Szélesi Sándor - Kincsem (Idézetekkel)

A ​csodakanca igaz története!

Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló… A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták. Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. 

A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken. Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemesúr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

***

Már eleve a kiadótól viszonylag eltérő, színes borítót kapott a megszokott fekete helyett, de itt nincs kimerülve a könyvnek az egyedisége.

A filmet még nem láttam, a trailert megtekintve aggódok azon, hogy valószínű nem fogom még egy ideig megnézni. A könyv a lehető leghitelesebb történetet írja le számunkra, ami a magyar versenylóról, Kincsemről és gazdájának, Blaskovich Ernő életének egy szeletéről.

A főszereplőnk, Blaskovich Ernő egy nagyon is számító gazdaember lévén volt ismert, aki minden cselekedetét kétszer meggondolta. Viszont az ő életében is történtek olyan váratlan események, amik megváltoztatták az életét. Egy ártatlan színházi műsor, vagy a mások által elutasított csikó Blaskovich döntéseit hazavágták. Természetesen a férfinak nem kellett a problémáival egyedül megküzdenie, pár hozzá hasonló barát, gróf Sztáray János és Batthyány Elemér mindig Ernő segítségére állt még a legrosszabb zivatarokban is.

A nyugodt Blaskovich Ernő egyik pillanatról a másikra veszti el az eszét és a józan ítélő képességét, mikor betoppan az életébe Szabó Karolina.

"– Miért pont ide hozott uraságod? – kérdezte Karolina, amikor maguk mögött hagyták a folyópartot.

– Vidéki ember vagyok – felelte a férfi. – Szeretem a fákat és az erdőt. Budapesten itt áll a legtöbb fa. Emellett József főherceg kertészei szép rendben tartják a virágokat, amelyekben kegyed kigyönyörködheti magát.

– Tehát mindkettőnknek jót akart.

– Leghőbb vágyam ez.

Karolina szégyellősen elmosolyodott.

– Ön most kurizál, Blaskovich Úr!

– Tévedtem, kisasszony – felelte kimérten a férfi. – Ez a leghőbb vágyam."

[kurizál = udvarol]

A lány a találkozásuk után pár hónappal pedig már a Tápiószentmártoni birtok lakója lesz. De nem tudja felhőtlenül élvezni Ernő a hölgy társaságát, mert irigylői és ellenségei csúnyán beletapostak az amúgy is önbizalom hiányos férfiba. Blaskovich legnagyobb gyengéje pedig a magassága volt.

Dráma, bonyodalmak, izgalom keveredik a regényben, az olvasó belemerülhet egy tizenkilencedik századi életbe, és a lóversenyek világába. Maga az olvasó is néha izgulhat Kincsem futamai alatt vagy elmélázhat Karolina és Ernő furcsa kapcsolatán.

"– Még száz font Kincsemre?

– Az már nem lenne tisztességes.

– És miért nem?

– Mert egy gentleman biztosra nem fogad."

Humorban sincs hiány, ha pedig csak a fele igaz abból, miért lett a lónak Kincsem a neve, már abba is beletörődök. Igaz történet, alapos kutatómunkával készült, bár vannak benne ettől függetlenül kicsit fiktív részek, ami érdekesebbé tette a történetet.

A fikció először azon olvasóknak fog kedvezni, akik már olvasták az Ambrózy báró esetei sorozatot, mivel az említett sorozatban szereplő Ambrózy Richárd itt is megjelenik két oldal erejéig az akkor még csak másfél éves gyerekként. (Az író újabb tényt vetett fel Richárdról, mégpedig, hogy már akkor is kiváló szeme volt tárgyak megkeresésében és az intelligens, szép nőkre.)

Nem utolsó sorban, megismerhetjük a monarchia idején levő gentleman férfiak életét. Sajnos, a mostani, huszonegyedik századi férfiak, akik közül sokan állítják, hogy ők igazi úriemberek, na, azokat ezzel a könyvvel kellene felbe csapni, hátha beleverődik valami úriemberség is a könyvből. (bár, ezzel magát a könyvet sérteném végig, így maradjunk csak annál, hogy a sznob férfiaknak az orra alá lehet borsként törni a könyv egyes sorait.)

