Egyedi történetnek írnám le, akárcsak a Jane Eyre című művét.
Fülszöveg:
A fiatal lány a szegénység és a magány megpróbáltatásai elől külhoni állásba menekül: egy nagyváros bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt ismerkedik és barátkozik össze a jóképű, mindig elegáns dr. Johnnal, valamint az inkább szellemiekben gazdag Paul tanár úrral. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, akik úgy különböznek egymástól, akár a tűz és a jég. Ám sajnos vetélytársai is akadnak a doktor úrral kokettáló szép és önző Fanshawe kisasszony, illetve a tehetős Paulina személyében, mi több, Monsieur Pault az iskolát vezető Madame Beck is kiszemelte magának. A szerelmi ábrándok és csalódások, a viharos érzelmek és a Józan Ész vetélkedésének krónikája varázsos hangulatú, eleven nyelven számol be Lucy villette-i éveinek viszontagságairól, szenvedélyes vonzalmának kibontakozásáról és végkifejletéről.
***
A szerény, lelkileg kicsit labilis nő próbálja az életébe bevinni azt a boldogságot, amit azelőtt nem tapasztalt. Szeretethiányosnak vélem, aki az érzelmei felett próbál racionálisan gondolkodni és dönteni.
Két férfi van igazán középpontban. Bretton az, akire modern nyelvvel azt is mondhatnánk, hogy tapadnak rá a nők. Paul úr tanárként a szigorúság elveit követi, de a kötet végére kiderül, hogy a kemény és rideg arcél, és csípős megjegyzései mögött is van érző szív.
Részletgazdag leírás, mind a környezet, mind a szereplők kinézete vagy viselkedése, pontos karakterábrázolást kapunk.
Bretton is az édesanyja közötti szarkasztikus megjegyzések szórakoztathatják az olvasást. Ezeket a párbeszédeket kifejezetten kedveltem, ellentétben a nem egészen érthető indítéka Paulnak, aki mindenféle, néha ok nélkül regulázza meg Lucyt. Paul szándékai számomra csak a kötet végén tisztázódtak, mivel teljesen másra számítottam a kötet végén, így a figyelmem más szereplőkre összpontosult.
Korrajzként megfelelőnek találtatott, minden társadalmi osztályt bemutat, az ő szeszélyeikkel, kedvteléseikkel vagy épp a hóbortjukkal. Még sincsen kifigurázva egy szereplő sem, hanem Lucy mindig próbálja kitalálni a viselkedés mögötti indokot.
Mint írtam, a történet végével kapcsolatban másra számítottam, még sem csalódtam, mivel Charlotte egy nagyon jól csavart lezáratlan részlettel fejezte be a történetet. Ahány ember, annyiféle képen fogja értelmezni a befejezést, nekem így az olvasás befejezése utáni napon sem jutottam dűlőre, hogy melyik befejezést válasszam: a happy endet, vagy a szomorú végét egy szép és lassan kibontakozó viszonzott szerelemnek.
Nyelvezetet tekintve megszokott Brontë történet, ahol kell, részletezve van, néhol kertelés nélkül megkapjuk a válaszokat. Egyedül a francia kifejezések garmada zavarta meg az olvasás könnyedségét. Ez fizikai könyvpéldánynál nem jelent problémát, mivel ott a lábjegyzetben le van fordítva, viszont olvasón a tördelés miatt nem esnek egy oldalra, így ottan kénytelenek vagyunk előrébb lapozni.