Tízéves kávészünet 2025 #124

  Üdvözletem Sültkörték, még nem tűnt el Schildkröte... Mondhatni nagy levegővételű szünet jogos gazdája lettem.

    Én sem terveztem így, ezen felül, hogyan ünnepelhetnénk meg a kerek 10 évet a blognak? Ami meglepő, hogy eddig bírta, aktív hét év nem kis idő, de visszagondolva a naplóírási tevékenységemre, az is aktívan tíz évet ölelt fel. De ez ne csüggesszen senkit, azóta is írok naplót (még ha csak negyedévente is), inkább igyekszem pozitív szemlélettel és emlékekkel megtölteni a lapokat.

    Jelenleg nincs konkrét célja a blognak, a tartalmak maradnak továbbra is olvashatóak. Könyves, sorozatos beszámolókat készíteni több időt igényelne számomra, ami jelenleg kivitelezhetetlen. Tisztában vagyok vele, hogy a munkahely váltás nagy érvágás lett a "tartalomgyártásnak", de bizakodom, hogy egyszer eljuthatok olyan helyzetbe, ami ennek a hobbinak is időt enged.

    A magánéletemben is többször volt közösségi tevékenységem, sok emberrel voltam körülvéve, plusz munkatársak és lássuk be, ezeknek introvertáltként csak a negatív hatásait éreztem, és mikor jött a váltás és a költözés, kezdtem ismét önmagam lenni. Akkor is megfogalmazódott bennem, hogy nem kell mindenkinek az orrára kötnöm mindent, ahogyan a jó öreg Brit monarchia családja is megmondta "ne panaszkodj, ne magyarázkodj" teljes mértékben értelmet nyert az életemben. Igen is jogos, lehet háborogni, de ne sokáig, illetve a panaszkodással nem jutunk előrébb, mert ha meg tudunk oldani egy problémát, akkor onnantól nem lesz gond, ha pedig más hibája miatt kell panaszkodni, az meg felesleges, úgy sem a te hibád... meg nem a te lelki puttonyod, amit nem hogy cipelni, fel sem kell emelni. - Majd pont így viselkedik egy logisztikus, akinek az lenne a hivatása és célja, hogy minden akadályt leküzdjön és megbirkózzon a feladatokkal?

    El is telt egy negyed év, holmi sebek nyalogatásával (amire ha visszatekintek, már akkor lezártam, mikor kimondták az áment) és fejestől ugrottam bele az új lehetőségekbe, aminek meg is lettek így egy év után az eredményei. Költözés után cirka egy hónappal kaptam plusz munkát, így belemélyülhettem a szállítmányozás rejtelmeibe, aminek kifejezetten örültem. Fél évre rá ősszel lett volna egy plusz lehetőség, pályázhattam volna másik munkakörre, és ténylegesen csalódott is voltam, hogy nem kaphattam meg (mondhatni apróság miatt - nem számít) de kb. három nap alatt ejtettem a dolgot és elhatároztam, hogy tovább képzem magam, szorgosan tanulok tovább és törekszem precízebben végezni az aktuális feladatokat. Nem is kellett sokat várni, negyed év múlva így is belekóstoltam abba a logisztikai káoszba, aminek kapcsán tudtam, hogy nehéz lesz a gordiuszi csomókat elvágni, és nagyjából meg is oldódott, mire a helyettesítésnek vége szakadt. Kemény lecke, sok ideg, és stressz, de összességében több haszonnal jár az életemben, mint amennyi hátránya van. (Na meg az eufória, hogy ismét szakmában dolgozhatok... komolyan, ha váltok, vissza akarok térni az irodai munkára)

    Szóval, karrier terén szárnyalást érzek, ami azért a harmincas éveim megkezdésének elég pozitív löketet ad. Ha azt veszem, hogy a húszas éveim voltak az igazán önfejlesztések, önismereti tapasztalatok és a második kamaszkor megnyilvánulásai, úgy véltem, ha betöltöm a harmincat, nem változik semmi. De talán az is közrejátszik, hogy találkoztam valakivel, aki mondhatni felnyitotta a szemem, mennyi lehetőség is rejlik az életben és megdöbbentően hasonló gondolkodással megáldva kezdtünk szembe nézni a világgal. Milyen az, ha valaki önmagadért elfogad? Aki nem ítél el, bármit teszel vagy mondasz? Egyáltalán kíváncsi a véleményedre és kéri, hogy határozottabban döntsél bizonyos dolgokról, és ne arra hagyatkozzak, mások mit szeretnének vagy várnak el tőlem. Egyszer az életben fogadom meg egy számítógépes program kérését, ami olyan ablakot nyitott meg számomra, hogy azóta is nevethetnékem támad.