Idézetek a könyvből:

"– Mit szeretsz abban a férfiban? – kérdezte hirtelen Blaha Lujza?

– A komolyságát.

– Ennyi?

– Komoly és lehet rá számítani. Kedves… – Karolina kereste a megfelelő szavakat. – Visszafogottan kedves, nem beszél az érzéseiről, de mindig hoz ajándékot és nagyvonalú. Érzem a figyelmét és a gondoskodását. Te mondtad egyszer, nézzem meg, miként bánik a környezetével. Blaskovich Ernő gondoskodik a környezetéről. Biztonságban érzem magam mellette, és tetszik, amit csinál. A világ tud gonosz lenni. Ő nem."

"– Barátom… – szólalt meg Sztáray egy kis gondolkodás után. – Hozhatok egy nagyon rossz példát jelen helyzetünkre?

– Sosem voltak jó példáid, János – morogta Blaskovich Ernő, és nyoma sem volt a hangjában sértő szándéknak.

– Tudom, de ez most még nekem is billeg kicsit, mert te egy kanca leszel, ne vedd sértésnek.

...

– Szóval hárman futunk a legnemesebb díjért, ami a te Szabó Karolinád figyelme. És ha te nem lennél, Ernő, akkor lehet, hogy én győznék, lehet, hogy Csetvercsinszky. Ha nincs Kincsem, Tallós vagy Prince Giles lehetne a befutó. De van Kincsem. És Kincsem lesz mindig a befutó a díjért folyó küzdelemben, mert ő Kincsem. Értesz engem, barátom?"

"– Megtisztelne-e azzal, kedves Karolina, hogy nevét adja az én sárga kancámnak?

…

– Karolinának akarja hívni azt a csikót? – nézett fel rá a válla magasából. Komoly volt a tekintete, bár a haja csiklandozta Blaskovich Ernő arcát.

– Két éves lesz, nem csikó már – felelte a férfi. – Erős, okos és nyugodt, mint maga. Lenyűgöző. Gyönyörű és nagy a bizodalmam benne.

– Emlékszik, mit mondott Ikervárott az első esténk végén? Minek nevezett?

– Hogyne emlékeznék!

– Nevezze el a sárga kancát rólam. De ne Karolinának! Hívja úgy, ahogy engem nevezett akkor. Legyen az a neve! És mi tudni fogjuk, hogy rólam nevezte el. De senki más még csak nem is sejti. Mit gondol? A férfi megcsókolta a nő homlokát. Ez volt a válasza."

Update:
Először is, alapból elfogadható a könyv. Nem mindenkinek fog bejönni, így ide másolnám a molyon leírt hozzászólásom a könyv kapcsán.

"A nyelvezet nekem is ütötte a szemem. Alapból nem vártam el a könyvtől az Ambrózy szintet, talán ezért nem csalódtam „annyira” benne. (Vannak hibái, el kell ismerni, én sem adnák rá 5 csillagot.) Engem a nemes „gentleman” férfiak élete érdekelt elsősorban, Kincsem futamai lekötöttek, de ha nem olvastam volna ki a könyvet sem éreznék hiányt az életemből. 
Pont tegnap voltam az egyik elektronikai üzletben (teljesen lényegtelen) és a Kincsem filmet a második legnépszerűbb filmek közé feltették a „filmes toplistájukra”. (sírtam a röhögéstől) A filmnél vetettem volna be ezt az értékelést, hogy egy csillagot kap a Kincsemet játszó ló és a másik csillagot kaphatja a macska.  A film megéri az egy esélyt, általánosságban azt vettem észre, hogy mindenkinek csak az egyik változat jött be. (Vígjáték, nem kell komolyan venni.)"

Végül a filmet is megnéztem
Kincsem – a film