2019. június 19.

„Nem kérek kegyelmet…” Jány Gusztáv a népbíróság előtt 1947.

Ez a kötet nem csak holmi, jogász által megírt, jogászok célközönségnek elkészített kötet, hanem egy, a jogban laikus olvasónak is képes bemutatni a második világháború zordságát, könyörtelenségét, és néha jogtalan következményeit.

A kötet szerkesztője, dr. Kolarovszki Tamás elővette az egyik olyan közismert népbírósági pert, ami a mai napig vitatott, még az elítélt rehabilitációja után is, remélve, hogy tisztázzák Jány Gusztáv személyét.

Jány nem csak egy egyszerű katonai vezető volt, aki a nagyhatalmú felettesei parancsát követte, ezzel megbélyegezve őt közel 200.000 katona haláláért, hanem a szerző jogászként felsorakoztatja azon érveket, hogy a férfi nem csak, hogy ártatlannak vallotta magát, megtudhatjuk, kik voltak azok, akik közös összefogás helyett képesek voltak "életekkel játszani".

A kötet sok apróbb fejezetekre van bontva, az elején felvázolva azon kérdéseket, amiket a kötet további részében részletesen beszámolva, kibontva olvashatunk. Emiatt, vannak olyan részletek, amik többször ismétlődnek a kötetben, ezzel megfigyelhetjük, hogy a tanúvallomása Jány részéről mindig ugyanaz.

Fülszöveg:
Tanácsvezető ezután a Bp. 497. § 1.) bek. értelmében megkérdezi elítélttől, hogy kíván-e kegyelemért folyamodni.
Elítélt: Nem kérek kegyelmet, mert ezzel bűnösségemet ismerném el.
Védő: Kegyelemért folyamodok.
Népbíróság ezután zárt tanácskozáson meghozta a külön szövegezett kegyelmi véleményt. Majd nyilvános ülésen tanácsvezető felszólítja védőt, hogy halálra ítélt érdekében három nap alatt kegyelmi folyamodványt nyújtson be.
***

Miután kicsit többet megtudhatunk életéről, karrierjéről, betöltött szerepköreiről, szó esik a feladatáról, észrevételeiről, amiben meglepően, de már a második hadsereg elindítása előtt tudta, milyen problémákkal szembesülnek, és felmérte a helyzetet.
Nem volt alacsony fokozatban, vezérkari személyekkel egyeztetve próbálta a helyzetet normalizálni, miközben mindenki ígéretekkel halmozta el. Az ígéretek, mint oly sokszor, nem láttak napvilágot, a mellékletekben olvashatóak is a parancsok, intézkedések, és a tábori levelek sokasága, problémák tömkelegével.
Szó esik róla, hogy sosem működött együtt a németekkel, sem kérés, sem kitüntetés nem rendítette meg az elképzeléseit.

A kötetben ellentmondások is vannak a tanúk vallomása és a gyanúsított kihallgatásakor elmondottak között. Ezekre az apró megjegyzésekre, amikre felesküdtek a tanúk, maga a szerkesztő is felhívja az olvasó figyelmét, hogy túlzottan elferdítheti az igazságot és nem mindegy, ki állította a jegyzőkönyvbe vett szavakat.

A kötetben megfigyelhető német propaganda hatása, a parancsok szinte fasiszta jellegű megfogalmazása és hozzáállása az emberekhez, katonákhoz. Illetve a bírósági tárgyalások, vallomások után a sajtóban leírt tartalom is hűen bizonyítja azt, hogy mennyire is képesek elferdíteni az igazságot.

Egy férfi, aki igazán csak istenben és a bele vetett hitben hitt igazán, követve a németek parancsait, akaratlanul is bűnbakként hozták elő a világháború befejezése után, megvádolva enyhén fasiszta gondolkodásmóddal, ami az akkori kommunista helyzetben nem volt egy jó pont. Mindemellett megvádolták, hogy nem támogatja a jelen rendszert, pedig nyílt titok volt,  úgy tért haza Amerikából, hogy még ő is tudta, ezzel az úttal, az életével fizet.
A népbíróság előtt nem tagadta a parancsok végrehajtását, és mindössze csak akkor tiltakozott, ha a tanúk vallomása esetén bizonyítani tudta, hogy a vallomás nem tűnik igaznak.

Jány ártatlanságát magának az olvasónak kell megítélnie, ezért is lett részletesen, minden aspektus kiemelve, hogy minél jobban megismerhessük az esetet és annak hátterét.
Interaktív olvasmány, a mellékletekből ki lehet szedni az ügy dokumentumait, a parancsokat, amiket a felsőbb hatalmak határoztak meg, és Jány jelentéseiből is megtudhatjuk a helyzetet, az ő nézőpontját. A függelékben a jogszabályok ismertetése is nyíltan beavatja az olvasókat, milyen vádak alapján ítélték el, de magában a kötetben kapunk tiszta magyarázatot erre. Érdemes olvasás közben a kötet végére lapozni a plusz tartalmak hamarabbi megismeréséhez.

A rehabilitálás nem volt zökkenőmentes, dr. Galli István próbálta 46 év után a per végrehajtása után újra bebizonyítani Jány ártatlanságát a Doni katasztrófában való részvételből, de a rá követező 25 évben még mindig vitatott volt jogászok körében Jány helyzete.
Ki okolható? Aki elkészítette és a parancsot vagy aki a parancsot betartatta?
Az akkori rendszer vezetői a saját kezüket akarták mosni és a részt vevőket maguk helyett megvádolni, vagy a részt vevők tényleg nem olyan ártatlanok, mint azt a vallomásaikban elárulták?
Tudhatjuk, hogy a rehabilitálás Jány életét nem adja vissza, viszont az a gondolat, hogy a jövő generációja máshogy ítélje meg a vezérezredest, pozitív üzenetet hordoz önmagában.

A pár nap alatt lezajlott villámperben Jány védője még az akkori miniszternél is kérelemért folyamodott, de még számomra is meghökkentő volt a végkifejlet, hogy mindent elfogadtak, egészen a felfolyamodásig, ahol végül mintha semmit nem vettek volna figyelembe, az újrafelvételt elutasították és a felfolyamodást visszavonták.
Ezzel elrendelték, hogy Jány Gusztávval szemben a halálbüntetés mindenképp bekövetkezzen.
(216. oldal)


Lehet-e jogi perekben nem jártas embereknek olvasni ezt a kötetet?
Ha valakit érdekel egy egészen mai napig vitatott, egykori második világháború utáni népbírósági per lezajlása, annak csak ajánlható, nem nehéz nyelvezetű, számomra értelmezhető volt.
Akinek fejtörést okozna a sok rövidítés, azoknak természetesen a Függelék első oldalán kap egy rövid jegyzéket segítségül.


Az érdeklődők a kötetet személyesen a szerkesztőtől, dr. Kolarovszki Tamástól vásárolhatja meg:
https://www.facebook.com/tkolarovszki/posts/2790086224350422