    Az augusztus nem volt zökkenőmentes, sajnos közismert cirmos macskánk, SirMók annyira lebetegedett, hogy nem lehetett már megmenteni. De tudtam, hogy lett kölyke, így a trikolór doromboló szeszélyünket mondhatni átvettem a testvéremtől. Minél idősebb lesz, annál több viselkedésmintát fedezek fel benne az apjától, mondhatni mindig képes felvidítani.

    Néptánc eléggé laza volt az előző és az idei évben is, mivel egy csapatban maradtam, és nagyjából senkinek semmilyen időpont nem megfelelő, így kényelmesen részt tudok venni a heti egy próbán. Kevés fellépés, nyugodt, családias próbák, teljesíthető kihívások és semmi nagy volumenű kötelezettség.

    Könyvolvasás eléggé stagnál, csodálkoztam is, hogy sikerült az 50 kötetet elérnem darabszámban, miközben a 2024-es évben az angol tanulást is kicsit pihentettem, bár azóta télen újra rástartoltam, és tavasszal már megvásároltam egy angol nyelvű sorozatot. A decemberi pihenés közepette kicsit lomtalanítottam és most már a csekély olvasott köteteim mellett, fájó szívvel, de átnéztem a várólistás köteteim is, és azokból is majdnem száz darabot szelektáltam ki (többsége a szegedi Agóra Libris lapozójába került) Így az új évet kicsivel több, mint 150 darab kötettel indítottam a magánkönyvtáramban, amiből 50 várólistás volt - 2025-ös terv szerint lecsökkentem százra a lassan kapszulakönyvtáram, aminél a főbb cél az, hogy egy könyvespolcon elférjen az összes kedvencem, amiket bármikor és szívesen előveszek.

    Sorozatokat és filmeket úgy érzem többet fogyasztottam a kelleténél, bár mindig megfontoltan vágtam bele az általam választottakba, amióta pedig hozzám hasonlóan anime- és sorozatkedvelővel áldott meg az ég, a hétvégi filmezős és nassolós pillanatok konkrétan a pihenés részét képezik.

    Röviden jelenleg ennyi lenne, plusz pár képpel illusztrálva az elmúlt két évet. Legyetek jók, macskázzatok és olvassatok sokat, mert amilyen magas lesz a nyugdíjkorhatár, úgy sem lesz akkor már ezekre időtök... so keep calm calm and have chill time every day.

Schildkröte megmondja… egyáltalán lehet a nőknek döntési joga?

Kemény címmel kezdtem most kiváltképp, mivel sajnos az internet odáig fajult, hogy képtelenek a kanapéhuszárok mások életét elfogadni. És pont ők beszélnek alkalmazkodásról, miközben akiket szidnak, hogy nem normálisok (inkább a társadalmi nyomásnak nem tesznek eleget), minden nap keményen küzdenek azért, hogy alkalmazkodjanak a szegény gondolkodású egyénekhez.

Schildkröte folklór mesék – a néptáncos mindennapok, programok

Üdv régi és új kedves Nemolvasók, itt Schildkröte, jó sok éve néptáncos, aki nem igazán mesélt erről a világról, de talán az idei újabb lendületet kapó színes programok adnak okot arra, hogy beszéljünk róluk. 

Schildkröte Kaizen-napló

Mit tudsz tenni minden nap egy percben ahhoz, hogy közelebb legyél a céljaidhoz?

Schildkröte megmondja… A nő szeretve jó

Mit tanulhatunk, tapasztalunk a motivációk terén? Nem szoktam holmi sallangokkal foglalkozni, és aki régóta olvassa ezt a blogot, az tudja, hogy néha úgymond a könyörtelenségemről vagyok ismert.

Újjá fejlődő életem egyik szegmenségben felmerült egy téma, ami nagyon megossza az embereket, mindazért, mert mindenki máshogy éli át és másképp dolgozza fel. Sok, ehhez a tényhez köthető téma van, de most kiemelten szó esett a szeretetről és annak fontosságáról.

Schildkröte öt éves lett…

…és ugyanúgy megmondja, hogy mindez miért nem meglepő

Sejtettem, hogy idáig jutok? Ha minden nem is volt tiszta a részemről, azt az egyet tudtam, hogy ezt megélem.

