Lássunk hát a sötétségbe, és összegezzük, mit is
tartalmaznak ezek az apró folytatások.
On Sai: Szürke szobák (Szivárgó sötétség 2.5)
Aki lemaradt volna a Lucy című kötetről, azoknak egy
oldalnyi felvezető olvasható a legelső oldalon.
Mivel a második rész Scar
szemszögéből ott fejeződik be, hogy likvidálják a Szürke szobákba, ez a kötet
pont ott fog folytatódni.
Új szereplőink kemények, mint az őket körbevevő acéltömbök,
szívósak és tesztoszterontól túlfűtött társaság legnagyobb meghökkenésére
hozzájuk kerül Scar, helyrerázva a Lucy által egykor felügyelt börtönt.
Scar szemszögén keresztül átélhetjük Scar beilleszkedését,
vele együtt ismerjük meg a szürke szobák hierarchiáját, törtvényeit és végül
kiderül, milyen célt szolgál a lány számára az új tapasztalatok ismerete.
Megjegyzés: nem pironkodó kislányoknak íródott mű, a Lucy-hoz
hasonló nyíltság övezi a rövid, de önmagában is helyt álló történetet.
Számomra szórakoztató volt, még akkor is, hogy mögöttes,
komoly tartalommal rendelkezik a kötet.
On Sai: Miogin bázis (Szivárgó sötétség 2.7)
Míg az előző mellékkötetben Scar volt előtérben, ebben a
kötetben Artúr döntéseiről olvashatunk és az ő útját követhetjük tovább. (Mi
sem természetesebb, hiszen a lehetséges harmadik rész az ő neve alatt fog
futni.)
Egy másik fontos szereplő kiléte, Adalbert kispap is
szerepet kap, ami által számomra világossá vált most már a második részben
olvasott sorok.
Artúr a kötelezettségek és a rideg racionalitás híve, de
neki is rá kellett jönnie, hogy van, aki vigyázza lépteit még akkor is, ha
minden hitét elveszítette.
Márkkal való konfliktusai és a kalózokkal üzletelés színesíti
a szerelőbázis mindennapjait.
Egy tényt vetett fel igazán a történet: a hit és a tudomány
nagyon is megfér egymás mellett.
Ez a kötet győzött meg igazán, hogy igenis kijár egy
folytatás minél hamarabb és végre pontot tehessünk szereplőink sorsa felett.
On Sai: Scar (Szivárgó sötétség 1.)
On Sai: Lucy (Szivárgó sötétség 2.)