Heti, havi összegzős kávészünet #79

Ha már megígértem… Linkeket is rakok bele, a héten megcsömörlöttem a sok rakottól.

Lassan 3/4 4… nyugi, délután! De úgy érzem, az a harmadik kávé rám fér…

Az elmúlt hetek, meg úgy a hónap lassan telt, de nem események nélkül.

Nem volt olyan hetem, hogy egyszer se kerestek volna állás gyanánt, volt is pár interjú, de több volt az elutasítás, mint eredmény. De mit hibáztassam a kis begyöpösödött agyasokat, mert szerintük Szeged nekem az ország másik végében van, és nem lennék képes napi 3 órát utazással tölteni. Bár, akik autóval közlekednek vagy eleve a városban élnek, fogalmuk nincs, hogy a vidékiek ennél szívósabb teremtmények és nem, minket ez nem izgat… Mondom, nem izgat, de azért vedd fel helyettem a másik személyt, csak azért, mert a városban él. De tényleg, nekem aztán tényleg nem fontos… – Igen ez most cinizmus hangvétel volt. Vegyék teljes jobbal érzett végigsértésnek. Míg finom vagyok és nőies…

Nos, közben jelentkeztem egy szintén nemzetközi céghez, és mily meglepő, tesztet is töltetnek ki veled. Előre szóltak, jó 40 perces… bizony azt nem igazán tudtam lecsökkenteni, a matematikai készség feladatainál vagy 10 feladat volt, és bizony eléggé számolós volt. (szerencsére az utolsó százalékosnál adtam fel, de a többit mind ki tudtam számolni… ennyire potom még egy logisztikai feladatsor sem volt, és a százalékszámítás, illetve a grafikonok, táblázatok értelmezése is a feladvány része volt) Szóval ma megtornáztattam az agyam rendesen, de örülök neki, hogy kicsit sem rozsdásodtam be.

Szóval, most ugrok és hozom a megérdemelt kávém… (akinek szintén ingerenciája van rá, az még most menjen a kávéjáért.) Nos, vagyok, szóval a feladványhoz még volt plusz kb. öt logikai feladat, ezzel nem kellett sokat bíbelődni, ránézésre megvoltak a megfejtések. (itt is csak egy maradt számomra kérdés, hogy jó választ adtam-e, de gyorsan megvolt szerencsére)

A hónap talán legnagyobb örömének tudom be, hogy nagy keresgélések után megtaláltam az egyik hiányzó kötetet, a Gutenberg Lovagrendet, így most már a teljes Jonatán kalandjai sorozatnak lehetek a boldog tulajdonosa.

Komolyan, most jött az agyamra  az oly gyakran emlegetett női hisztéria, de most nem épp  A budapesti úrinő magánéletéről akarok csevegni, bár arról is tudnék, mivel már belemélyültem alaposan a kötetbe. – A hogyan tanulj könnyen, és csak olvasással olyan információkhoz jutsz, amiről nem is gondoltad volna, hogyan éltek szépanyáink. Maga a kötet esetében laza nyelvezetű, meghökkentő, néhol vicces narrációt olvashatunk, és aki figyelemmel követi a Halcsontos fűző web-, vagy Facebook oldalt, azok ismerik ezt a nyelvezetet. Sőt, én találtam benne ismerős sorokat is webes bejegyzések gyanánt, de a követőknek is ad új információkat ez a kötet. Amint elkezdtem olvasni, én tudtam, hogy szeretni fogom ezt a könyvet, ez a mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik a történelmünk iránt.

Amúgy olvasok rendületlenül, illetve írogatok, egyszeriben megkönnyebbültem, hogy be lett fejezve a Savarelly ügyek 230. része, a friss Ambrózy fanfict is olvastatja magát, miközben a Gergő és az álomvámpírok első kötetét is befejeztem.

A második rész értékelőjéhez, remélem, nem fogom kihagyni az elmaradt megjegyzést, a Megnemírt könyvek könyvtáráról, ami ismerősen cseng a fülemben… vagy a fejemben, de mégis… most is töröm magam, hogy rájöjjek, melyik kötetben olvastam róla. Illetve szégyellem magam, hogy nem tettem említést a két kötet kapcsán arról, hogy Böszörményi ismét megható kezdéssel indította a kötetet, mivel a rajongók, rendszeres olvasói jól ismerik Olgi nénit, akinek emlékére ajánlotta ezt a két kötetet. (Aki nem tudná, az Íróra ő felügyelt gyerekkorában és ő mesélt neki minden nap. Ritka az olyan interjúja Gyula bátyónak, aminél nem tesz említést a néniről, aki bevezette a mesék világába.)

Kresley Cole MacCarrick fivérek trilógiájának második kötetét kellene olvasnom, de az előtt említett két könyv teljesen lekötötte a figyelmem, így még nem volt alkalmam elkezdeni olvasni. (Meg, ha azt elkezdem, tuti egyben el akarom olvasni, majd látom, hogyan hozom össze, meg milyen hangulatom van.) Már az is nagy feladvány számomra, hogy három könyvet olvasok egyszerre, de mindig visszatérek az egyszerre csak egy kötethez, mivel gyorsabban haladok velük külön-külön.

A héten nagy valószínűséggel már elérem az 5000 oldalt, ami azért egy hónap alatt szép szám. (Pontosabban már várom, hogy átvehessem a molyon a hozzá készült plecsnit.)
Ha ez nem elég, elértük a 30.000 megtekintést, ami még inkább lelkesít, hogy idén is, még a tavalyi évhez hasonlóan a kísérletezési fázis teljes mértékben megtörténjen és elkezdhessek adni egy meg szokott összképet a blognak.

Amúgy ezen felül egy animét kinéztem megnézésre, de addig nem szándékozok róla többet írni, míg legalább 4-5 részt nem néztem meg belőle, magyarán, hogy egyáltalán elkezdtem nézni.

A héten ezeken felül még volt egy fejtörésem, miután regisztráltam az instagramra… na, ott elszabadult a pokol, a telefont meg kellett regulázni, még most is csak úgy működik az alkalmazás, ha épp kedve szottyan. Illetve, amiket kinéztem képeket feltöltésre, kiderült, megvágja, ha nem illeszkedik a megadott méretekhez. Szóval, egy csomó kép csak emiatt nem került fel, mert nem mutatna úgy, mint mondjuk Facebook-on. (Akinek hiánya lenne, az maradjon a facebook oldal fényképeinél, oda biztos feltöltöm, mert oda ugyebár fel tudom tölteni számítógépről…)

Apropó, megígértem,hogy beszélek a táskáról, meg a kesztyűről… Nos, kaptam karácsonyra ajándékutalványt, így ezt le is vásároltam. Általában egy farmer nadrágot szoktam kinézni, de most valahogy semelyik sem fogott meg, nem is volt kedvem ruhapróbára, így maradtam a biztos kiegészítők mellett. Szóval, megláttam a kis kézitáskát, egy pár fülbevalót és a kesztyű is landolt a vásárlási latba, szóval ezekkel ruháztam fel magamat az idei évre.

A blogtalpaló esetén van már tervem és képi anyagom a harmadik részhez, ha neki ülök, biztos, hogy februárban tudok hozni egy újabb részt. (illetve újabb ötleteket kell készíteni, szerencsére kérdések halmai vannak, amikre meg kell keresni a válaszokat.)

Végezetül, bizakodok abban, hogy a következő hónapom még színesebb, tartalmasabb és jó hírekkel szolgálva fog telni.