És mégis mi a fészkes fenéért
féltem a hátsóm, hogy mondjuk, másokat megbántok, olyanokat, akikkel amúgy sem
jövök ki? Vagy az állásom, aminél már tényleg nincsen hova lejjebb? Nálam
idősebbeket oktassak ki, mindezt teljesen feleslegesen? Na, ugye, milyen nehéz
fába vágtam a fejszém. (És minderről eszembe jut, hogy jó pár hónapja töröltem
az ismerőseim közül a gyerekkori barátnőm, de úgy tűnik, még nem vette észre…
nem tévedtem akkorát, mint azt elsőre gondoltam.)
2020. Október 19-től
(engedd el, nem dátumoztam kis lázadó módjára)
Előző nap végre kiírtam az új
naplóba azt a kis szálkát, hogy mi okból nem vagyok éppenséggel rossz passzban
és miért nehéz a tiszteletet kiérdemelni a részemről.
...
És tegnap ennyiben is maradtam
írás terén, a felvezetővel. Aludva a dolgokra úgy döntöttem, hogy tehetetlenség
helyett tettekre sarkallom magam és inkább olyan dolgokba fektetem az
energiáim, ami hasznosabb mindenki számára. Szóval, itt is megemlítve, hat
kötetről számoltam be a mai nap, amik közül egyik megrendítőbb volt, mint a
másik, és ha mást nem is, de gondolkodni valót adott alaposan számomra.
A hála gondolata sem
legyintett meg egyszer sem tegnapig, de ha végig veszem az egész éves
kálváriám, bizony, van miért köszönetet mondani, vagy éppenséggel lehetek hálás
sok dologért. Ebben az évben most először voltam megfázva, és sok éves
szenvedés tapasztalata után még az első nap elcsíptem a dolgot, így három
kemény nap alatt kikúráltam magam. A köhögés még tart, de erre már tényleg
fittyet hánytam a sok teendő között. Csigalom és nyugavér, nem volt lázam
hírből sem.
Kerekecske, dombocska, itt
futkos a pókocska… (az asztalomon) - a pók jelenléte mindig csak jót jelent a
szememben, szóval írjunk nyugodtan tovább.
***
Aznap már nem írtam tovább,
nem is láttam értelmét, de azóta is kétség kívül zajlanak az események. A
hétvége családiasan, ünneplősen és meghitten telt el, így újult erővel tudtam
belevetni magam a következő hétbe. Van az a fajta érzés, hogy néha próbál
kicseszni velem is az univerzum, de végül rá kell jönnöm, hogy én irányítok,
ergo nincs sok befolyásoltsága a sorsnak pár momentumban. Így én akaratlanul is
úgy terveztem, hogy jó hetem lesz, függetlenül attól, hogy bagoly üzemmódban
csak értetlenül pislogok reggelente úgy, mint diák a matematika órán.
Bizony, el is telt a hét
villámgyorsan, már itt van a nyugodalmas péntek, ráadásul a hónap vége, így az
elszántságom kicsit sem csökkent. Most úgy vélem, sikerült teljesíteni az
előtte lehetetlennek tűnő dolgokat is, így nagy örömmel fogok neki a következő
hétvége eseményeinek.
Mit felejtettem el? Anime sorozatok terén lassan, de haladtam, regényekhez pedig csak a megszokott pár fejezet erejéig nyúltam, de a novembert újult erővel igyekszem végigcsinálni.