„Ez az én vlogom, azt csinálok, amit akarok…” – Köszönöm Mia Gold! (Emellett megjegyzem az egyik friss videódra reflektálva igazat adok, hogy bizony a tudás hatalom, és az, hogy kit engedünk a magán szféránkba, az csak a mi egyéni döntésünk.)
Nos, kedvem lett így este 7 körül csicseregni, mert a munkaszüneti napot próbálom a lehető legtevékenyebbre fordítani.
A mai menüben frankfurti leves és sült nyúl volt krumplipürével és rizzsel.
Megszokottan délután keltem fel, tegnap belehúztam végre a Türkizkék hegedű című kötetbe, aminél már 70 százaléknál tartok, de miért az lett a címe, ami, még mindig homály. (vagy ennyire figyelmetlen voltam, mert délután munka közben ismét multitask üzemmódban pörögtem) Szeretném ma befejezni, bár ha e helyett a blog helyett olvastam volna, már befejeztem volna…
Miért került fel annyi macskás két mostanában Instagramra? Egyszerűen elfogott Schwesterrel a fényképezés és egy nap alatt 95 képet lőttünk. Nyugalom, a számunkra elfogadottakat már kitettük. Most kompenzálom a jövőben, hogy könyves képek is kikerüljenek. Apropó, kell is a segítség, mivel a Facebook oldalon keresztül egy ideje nem engedi nekem megosztani Instagramra a képeket, ellenben megnéztük Schwester telefonján, hogy pont fordítva, az Instagramra feltöltött képet lehet a Facebook oldalamon megosztani. Most ott tartunk, hogy már megvan a nagyjából behatárolt időpont, hogy ha lesz számomra megfelelő opció, vásárolok egy új telefont.
Közben kapott a néptáncos csapatunk egy térségi településen levő tánccsapattól meghívást, amit sikeresnek tekintve zártunk le. Két táncot adtunk elő, és a kiadós vacsora után éjjel is tartó táncházban koptathattuk a cipőinket.
Két könyvértékelővel maradtam el a múlt héten, örültem neki, hogy sikerült összeírnom egy élménybeszámolót. Mikor ezzel végeztem, az introvertált hétköznapokról is sikerült egy rövid összegzőt összeállítani. Közben pedig a héten fut a könyves pasikról szóló bejegyzés negyedik része.
Ezeken felül írogatok, két rövid történetet Ambrózyékhoz, illetve a Savarelly ügyek első fejezetét, egy kiegészítővel együtt. Az, hogy a héten mit fogok folytatni, így előre láthatóan nem tudom, leginkább az olvasásra szeretnék koncentrálni.
Mi járt a héten a fejemben? (10.21-én firkantottam le)
Mondhatnám, hogy ezer bocsánat, de tényleg önhibámon kívül csúsztam meg a dolgokkal… (ezt azért is írtam bele, mert akkor el voltam maradva az introvertáltakról szóló bejegyzéssel)
Sokan csak azt látják, hogy hol tartok jelenleg és nem tudják, valójában honnan indultam.
7-8. év: Minden nap szigorú gyakorlás, szenvedés az írással. Olvasni viszont szerettem, a matekfeladatok után azt vártam a legjobban, mikor az általam választott mesét felolvashattam.
9-12. év: Utáltam a helyesírást, tollbamondást, utána a nyelvtannal is küzdöttem. A legelső fogalmazás témája egy mese írása volt, de nem tudtam egyedülit alkotni. A Hamupipőkét dolgoztam fel. Ez az osztályozásnál rontott a helyzetemen, de ki gondolta volna, hogy tíz évvel később jó alapja lesz a fanfictionok írásához.
13-14. év: A magyar tanáraim a fogalmazásokkal az őrületbe kergettek (én is őket, hogy korrektek legyünk), ekkor kezdtem neki a naplóírásnak, amikor a kedvem tartotta.
15-18. év: A naplóírás napi szintűvé vált. Megszülettek az első verseim, főként ebben a korszakomban született a legtöbb rím, ezeket sosem publikáltam, túlzottan is privát és célzott verssorok születek. A gimnáziumban megkedveltem az esszéírást. Később a novellaelemzéseket is. A verselemzés nem ment igazán, mai napig megtartottam életem egyes dolgozatát, aminél kiderült, konkrétan a vers tartalmát dolgoztam ki, mintsem elemeztem. Mikor évek múltén ismét rábukkantam erre a hírhedt dolgozatomra, felnevettem, hogy nem állt messzire akkor tőlem a könyvbeszámolók megalapozása.
21. év: Elindítottam a blogot, elkezdtem a legelső történetet megírni.
23. év: Megírtam a legelső fanfictiont és novellákat is firkantottam.
Jelenleg itt tartok, azután pedig mit hoz a jövő? Ki tudja, de biztosan lesz valahogyan.