Röviden tömören: néhol lehetett csapadékos és borús idő, bizony semmi nem szegte a kedvem.
Míg a hónap elején a táncé és a hagyományőrzésé volt a főszerep, most az elsődleges szívbéli ténykedésem körül forgott minden: a könyvek és Ambrózy körül.
Már a héten értek meglepetések, mikor mindhárom csomagom (igen, három csomagban rendeltem le a három előrendelésem, hozzájuk csapva a lehetséges karácsonyi beszerzéseim – ne mondjátok, hogy nem vagyok előrelátó) házhoz hozták. Egyből el is kezdtem Böszörményi legújabb könyvét olvasni, hiszen ez is már egy nagyon várt kötet volt a rajongók részéről. A lényeg, elkészült, sőt az előrendelők hamarabb megkapták, így nagy örömmel álltunk sorba, hogy dedikálhassuk, és aki merészebb, még pár szót is válthat az íróval.
Amikor hat személlyel is meg volt beszélve, hogy látni szeretnénk végre egymást, elég jó arány a részemről, hogy öttel (plusz a mögöttem várakozókkal a dedikáláson) szót váltottam.
Mivel sajna mobilnetem nem volt, ingyen wifi meg fene tudja miért, de nincs a helyszínen, így csak itthon kaptam észbe, hogy közeli molyos ismerősöm látott, de én nem vettem észre.
(Ennek orvoslására javaslom, hogy aki szeretné, hogy egyből észrevegyem, annak legyen a kezében egy Ambrózy kötet, tuti kiszúrom a tömegből – már csak azért is, mert az előttem dedikálók többségének arcára már nem is emlékszem, de félő, meg tudnám mondani, mely köteteket és hány könyvet tartottak a kezükben.)
Nos, valahogy sikerült a tervezettnél később érkezni, de a hangulat egyből elkapott, mikor véletlen folytán pont azt az egy szem személyt szólítottam meg legelőször, akit kerestem. (mondtam, hogy működik a vonzás törvénye) Utána drukkolhattam egész sorban állás közepette, hogy befejezi-e a kötetet és kíváncsi voltam, mit reagál a Szer’usz világ végére.
Míg én a vigyorogva bambulok, és az „azt sem tudom, mit mondjak” nevű játékot játszottam, addig molyos barátném (már mondhatom annak szerintem) bizony bele a közepébe, megkérdezte, hogy mi lesz az elvarratlan szálunkkal.
Erre, kétszeres célzást is kaptunk Gyula bátyótól és a feleségétől, Noémitől, hogy ha rajtuk múlik, bizony lesz folytatás. (Meg a könyvben Ambrózy báró is erre céloz, szóval most sincs semmi kétségem, hogy várható egy új kötet)
Szóval, dudorodtak a cucmákok, de nekem egész nap valahogy nem vett semmi rá, hogy előkapjam a fényképezőt, szóval még egy galamb, hal, vagy kacsa sem került megörökítésre.
A ruhaötlet pedig sikeresen zárult, többen is felismertek úgy, hogy még a névkártyát sem kellett elővennem.
Megszokottan, eltátottam a szám a B pavilon labirintusában, pedig nálam volt a térkép biztos, ami biztos alapon, ahogy sikerült, pár dedikálásba belefutva azért körbenéztem.
Könyvek tekintetében, amik a kívánságlistán vannak, azok nem voltak elérhetőek a helyszínen, de ettől függetlenül három könyv megvételre került. (amiből csak egy volt kívánságlistás… ez van) Nyugalom, hazaérve megláttam a 30-40%-os kedvezményt, meg is rendeltem két kötetet, amiről mihamarabb szó fog esni, annyi szent.
Gyorsabban telt az idő, mint én arra számítottam, ami csak azt tükrözi, hogy bizony nem unatkoztam egy percre sem. Illetve, amint kiléptem a kapun, egy dolog járt a fejemben: el kellene látogatni a könyvhétre is.