észak-Magyarországon
élő tót közösségek életét, akik bizony felettébb babonásak, felettébb
pletykásak és őrült módon kíváncsiak. (ez már számomra is sok mindent
megmagyaráz, mert szegről-végről én is rendelkezem tót felmenőkkel)
Egy jogász örökös nekifog felkutatni a ravasz nevelőapja
által elrejtett vagyonát a kapzsi rokonok elől, keresés közben szinte már-már
nevetséges események történnek meg a fiatal férfival, hogy mihamarabb ráleljen,
mi is történt az esernyővel és annak tartalmával. Hirtelen pálfordulások,
váratlan történések gazdagítják, ami a fiatalabb olvasók érdeklődését is
fenntarthatja.
(Persze, tök véletlenül abban a városban törik a lelkészlány kocsija, véletlen, hogy az ügyvédünk találja meg a leány fülbevalóját, aztán ismét tengelytörést szenvednek hazaúton, ahol a lány bátyjába botlanak… Szerencsére Mikszáth úgy meséli el, hogy az olvasónak is leessen, hogy itt semmi sem véletlen, ezért lesz a cselekmény az olvasó számára szórakoztató.)
(Persze, tök véletlenül abban a városban törik a lelkészlány kocsija, véletlen, hogy az ügyvédünk találja meg a leány fülbevalóját, aztán ismét tengelytörést szenvednek hazaúton, ahol a lány bátyjába botlanak… Szerencsére Mikszáth úgy meséli el, hogy az olvasónak is leessen, hogy itt semmi sem véletlen, ezért lesz a cselekmény az olvasó számára szórakoztató.)
A romantikus részét keveselltem a végén, valahogy nem elég
reális számomra, de ha úgy nézem, nem ez volt a történet lényege, hanem az,
mint a Szaffi esetében, hogy a főszereplő férfiúnk rájöjjön, mit is talált meg
valójában, a történet végén felgyorsult események miatt nem értékelném le a
kötetet.
Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Kérdéses számomra a regény, mert önmagában nem találtam
benne kivetnivalót, Clare megszokott formáját hozta a kötetbe, amiben folytatódik
a Végzet ereklyéi eseményei. Igen, érdemes előtte elolvasni a Történetek az árnyvadász
akadémiáról novellákat, vannak utalások rá, nem is kevés.
Félő, azért sem élveztem annyira, mert úgy éreztem, hogy
valahogy kinőttem ebből, a folytonos kamaszkori drámázás, a mindenki
véleményére magasból teszünk és megyünk a fejünk után, meg a folytonos
töprengés valahogy húsz alatt még elviselhető, közel a huszonöt felé, már kevésbé
köt le.
Nekem folyton az járt a fejemben, hogy fele ennyi
oldalszámba is beleférhetett volna, és nem tervezem a közeljövőben a Gonosz
fortélyok sorozatot olvasni. (tudom, még lesznek kötetek a jövőben, nem tudom,
mi fog engem érdekelni a később megjelenő kötetek közül)
Illetve a hab volt a tortán, ami miatt épp nem csaptam be a
könyvet, és nem akartam folytatni, az Mark magánélete volt és a váratlanul
felbukkanó pasija. Felesleges nyáladzás olyanok részéről, akik feleslegesen
túlgondoltak mindent.
Egy elgondolkodtató helyzet volt talán Julian, aki fiatalon
is próbálta összetartani a megmaradt népes családot, miután elveszítette a
szüleit és a két idősebb testvérét.