Emma asszony alakja már csak azért is különleges, mert a
szerző maga férfi. Mégis, szembeszáll a saját nemével és képes a nők, asszonyok
mellett kiállni.Fülszöveg:
A Hét 1893-as számában bukkan föl először egy érdekes
levélíró egyéniség, Emma asszony aláírással, hogy aztán többé-kevésbé
rendszeresen tanúja legyen – női szemmel – egy színes, izgalmas, ellentmondásos
korszaknak.
Ignotust irodalomszervezőként, kritikusként tartottuk
számon elsősorban, szépírói, költői próbálkozásait kevéssé becsültük. Ez a
levélsorozat azonban mesteri szépírói munka. Úgy tűnik, hogy műveltsége,
sziporkázó szellemessége, eleganciája ezekben a levelekben bontakozhatott ki a
legteljesebben. Nemcsak azzal ragadtatja el az olvasót, hogy széles körképet
fest a képzeletbeli Emma asszony koráról, hanem azzal is, hogy valóban
karakterisztikus, sokoldalúan ábrázolt nőalak bontakozik ki előttünk a levelek
nyomán.
***
Emma asszony tapasztalatai, világnézete jól megfogja a
lényeget, legyen szó a családi életről vagy akár a politikáról. A gyűjtemény
színes, sokrétű és felfedi a nők mindennapi életét és aggodalmait. Sok olvasót
próbálja megtéveszteni, bár sokan tudták, hogy nagy valószínűséggel egy nő sem
írt cikket a Hét-nél. Ignotus ezt is profin igyekezte leplezni, vagy kollégáira
fogta, vagy egyik álnevére próbálta kenni a levélben írtakat. A levelek
viszonylag rövidek, idegen kifejezésekkel tömve próbálja a női
intellektualistását mutatni. (Néhány kifejezés, személy neve külön, a kötet
végében kapott fordítást, magyarázatot.) Sokszor cinikus megjegyzésekkel is él.
Nyelvezetet tekintve könnyed, gyorsan olvasható formátumú, és főként a
szórakoztatás a fő célja a megjelentetett leveleknek. Személyeskedően
válaszolja meg a neki szánt leveleket, és ha nem tudnánk a szerző nemi
mivoltáról, még el is hihetnénk, hogy polgári asszonyként aktív a női
egyenjogúság elérésében.
Mikről is szólnak ezek a levelek?
Egy bizonyos Kiss-nek címzett üzenetekben olvashatunk a
heti, aktuális problémákról, azok véleménykifejtéséről. A levelező hangnem
stílusa egyszerűvé teszi az olvasó számára a közlemény feldolgozását. Szó esik
a nők hányattatott helyzetéről, kihasználtságukról a munkaerő piacon, a
méltatlan bánásmód, a fizetés, és az ezekkel járó következmények az
igazságtalan kizsákmányolással a századfordulón élő embereknek is szemet szúrt,
akárcsak Ignotusnak, aki maga járt Amerikában és látta a nyugati
helyzeteket. (ez a részemről nem egészen biztos, csak a levelei erre
utalnak)
Az igazságtalan kizsákmányolás mellett a férfiak
szerepköre is meginogni látszik az emancipáció során, és ami akkor csak
balsejtelem volt, most már, ismerve a történelmet, elmondhatjuk, hogy a
félelmek beigazolódtak. De nem csak a nők szabadságának, a feminista
gondolkodásmódnak ad teret a leveleiben, a később, modern, szocialista
szemléletekből is ad ízelítőt.
Szocialisták munkamorálja a régi feudalista világnézettel
szemben.
Hazai termékek támogatása és az osztrákok hozzáállása a
Monarchia termékeihez.
Mrs. Perkins 1989-es könyvének tartalmáról is ejt szót,
reflektál rá egyik levelében.
Ha túlzóan belehatolna a társadalmi szemléletekbe, könnyed,
falusi, vidéki életről is szót ejt, hogy ne csak a polgárok és az arisztokraták
életéről essen szó.
Az úrinők unalma ugyanolyan téma, mint a gyereknevelési
gondok, miközben az emberek szembesülnek a városiasodás, urbanizáció és a
modern munkavállalás hátrányaival, avagy a cselédek száma drasztikus csökkenése
döntéskényszerekbe hozzák a polgári nőket.
A nők terhei a családok ünnepén, avagy miért kell
karácsonykor padlót tisztítani? Ha mégis van cseléd a háznál és semmi
dolga a modern úrinőnek, akkor Ignotus másik oldalról szembesíti ezeket a
gondtalan asszonyokat azzal a kérdéssel, hogy az amerikai nők hogyan
viselkednek? Hogyan kellene élnie a modern nőknek? Javaslatai talán
akkoriban vérlázítónak hatottak, de ha ez nem borzolná a kedélyeket, kitér a
nők másik kikapcsolódására a színházlátogatásra.
A nőket miért vonzza a színészet, művészvilág? Miért
szeretnek költőkkel levelezni?
Ha pedig egyik morálisnak kicsit sem mondható jellemmel sem
lettek felruházva az olvasók, akkor más dologba próbál fogást találni.
Az öltözködés kigúnyolása sem maradhat el, avagy mitől
lesz túlcifrázott a magyar díszruha?
Ha ez nem lenne elég széles látókör az olvasó számára, az
akkori oktatási rendszerre is tesz pár megjegyzést, ami talán
meghökkenti a XXI. századi olvasót is. Ha pedig nem is lesz professzor a
hölgyből, akkor is merülnek fel az életre tekintve problémák, amiket kifejt egy
levélben.
11 éves leányzó felvilágosítása, következményei, avagy
mennyit ártunk, ha túl hamar vagy épp későn avatjuk be a lányokat az élet
dolgaiba?
A nők mindig valakinek a valakije, de mi lesz, ha
túliskolázott a nő?
Egy ma élő olvasónak görbe tükörként mutatja be a Monarchia
idején élő emberek problémáit, miközben a levél szerzője szórakoztatja az
olvasót. Persze, minden irónia mögött ott lapul az igazság is, számomra a
legmeghökkentőbb tény mégis az volt, hogy vannak dolgok, amik száz év múltán
sem változtak. Elég lenne két sarkalatos pontot mondanom, mint az oktatás, vagy
a nők helyzete, mert hiába tűnik egy letűnt korszaknak az a cukormázas
békeidők, amit oly sokan hisznek idilli állapotnak, de akik hozzám hasonlóan
érdeklődnek a történelem ezen szegmense után, azok ismerhetik ennek az
időszaknak az árnyoldalait is. Aki kicsit is jártas a századforduló idején
lezajlott eseményekben, azoknak kiegészítő olvasmányként ajánlható.