Kilencéves kávészünet #123

    Üdvözletem Sültkörték, itt Schildkröte és ma megmondom, hogyan zártuk az előző évet.

Új év, új remények? 2024 Kávészünet #122

    Üdvözletem Sültkörték, itt Schildkröte és mondhatni egy év után jó lenne ott folytatni a dolgokat, ahol tartottam. A múlt év hajszája most kicsit ülepedni látszik, és miután egy feladatot leadtam, talán ismét fel tudom venni a fonalat az írás terén, ami iszonyatosan hiányzott minden nap.

Végre egy fél éves Kávészünet #121

Üdvözletem Sültkörték, itt Schildkröte és ma megmondom, miért is nem írtam egy sort sem az elmúlt fél évben. Bizony, itt van a nyakunkon a nyár, ami azt jelenti, hogy nyolc éves lett a blog. Úgy vélem, a felénél sem tartok, ahol annak idején elképzeltem, de töretlen lelkesedéssel gondolok arra, hogy nem volt hiábavaló az elszántság, és ma sem csinálnám másképp.

Ez egy ilyen június… Könyvhetes Kávészünet #120

El sem hiszem, hogy az elmúlt két hét rohanása után két olyan napom van, amikor semmi program nem szakítja félbe a hétvégi semmittevést. (kivétel a főzőcskézés, de nem lényeg, ha közben sikerül egy könyvet befejezni)

Hosszú hétvégi Kávészünet #119

Amíg a két kávé sem segített az elnyomott hátam fájdalmának (mert minek is harminc év alatt masszázskezelés), írhatnék arról, hogy miért nehéz visszaülni a gép elé, vagy arról, miért is lett prioritás a két tánccsoport rendezvényein való részvétel, de szóba jöhetne amúgy az, miért lett kb. a negyedik kedvenc állatom Godzilla (amiről kiderült, hogy Gojira). A lényeg, hogy a főzős blogbejegyzések megapadtak, pedig van képanyag bőven, miket is készítek el a hétköznapokban.

Mert kell egy újabb Kávészünet #118

Üdvözletem Sültkörték, itt van végre Schildkröte, hogy megmondja, ha halogatásról van szó, ez az elmúlt hónap bizony nagyon erre hajazott.

A februári jó időre egy kis Kávészünet #117

Üdvözletem minden Sültkörtének, ismét itt van Schildkröte, és fogalmam nincs, hol folytassam az előző kávészüneti bejegyzést, ami olyan régen volt, hogy éppen nem őszültem meg közben.

Schildkröte Kaizen-napló

Mit tudsz tenni minden nap egy percben ahhoz, hogy közelebb legyél a céljaidhoz?

Mindenről is legyen egy Kávészünet #116

Üdvözletem Sültkörték, végre itt van Schildkröte és nem tudom magamba fojtani az örömöt, hogy ismét a gép előtt írhatok (egy Gyopáros-fürdőt hagytam ki, szóval tessék értékelni). Az ebédet ma sem gondolom túl, sült krumpli lesz kukoricasalátával, így több időm van írni és blogolni.

Csak egy rövid Kávészünet #115

Gyorsan el is telt a hét, és míg hallgatom a TheVR ezredik Happy Hour műsort, addig teázgatva gyógyulgatok egy megszokott, légkondicionáló által kapott mandulagyulladásból.

Ahogyan alakulni fog a Kávészünet #114

Amikor azt hiszem, hogy most jó sokáig nem fogok nekiülni a következő kávészünetnek, kiderül, hogy még mindig a templomban kell hinni, és kezdek megnyugodni az elmúlt hetek hajtása után.

Hogyan is telik a nyári Kávészünet #113

Üdvözletem Sültkörték, ismét itt van Schildkröte és beszélgessünk egy jeges kávé mellett, hogyan telik a nyári időszak a teknősöknek.

Hatodik blogszületésnap

Üdvözletem Sültkörték, itt Schildkröte és lassan hat éve gépelek, amikor csak az időm engedi. Ahogyan minden évben, most is eszembe jutott az a fajta eufórikus érzet, milyen volt a legelső bejegyzésem megírni, és ahhoz képest most hol tartok. Igaz, az elmúlt fél év nem éppen erről szólt az életemben, igyekeztem beütemezni a bokros teendők közé, mégis háttérbe szorult.

Mert a citromos víz nem lesz elég… Kávészünet #112

Üdv Sültkörték, ismét itt van Schildkröte és van, amiről mesélnék, de nem lehet és vannak dolgok, amiket magamnak megtartanék, de csak ezekről írhatok. Szóval, nem tudom, az előző kávészünetet hol hagytam abba, viszont azóta sok minden megváltozott, szerencsére pozitív irányba.

Csak egy, februári Kávészünet #111

Lehet-e írni szatírát naplóba? Lehetőleg kezdjek neki, mielőtt ismét felrúgom a gépházat. Nos, nem egyszerű semmi sem, főként, ha épp az a probléma gyökere, hogy a másikkal nem érteted meg magad.

Ideje leülni egy kis Kávészünetre #110

Vártam, vártam de, hogy mire, már én sem tudom. Valójában köszönöm szépen, megvagyok, de igyekeztem diplomatikusan kimaradni minden afférból, ami konkrétan csak haragot szítana. Szóval, elő azzal a csésze kávéval, oszt lássunk neki a számadásnak, miért halad ennyire az idő.

Nyissunk újat! Kávészünet #109

Ma kaptam észbe, hogy bizony új Word dokumentumot nyithatok meg, és ezzel együtt lezártam egy újabb éves anyagot, pontosabban öt és fél évet.

Hova tovább... vagy mi volt eddig Kávészünet #108

Mikor lehetek végre igazán őszinte? De úgy tényleg?

Mikor nem találom a szavakat Kávészünet #107

Miután egy oldal meglett, a Blogger úgy gondolta, hogy a másolás helyett a véletlenül beillesztett szöveg után automatikusan lementi a beillesztett szöveget a meglévő helyébe… Szóval fogjunk neki másodjára ennek az egész kálváriának. Főleg, hogy a net is úgy gondolta, hogy idegbajba kergeti az egész családot, mindezt vasárnap délután. De legalább pizza és lecsó maradt a hűtőben. Szóval először eszem, utána visszatérek a hét gondolatmenetére.

Nyugalom a hosszú élet ritka… vagy titka? Kávészünet #106

Ennél motiválóbb megjegyzést mára nem is kaphattam… (Innen is köszönöm!) Valamiért idegbaj és agyérgörcs nélkül nem is akart összejönni semmi. Mindegy is, legalább estére idáig is eljutottam. Elvileg mindennel megvagyok… azután pedig tényleg senkit nem érdekel, mi maradt el.