Ahogyan a hátlapi szöveg sugallja, még nem heverhetjük ki a Nász és téboly eseményeit, mert amint az egyik ügyet lezártuk, három napra rá, még észhez sem tért a meglőtt bárónk, Mili újabb bajba keveredik. Miután pedig a semmit sem elkövetett házaspár személyzete hűséges tanúbizonyságot mutat a közutálatnak örvendő Detrich vallatásakor, komornánk megszökve leveti úrinő anzuge-ját, ismét tabáni jasszkáliként bebizonyítja úrnője ártatlanságát. Természetesen, az alvilággal nem kell egyedül szembeszállnia, segítői különös módon keverednek a leányzó köré.
Maga a kötet felosztása érdekes módon, egy Mili és három Mári fejezettel lett meghatározva, így erőteljes Mári személyisége. Míg Mili fejezetei esetében a megszokott Ambrózy írást olvashatjuk, addig Mári fejezetei tarkítva van nem csak a komornánk elszólásaival, hanem a nyelvi fordulatai, és írásformája is szokatlan (már aki még nem olvasta Rejtő Jenőtől Piszkos Fred, a kapitány című kötetet, ahol hasonló, hiteles nyelvezetű naplóírással ismerhetjük meg a történetet), így a nyelvezet kapcsán a megszokott, egyfajta békebeli hitelességet kapjuk. Mári téves szóhasználata pedig életszagú hangulatot teremt a történet elmesélésében.
Ebben a kötetben is megjelenik a sötét, komor és elszomorító valóság bemutatása a békebeli időket illetően, vagy pont ellenkezőleg, a polgárság kapcsán is olvashatunk pár valós jelenetet (pl. az anyós szemrevételezi a háztartást).
A történet komor hangulatát Mári szószátyár csevegése pezsdíti fel, így aki komolyan szeretné venni a történetet, az sem marad ki a nevetésből, amivel folyamatosan Mári szórakoztatja az olvasót. Mári viszont megmutatja az érem másik oldalát is, amit néha gyerekes naivitással szemlél és igyekszik elfedni még maga elől is, mi folyik épp a szeme előtt.
Ami meglepett, az a nem erőteljes függővégek, ami csak annyit jelentett számomra, hogy képes voltam a fejezetek végén letenni a kötetet. (a huszonötödik Böszörményi kötetnél ezt is megéltem) Lábjegyzetek kapcsán kevesebb és tömörebb tartalommal találkoztam, de szükségszerűen megfelelő segítséget nyújt továbbra is, a kötet még inkább megértéséhez. Böszörményi a fiatalabb korosztályra is megszokottan figyelt, hogy néhol bővebben kifejtett pár kifejezést, vagy burkolt megjegyzést, amit talán a felnőtt olvasóknak nem kell megmagyarázni.
A kötetbe belekerült a Mári levél teljes tartalma, amit előző évben a könyvfesztiválon közzétettek. Ezen felül mellékszálakat is kapott a történet, pedig a kötet terjedelmére tekintve nem gondoltam volna, hogy erre is van hely a könyvben. Természetesen, ezek a mellékvágányok is fontos szerephez jutnak a történet végén, szóval alaposan oda kell figyelni, mit mesélnek el a szereplők.
Mili hiába került hűvösre, még a cellájában is akaratlanul nyomozni kezd rabtársnője ítélete felett. (Ezzel kapcsolatban vadásszátok elő a Nász és tébolyt, ahol az író megemlíti)
Ami fontos, nem csak Mári gondolkodását ismerhetjük meg még jobban, hanem hű segítőjéről, Suha Istiről is többet tudhatunk meg, ami szerintem több Ambrózy rajongó érdeklődését felkeltette már a báró úr mindenesének élettörténete. Ha pedig ez nem lenne elég az olvasónak, szerintem már arra is vártak többen, hogy megtudjuk Herrdoktor igazi nevét.
Miután pedig még a Kiszombori Rónay családról is megtudunk pár apróságot (ezen lehet, hogy igazán a Szeged környékieknek csillan meg a szemük) a lezárásban ismételten olyan befejezést kapunk, ahol szívet melengetően engedhetjük el szereplőinket, remélve, hogy hamarosan ismét találkozunk velük.
Mi is volt ebben a kötetben Ambrózy báróval kapcsolatban? Többnyire Mári szemszögén keresztül láthatunk csak, aki minden lében kanál módon nagyon is jól ismeri kenyéradójának életmódját, stílusát és szeszélyeit. Így tudta a komornánk, hogy Richárdra lehet számítani, akármilyen állapotban van. Míg lábadozó bárónk egyszer a fennakadásnál tovább gördíti az eseményeket, illetve a kötet végén végre észhez is tér, önmagától nem fog csicseregni. Nem úgy, mint Mári! Amit csak megtudott a szótlan báróról, azt az olvasóknak, nekünk szívest örömest megosztotta, így olyan megfigyelésekről ad tanúbizonyságot, ami még a lelkes Richárd kutatókat is meglepheti. (engem meglepett, annyi szent)
Aki igazán meglepett: Agáta mama támogatása elismerő fejbólintásokkal társult olvasás közben, eddig is imádtam a drága grófmamát, de most már a főszereplőink közé sikerült avanzsálódnia kedvtelés szempontjából.
Amin meg sem rebbent a szemem: Detrich megrögzött üldözése. A tipikus negatív szereplő nem egy fogcsikorgatást váltott ki belőlem, viszont ismerve a főszereplőink hidegvérét, öröm suhant arcomra, ahogyan kioktatják a mélabús ökröt.
A baki, amire én sem találok épeszű magyarázatot, még Mári indokaihoz mérten sem: megkerül egy pillanatra Ambrózy bal karja. (De erről majd csak egy külön, spoileresebb bejegyzésben.)
A közeljövőben még boncolgatjuk majd tovább a kötetet, remélem, elég kíváncsiságot keltettem fel azokban, akik már tervezik kézbe venni a kötetet.
Ha pedig lemaradtál volna a kötet előzményeiről, megjelenése előtti apró morzsákról, a következő bejegyzésben a következő nyomok alapján indulhattunk neki a könyv felfedezésének.
Illetve, aki még nem ismerné a sorozatot, és a Könyvespolc Magazin olvasóknak is szántam egy extra összefoglalót a sorozatot illetően, amit az alábbi linken elérhető: