A szerző interjúiban elmondottak alapján a második kötet, A Rudnay-gyilkosságok lett a leginkább az a történet, amit szeretett volna elérni, ismerve a nyugaton oly népszerű sorozatok népszerűségét, mint a Sherlock Holmes, vagy Poirot nyomozók történetei, amik erős támpontot adtak a magyar krimisorozat megszületéséhez. (Ezen felül modernebb nyomozó is ihletadó volt, mint Monk, a flúgos nyomozó)
Böszörményi elsődleges kísérleti célja az volt, hogy Magyarországon játszódó krimit olvashassanak az olvasói, ahol a múltszázadok, úgymond letűnt korszakban élő karakterekkel együtt nyomozzanak, akik kézbe veszik a sorozatot, mindezt a hazai kincsekkel gazdagítva, nem feledve, hogy a Monarchia fénykorában Budapest maga is világvárosként volt nevezetes.
Maguk a kötetek, megszokottan az előtte megjelent regényeknek Böszörményi által, trilógiának indult, de az Ármány és kézfogó túlontúl hosszú lett volna, illetve sok kérdést még nem válaszolt meg, ezért indokolt volt megszületnie a Nász és téboly című kötetnek. Ezzel a négy kötettel talán lezártnak is tekinthetjük a történetet, mivel az ötödik részben, a Szer’usz világban új főszereplővel lehet, hogy folytatódik a történet, de mégis új ügyekkel gazdagítva az olvasói élményt, érezteti az olvasóval, hogy egy új történet kezdeténél tartunk.
A két mellékkötet, a Beretva és tőr egy ajándék novellának indult a 2016-os könyvfesztiválon, de végül mellékkötetként lett kiadva és a mai napig elérhető. A Bitó és borostyán ezzel ellentétben az Ármány és kézfogó kiragadott történetszála, és szorosan kapcsolódik a harmadik részhez.
A két mellékkötet, a Beretva és tőr egy ajándék novellának indult a 2016-os könyvfesztiválon, de végül mellékkötetként lett kiadva és a mai napig elérhető. A Bitó és borostyán ezzel ellentétben az Ármány és kézfogó kiragadott történetszála, és szorosan kapcsolódik a harmadik részhez.
A bejegyzéshez segítségül volt a moly.hu weboldal könyvismertetői.