Nem elég, hogy elseje van, két Ambrózy bejegyzés is végre nagy sokára elkészült, ráadásul kiderült, hogy az életem olyan hazugságon épült, hogy tarhonyából nem lehet húsmentes ételt készíteni… Szóval egy jól zárult nap után végre leülhetek, mivel hetek óta izgatottan vártam, mikor is kávészünetezhetek.
Bizony, volt sok minden a héten… pardon a hónapban. Ha kicsit fáradt elmével kezdek neki, nézzétek el, azért 23 oldalas anyagot Ambrózyról összeírni… De megcsináltam, nem igaz?
Az nem kifejezés, hogy gyorsan telt el ez a hónap is. Elsőre azt hittem, hogy ki fogom tépni az összes hajam, mert szinte minden héten csak azt láttam, hogy legalább öt bejegyzés várt itthon, miközben időm szinte a nulla fele stagnált. Aztán valahogy próbáltam a hétvégékre koncentrálni és ekkor írni, így hétköznap nyugisan a könyvekkel foglalkozhattam.
Kicsit sem unatkozom, mikor itthon vár alapból két könyv, plusz az olvasón, kölcsönzések a könyvtárból… de azért befejeztem négy nap alatt az Anna Kareninát, aminek az első kötetével tavaly fél évig szöszmötöltem. És igen, másodjára is elolvastam a Szer’usz világot. (Jó, elkezdtem az Agymenők 12. évadát is nézni, azért sem haladok…)
Közben a nyakamon a kötelezettség 2.0, mint félévzáró táncfellépés címen /laikusoknak legyen ennyi/, amit végül így-úgy, de túléltem/túléltük. Nem új keletű dolog nálam, hogy ritka volt az a fellépés, ahol elégedett volna az eredménnyel. Két fajta ember van: aki azt hiszi, tudja, és elbízza magát, illetve az, aki folyton kételkedik még a saját képességeiben is. Aztán lehet, hogy néha rávágom, hogy tudom, de mindig bennem van a félsz, hiszen ez nem csak rajtam múlik. ( Csapatmunka rákfenéje, amikor introvertáltként mindig másokra kell gondolni. Ez van.)
Miután végre fellélegeztem, jött is kapásból egy program, amit bolond lettem volna kihagyni. Így a makói könyvtár megnyitójára barátnőmmel mi is elmentünk. Bemenve pedig csak tátottuk a szánkat, sőt mivel a nagyobb tömeg már távozott (mi kicsit később tértünk vissza) épp elcsíptünk egy körbevezetést, ahol olyan helyiségeket is láthattunk, amiket lehet, hogy a könyvtárba látogatók majd nem láthatnak. Valahogy sikerült a modern igényeket a klasszikus igényekkel elegyíteni, és a számítógépes termen és kávézón túl még kisebb rendezvények, előadásokra is van befogadó hely. A gyerek-ifjúsági részlegen pedig egy plusz szint készült, ahol egy olyan olvasókuckó lett kialakítva, hogy azt bármelyik könyvmoly csorgatja rá szerintem a nyálát.
Moziba is kb. kétévente egyszer megyek, így most időszerű volt és barátnőmmel megnéztük az Aladdint. Nem találtam benne kifogást, aki szerette a rajzfilm változatot, annak szerintem ez is tetszeni fog. Bár, vártam, hogy Jasmine homokórába legyen zárva, de ez elmaradt, még sem bántam. A zenéket öröm volt hallani újra.
Röviden tömören ezekkel telt el a hónap, de most már rátérek azokra a bizonyos ötletekre.
Ambrózy terén még közel sincs kifogyva az ötlettáram, mivel kiderült, hogy Hangay Emmáról még nem készült személyi leírás, miközben töprengek hetek óta egy Mári versről… és már megadták a következő fanfiction témáját, ahol ismételten nem szándékozom kímélni a bárónkat. Ha pedig megkímélném, majd készült pár könyvrészlet, ahol számomra ismételten meghökkentően viselkedett Ambrózy.
A Savarelly ügyek volt az utolsó csepp abban a pohárban, amit halogattam. Végül mégis lezártam, senki meg ne kérdezze, miért pont 234. résznél. Nyitottan áll, de úgy érzem, lezárult egy korszak ebben az írásban. Jó hír viszont az, hogy teljesen újraépítem, más kontextusban, és regényszerűbbé alakítom. Ezeket is tervezem közzétenni, de majd okosan tördelve, hogy egyszerre ne legyen sok. A fő dramaturgián nem változtatok, de időrendileg lesz ésszerűbben rendezve és próbálom E/3-ra átírni teljesen. Illetve bele a lecsóba elv lesz, mivel amivel kezdem az első részt, az eddig a sorozatban a 135–136. rész.