Az olvasás éjszakájára választott kötet egészen meglepett, mert félig hideg zuhanyként ért a történet kezdete, miközben a végére érve úgy éreztem, mint a klasszikus regényeknél, hogy bizony engem a folytatás is érdekelt. Bár, ennek a kötetnek a folytatását mindenki ismeri, aki olvasta a Jane Eyre című kötetet, de amikor erre rájöttem, szinte faltam az utolsó 30-40 oldalt, mert megkedveltette magát velem a történet.Fülszöveg:
A kis Antoinette egy jamaikai ültetvényen nő fel, mígnem férjhez adják egy különös angolhoz, aki kiszakítja szerető otthonából. Az ősi babonákkal és az asszony családjáról szőtt pletykákkal teli szigetvilágból a zord Angliába hurcolja, mert nem akarja, hogy a kreol feleségéből áradó rontó varázslat, szövetkezve az Antillák egzotikusan vad, gyönyörű és kegyetlen természeti világával végképp rabul ejtse.
A dominikai származású írónőnek e regény hozta meg a világsikert. Valódi asszonysors, férfi és nő őrülten szenvedélyes vonzódása és lázadó szembenállása ez a romantikus és sejtelmes remekmű, amely Charlotte Brontë klasszikusának, a Jane Eyre-nek sötét titkára vet fényt. A XX. század egyik legnépszerűbb regénye, örök klasszikus.
***
Maga a kötet rövid történetet tartalmaz, roppant könnyű nyelvezettel. Az egyszerű mondatok szinte megleptek, mert aki elég klasszikus regényt olvas a maguk cirádás megfogalmazásával, annak ez erősen szembe fog ötleni. A történet E/3-as nézőpontban íródott, ami végül átalakul két nézőponttá, egy történetszálon futva. Ezáltal a másik főszereplő cselekvéseibe is betekintést nyerhetünk, a gondolataiba, ami képes lehet megváltoztatni az olvasó előre kialakított véleményét.
Alapból fanfiction jellegű, mégis külön életre kelt történet.
A Jane Eyre előzménye Brenda szemszögéből (akiről ebben a fikcióban kiderül, hogy nem is Bertának hívják, hanem az ő édesanyjának volt ez a keresztneve) újabb titkokra derít fényt, de ne feledkezzünk meg, hogy mindez csak egy nagyon jól sikerült fikció. Mivel hiába olvastam el a fülszöveget, akkor sem esett le elsőre, mivel is állok szemben, így egészen a történet fordulatáig egy külön regényként tartottam számon és úgy is tudok rá visszagondolni.
Rochester melléfogása, a nővel való házasságának első heteinek bemutatása kerül előtérbe. A konkrét neve nem szerepel ebben a kötetben, ezért lepett meg a fordulat. Tudva levő, hogy Rochesterből sosem elég, és számomra is nagy kedvenc, így az ebben szereplő cselekvéseit ugyanúgy imádtam, mint az eredeti folytatásban.
A kötet főbb mondanivalójába a bizalom kialakítása, a kölcsönös szeretet belekerült, amik egy kényszerházasságban nem alakulnak ki egykönnyen, az összezörrenéseket is megmutatja.
Kifejezetten romantikus zsánerre épült történet, rövid időre repít el egy olyan ismeretlen világba, amit eddig még nem olvashattam. A titkok és a fordulatok nem voltak drámaian túlzóak, ahol kellett lennie, megvolt az olvasás érdeklődésének fenntartására, végül pedig a cselekmény túlzóan is felgyorsult és a Jane Eyre főbb jeleneteiből lettek összeválogatva pillanatképek.
Akik látták a filmadaptációt, azoknak ismerősek lesznek a jelenetek, ergo nem kell a teljes Jane Eyre kötetet elolvasni ehhez a kötethez, elég a belőle készült filmet megtekinteni. Így nézve kötődik a regényhez, de külön, önálló történetként is megállja a helyét.