A végső leleplezés a hírhedten emlegetett regények eredete kapcsán, így ajánlott ezt a kötetet a sorozatok végére tartogatni, hogy meglegyen az izgalom és a kíváncsiság ezzel kapcsolatban.
Fülszöveg:
1 Sebastian Grey ördögien jóképű csirkefogó, akinek van egy titka.
2 Annabel Winslow a családja szavazata alapján az a Winslow, aki leginkább hajlamos kimondani, amit gondol, és az a Winslow, aki leginkább hajlamos elaludni a templomban.
3 Sebastian nagybátyja Newbury őrgrófja, és ha meghal anélkül, hogy örököst nemzene, Sebastian örököl mindent.
4 Lord Newbury gyűlöli Sebastiant, és bármit megtenne, hogy ezt megakadályozza.
5 Lord Newbury meg van győződve arról, hogy Annabel a megoldás minden problémájára.
6 Annabel nem akar hozzámenni Lord Newburyhez, különösen, amikor megtudja, hogy valaha volt egy kis románca a nagyanyjával.
7 botrányos,
8 élvezetes és
9 nagyon pajzán, és a végeredmény:
10 boldog befejezés.
*****
„Majd meg kell kérdeznie Louisát erről. Közvetlenül miután megölte, amiért meghívta a férfit az operába.”
Természetesen Louisának a haja szála se görbül meg, de Annabel megtestesíti a kétségbeesett legidősebb lánytestvér szerepét, akit a családja egy idős férfinak akarnak adni, csak azért, hogy a lány testvérei gondtalanul élhessenek tovább apjuk halála után.
Viszont Lord Newbury nem a lovagiasságáról híres, így amint teheti a lány, próbál menekülni helyzete elől. Természetesen, ekkor botlik Sebastian Greybe, akiről többet hallott a lány, mint kellett volna szerinte. Mivel Lord Newbury és Sebastian Grey rokonok, akik kifejezetten… hogy is írjam le, tipikus rokoni szeretettel vannak egymás iránt, de ahogyan a fülszöveg sejteti, a családi viszályok, titkok leleplezésének itt van az ideje, és annak is, hogy Annabel megmenekülhessen a kényszerházasság boldogtalanságától.
Sebastian titka a történet végéig nem lesz felfedve, ami jól jön ki a történetben, de a részemről nem dobtam ez az agyam a trilógia és a kötet befejezését illetően, ami kicsit unott és sablonosra sikeresedett. Cserébe, kárpótol a cselekmény, a vicces párbeszédek, amiket imádok olvasni sokadszor is.
Valahogy a változatosság és a széles perspektíván mozgó témák, amik felmerülnek Julia Quinn kötetei kapcsán végig fenntartják az olvasó érdeklődését a párbeszédekben. Egyedül a regények említése az ismétlődő beszédtéma, ami szövevényesen köti össze a történeteket, de ezen felül mindig új párbeszédekbe botlik bele a könyvet kézbe vevő egyén.
A trilógia kapcsán, nem ez volt a kedvenc részem, de párbeszédeket illetően ezeken nevettem a legtöbbet, így elnyerte nálam a legszórakoztatóbb kötet címét.
Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója (Bevelstoke-trilógia 1.)
Julia Quinn: Ami Londonban történt (Bevelstoke-trilógia 2.)
Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója (Bevelstoke-trilógia 1.)
Julia Quinn: Ami Londonban történt (Bevelstoke-trilógia 2.)