Donna MacMeans – Nászéjszaka (Chambers testvérek 2.)

Tudod, már a legelső fejezet után, hogy stílusra ugyanazt kapod, mint az előző részben… Csak még azt is túlkomplikálva. Lehet, hogy egy este alatt letudtam az olvasását, a harmadánál tartva megesküdtem rá, hogy megtaláltam az év legostobább könyves férfiját, de a felénél már ott tartottam, hogy a legszerencsétlenebb páros, akiről lehet olvasni ebben az évben, a részemről le van tudva… aztán el ne kiabáljam, még ott van a harmadik rész…

Maga az írási stílus nem rossz, de a párbeszédek… ha röviden meg kellett volna oldani a dramaturgiát, akkor talán ennyivel megelégedtem volna:

– Asszonyom, árulja el, állapotos?
– Nem.
Végül jöhet a csók, az összebújás és happy and…

Ha ennyivel le lehetett volna tudni, akkor nem lett született volna egy rétestésztára nyújtott regény. Amúgy mi a fészkes nyavalya bajuk van az angoloknak a beszélgetéssel?! Tudod, leülsz és fél óra alatt tisztázni az egész helyzetet… Főleg két olyan személy esetén, akik vonzzák egymást, mint a mágnesek.

Nos, adott egy félrenevelt amerikai huszonéves lány, aki hiába epekedik már egy férfi iránt, az anyja kerek perec kiházasítja mással, csak mert egy herceggel kötettett házasság még feljebb teszi a családot a felső tízezerbe. Az esküvő, az előző részben megismert William Chambers partiképességével nyélbe is lett ütve, aminek még a legelső találkozó fondorlatossága tetszett is…

Na, de William fejét böki sok kérdés az újdonsült asszonnyal szemben, aki konkrétan semmit nem vétett azon kívül, hogy egy francia kurtizán naplóját elkezdte olvasgatni, és ebből szándékozott tanulni a szerelmi élet titkairól. Ezen felül belé volt traktálva, hogy a férfiaknak úgy is csak a pénzért kell ő, az apja is megparancsolta, hogy szüljön gyereket. William pedig megesküdött rá, hogy Francesca biztosan nem érintetlen a viselkedéséből kifolyólag, de ha tényleg nem az, akkor jogos a gyors esküvő, mielőtt kiderül, hogy a nő már várandós.

Jogos, ha az olvasó mindkét fél szemszögét pontosan ismeri, akkor az összes szituációba betekintést nyer. Lehet, hogy valakinek ezek a „drámák” izgalmasak, engem legfeljebb csak a falba késztette verni a fejem a félreértésekből adódó párbeszédek. Pontosabban nem tudtam eldönteni, hogy a falba vagy a szekrénybe verjem a fejem, de majdnem így is megfájdult a túlkomplikáltságtól. De ha valaki ehhez hasonló izgalmakat keres, azoknak tudom ajánlani.

Nos, ha viszont nem modern gondolkodással szemléljük a történetet, akkor már William gyanakvása nem annyira abszurd. Kényszerházasság, neki ott a rangja, a vagyon miatt házasodik… a helyében én sem örülnék, ha kiderül, van a leendő asszonynak egy leendő fattyú gyereke.

Francesca Angliába kerül, ahol bizony a hírhedt angol sznobizmus, és fondorlatos cselszövések szinte minden naposak. Beilleszkedni a családba, régi szerelmek és szeretők felbukkanása… mikor a történet elején mindenki azon fáradozik, hogy a két fiatal össze legyen boronálva, de amit végre megtörténik, már azon agyalnak, hogyan lehet őket szétválasztani.

Végül is, a boldog lezárás megtörtént, szóval a lényegi elvárásoknak megfelelt ez a történet is. Még ha felettébb extrém is volt pár jelenet.

Donna MacMeans: A szerelem iskolája (Chambers testvérek 1.)
Donna MacMeans: Csiszolatlan gyémánt (Chambers testvérek 3.)