A könnyed romantikus történet szinte egy krimibe illő
fordulattal próbálja az olvasó érdeklődését fenntartani. Furcsának ható,
erőteljes előítéletek záporoznak főszereplőnkre, a vádaskodásból sincs hiány,
mégis bizonyos lehetünk abban, hogy boldog lezárást kaphatunk.
Fülszöveg:
Olivia Keene épp egy lánynevelő intézetbe tart, hogy állás után
érdeklődjön, amikor a kíváncsisága letéríti az útjáról. A környék egyik nemesi
családjának otthonában ugyanis estélyt adnak, és a lány mindenáron vetni akar
egy pillantást az előkelő társaságra, és ha szerencséje van, a birtok
tulajdonosára is, akit valamiféle titokzatos, megmagyarázhatatlan kapcsolat fűz
az anyjához. Balszerencséjére azonban rajtakapják, ahogy egy fa mögött rejtőzve
véletlenül kihallgat egy bizalmas beszélgetést a ház ura és annak fia, az ifjú
Lord Bradley között. Egy beszélgetést, amely, ha kitudódik, óriási botrányba
keverheti a családot. Lord Bradley ezért úgy dönt, ő maga ajánl munkát a
lánynak, hogy ott tartsa a birtokon, amíg meg nem győződik róla, hogy nem ártó
szándék vezeti. A két fiatal közti kényszerű ismeretség lassan szerelemmé
mélyül, a múltjuk azonban veszélyezteti a törékeny vonzalmukat. Vajon van esélyük
a boldogságra, ha a titkaik napfényre kerülnek?
***
Amikor több tucatnyi hasonló regényt olvas az ember,
kényszeresen igyekszik keresni különbségeket a történetek között. Ahogyan
mondani szokás, minden regény alapja már egyszer megíródott, így az olvasót
sokszor nem is érheti meglepetés.
A helyszínek, az eset, a nevelőnős történet a Brontë nővérek regényeit
idézi fel, mindezt érdekes csavarokkal ellátva.
A történet könnyű nyelvezetű, főbb központi témája a szerelem kialakulása
lett. Ebben a kötetben ne várjunk felnőtt tartalmat, ellenben tizenéves lányok
is nyugodtan kezükbe foghatják.
A főszereplő hölgy nem csak okos, tényleg tudja, mikor ildomos beszélnie,
viszont a cselekmény előre gördülésével bonyolódni látszódik az egyszerűnek
hitt történet.
Figyelmesen kell olvasni, mivel a sok szereplőről kiderül, hogy nagyon sok
közük van egymáshoz, de akinek elsőre nem is esik le egy-egy megoldás, annak
szinte szájbarágósan és részleteiben elő van készítve. Ez gyakorlott olvasóknak
problémásabb lehet, mert ha előre, magunktól rájöttünk a helyzetre, szinte
kínzásnak ér fel a folytonos ismételgetés.
Ennek ellenére a cselekmény pörgős és cselekmény dús, nem lehet unatkozni
a könyv felett.
Egyetlen nagy hátrányt tudok felhozni a történetből, az pedig az epilógus,
ami nálam egyből hazavágta a teljes történetet. (Vagy ha elmaradt volna ez a
boldog idilli jelenet, akkor a realitási érzetem nem csökkent volna a
történetet illetően.)
Lord Bradley, alias, Edward megkedveltette magát, még akkor is, ha az
előítélete és néha szangvinikus hevessége inkább hátráltatta, mintsem előrébb
gördítette volna az eseményeket. Szerencsére a hibáit gyorsan belátta, utána
pedig képes volt javítani és helyesen cselekedni, így pozitívan csalódtam
benne.