Amikor valójában nem a borító, hanem a kiadó borítja ki még a legvérmesebb rajongót is. A leghűségesebb rajongókat taszította kétségbe a kiadó, nem csak magával az új kötet, a Szer’usz világ megjelentetésével, hanem a borító körül is történtek nézeteltérések. Erről szeretnék mesélni, ha másért nem, hogy szó essen arról, mennyire volt kellemetlen az Ambrózy rajongók számára a helyzet. Persze, a kiadó „megszokottan” felfújta, és megérzéseink szerint remélte, hogy ezzel még többen foglalkoznak a sorozattal… miközben már konkrétan a rajongók képe kezdett égni a ribillió miatt.
Feltételezéseink szerint, attól, hogy próbálnak új olvasókat „csábítani” a sorozat megismerésére, konkrétan magasból tettek azokra, akiknek érdekük és fontos számukra a sorozat. (Ezek után merjem ajánlani másoknak, miközben megy a hiszti?) – Utólag rájöttem, akit érdekel a sorozat, az nem foglalkozik hasonló incidensekkel, így kijelenthetjük, felesleges tett volt bármiféle híresztelés.
Nem teszek be linkeket, nem említek meg konkrét személyeket, illetve beszéltem más, hozzám hasonlóan kétkedőekkel, akikkel egyet értettünk a helyzetről, de törekszem megmaradni a konkrét meglátásokon és tényeken, legfeljebb a saját szubjektív meglátásomról terveztem beszámolni.
Először is, amióta egy évvel ezelőtt fél füllel meghallottuk az infót, hogy még sem lesz végleg lezárva az Ambrózy báró esetei könyvsorozat, a lelkes olvasók szerfelett várták, mi fog jönni. Idén végre tudtuk, hogy most már konkrétan lesz új kötet, de sajnos nem olyan gördülékenyen indult meg az egész procedúra, ahogyan mondjuk a Nász és téboly esetén megfigyeltem. Valami ahhoz hasonló lebonyolításra számítottam, végül keserűen konstatáltam, mégsem lett olyan gördülékeny, mint azt naivan feltételeztem.
Annak idején is kétkedve fogadtuk a borítót, kortól és rajongási érdekeltségeken függetlenül, kaptunk is új borítót, viszont a mostani borítószavazás esetében a kiadó nem tájékoztatott minket, hogy „igen, ez lesz, legfeljebb a hátteret szavazzuk meg”. – Akik pedig Molyon követték az eseményt a borító szavazásról, mi már tudtuk Böszörményi hozzászólásának következtében, hogy nem szándékoznak borítót cserélni. Mi pedig vállat vontuk, hogy „oké, szavaztunk, ha nem lesz új borító, nem lesz.” – Természetesen, egyik bennfentes Facebook oldalon nem volt erről az olvasóközönség tájékoztatva, így ők folytatták a véleménynyilvánítást.
Közben szavazásra lett bocsátva, hogy lecseréltessük-e a borítót, de amint megkaptuk Molyon a fenn említett megjegyzést, rövid időn belül törlésre került a szavazás, és nem foglalkoztam vele. Utólag bevallottam a bennfentes kedvelőknek, hogy ez a részemről elhamarkodott döntés volt.
Persze, miközben Molyon úgy tűnt, csitultak a kedélyek és ismételten vártuk a sorozatot, ekkor kaptuk a második arcba rúgást, hogy a kiadó végül úgy döntött, sztornózza mindhárom borítótervet és kapunk egy negyediket, amit majd később tesznek közzé. – Mi, akik már kezdtük elfogadni a borítót, tudtuk, mire számítsunk, újabb fogcsikorgatásokat szült, hogy már-már kitolás érzetét keltik bennük. Elkezdtünk hezitálni, kétségek között voltunk, hogy most rendeljünk-e vagy sem, mert már ez is hajcihő volt a nyakunkra. (és itt még nem tudtuk, hogy ez szinte csak a kezdet volt…)
Ezzel egy időben, mivel a Facebookon már nem voltunk hajlandóak tudomást venni az esetről, a Molyos Ambrózy zónába is „bekerültek” olyanok, akik több bosszúságot hoznak a fejünkre, mint Mili Ambrózy Richárdra, és jöttek természetesen a kiadót támogató egyének is. (akiknek pedig tényleg nincs helyük a zónában véleményem szerint, mert többségünk magasból tesz a kiadóra. – ez van, minek szépítsem? Mi a könyvvel és a történettel foglalkozunk, nem a kiadóval.)
A „semmi sem jó az olvasóknak” helyzet ismét fordult, emlékezetem szerint csak egyet kellett aludnunk rá, és mikor ismét lehiggadtunk, elfogadva, hogy a borító kérdéses, a kiadó még tett rá egy lapáttal egy felesleges szavazással (számunkra felesleges volt, többen a rajongók között, nem, hogy nem akartunk, nem voltunk hajlandóak szavazni), hogy leállíttatják-e a nyomdában vagy sem. Fél nap sem telt el, végül, a jelenlegi döntés úgy áll, hogy kartonált kiadásban a kötet kétféle borítót kap.
Személyeskedés, önnön érdekek, aki másokra is próbált tekintettel lenni, az pedig kétszínű alakká lett titulálva a héten. Röviden ebből álltak a hozzászólásaink, mivel szinte már csak egymásra voltunk képesek mutogatni, miközben a kiadó nem válaszolt több ember kérdésére. – Vagy csak azután, hogy eldöntetett lett a kérdés.
Borító helyett később már a kiadó ellenzőinek és támogatóinak egymás becsmérlése is nehezítette a helyzetet. Ezzel máskor is volt már probléma, de mi már utálattal nézünk arra, hogyan ugrasszák össze a kiadó támogatóit és az kiadót hibáztatóakat Molyon.
Kiadói nyomásra még a rajongók sem kérnek több Ambrózyt. Ez alapvető tény, és lehet, hogy megbékéltünk a beleolvasással, ami konkrétan az első fejezet a kötetnek, megnyugtató, hogy a történet folytatódik, ismételten helyre kezd állni a lelki világunk, de sejthető, ha kényszer szülte kötetről lenne szó, vagy hasonló zavar lenne egy soron következő kötet esetében, biztos vagyok benne, hogy abban az esetben nem fogják támogatni a sorozat további köteteinek kiadását a rajongók.
Felvetették a védőborító ötletét, hogy azok is kaphassanak a Mári borítóból, akiknek nem jutna az exkluzív kiadásból, aminek végső döntéséről még nem született konkrét elhatározás, kapnak-e az olvasók plusz borítót az országos terjesztéshez.
Illetve ezzel együtt a keménykötésű kiadásra, A Rudnay-gyilkosságok kötet kapcsán sem feledkezünk meg, mert erre is többen igényt tartunk.