Kávészünet #104 - No Content

„A pesszimista nem is hiszi, hogy kedvire való akadna. Geordie nem csúszott le idáig.
– Maga még az ördög védelmében is tudna egy jó szót szólni, Jim Boyd.
– Ismeri az öreg hölgy történetét, Cornelia, aki azt mondta az ördögről, hogy kitartó. De nem, az ördögről semmi jót nem mondhatok.” (L.M. Montgomery: Anne férjhez megy)

Schildkröte megmondja… „Mert nekünk senki nem tanította.” – online oktatási tippek

Telnek a hetek, a hónapok… és kész vagyok teljesen a sok kiakasztó hozzászólásoktól. Mielőtt a fejemet verem a falba, úgy döntöttem, hogy adni szeretnék egy kis segítséget, és ezek után nekem senki ne jöjjön azzal, hogy senki meg nem mondta neki, hogyan is lehet kezelhetően és egyszerűen alkalmazni az oktatáshoz szükséges programokat.
A képekre kattintva nézhetőbb formátumban megtekinthetőek az illusztrációk.

Schildkröte megmondja… Mit lehet mindezekből tanulni? Karantén-kávészünet

Elég csapongó gondolatok telítettek meg az elmúlt négy hónapban, miközben volt egy téma, amit nem veséztem ki, mert félúton elakadt a kivitelezése. Viszont ez engem kicsit állított meg, helyette sok, eltérő dolog kezdett el foglalkoztatni.

Előre szólok, hogy megjegyzésekkel tarkított szösszeneteket, gondolatokat olvashattok, így a bejegyzések nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz.

Schildkröte megmondja… Üsd el az időd, de ne bottal!

A tegnap lefirkantott beszámolóm után jöttem rá, hogy bizony még akartam írni, nem is keveset. Mert bizony nem csak morgolódásból, értetlenkedésből állnak a napjaim, vagy csak figyelem a fejleményeket. Rossz vicc, igen, a legtöbb esetben én is ignorálom, és otthon nyugiban pihenek vagy alszom. Ezen felül, mi mindenre vesz rá a lélek, ha többet tartózkodom otthon a megszokottól?

Schildkröte megmondja… mintha karácsonyi szünet lenne (kávészünet #101)

Nem, hogy napi szinten, hanem most már jócskán óránként érdemes figyelemmel kísérni az eseményeket, mert bizony napról napra változnak az életkörülményeink.

Schildkröte megmondja... Pénzügyi tudatosság

Sok ember életében a vagyon, a pénz vagy a megtakarítás nem merül fel egészen addig, míg nem önállósodnak, vagy saját lábra nem kell állniuk. Ilyenkor viszont pánikszerűen keresik a tanácsokat és a lehetőségeket.

Schildkröte megmondja… Introvertáltság és az ezzel járó hétköznapok

Hónapok óta bizonyos vagyok, hogy mindig aktuális lenne írnom a témáról. Főleg, hogy a személyiségem jelenleg arányaiban félik melankolikus, és félig flegmatikus. A lényeg, erősen introvertált vagyok.

Schildkröte megmondja… kamaszkori "nyavalyák"

„Minden nem lehet rendben soha, ha nagyjából rendben vagyunk, az is maga a csoda.”

Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen 

Schildkröte megmondja… a bloggernek egy perc nyugta sincs

Végre egy bejegyzés, amit nem úgy kezdek, hogy előtte már három csésze kávét megittam. Viszont pörögnek a napok, a hetek és még ráhangolódni sem voltam képes a várva várt blogos születésnapra. Kaptam az elmúlt hetekben személyesen kérdéseket, amik inkább felhúztak, mint elgondolkodtattak volna, így talán itt az idő őszintén megmondanom, mi is a helyzet.

Schildkröte megmondja… Olvassak vagy filmet nézzek?

A huszadik század sok mindenről ismert, mégis, a szabadidős tevékenységek terén két meghatározó szórakozási forma maradt fenn, amik szorosan köthetőek egymáshoz. Míg a könyvek és ez által az olvasás évszázadokon át szinte luxusértékként maradtak fenn, addig a filmgyártás, a mozi- és televíziózás kultúrája már a polgárság és a középső társadalmi réteg egyfajta mindennapos, természetes kikapcsolódási programjává alakult. A filmgyártás óta pedig szinte a tyúk és a tojás elméletre épülve készülnek a könyvekből filmadaptációk és a filmekből regények.

Havi, eszement kérdésekkel teli kávészünet #82

Vicces, hogy két oldalban sikerült rizsáznom arról, amiről egyrészt nem szándékoztam először, másrészt meg a bloghoz kicsit sem hűen, elmismásoltam volna a helyzetet.

Szóval, most tényleg jöjjön egy nagy bögre édes fekete, ahol nincsenek könyvek, nincsenek Ambrózyék, és az abszolút tűréshatárom olyan mértéket képvisel, ahol konkrétan ma már háromszor is megfájdult egymás után a fejem. (vicc nélkül, tud egymás után háromszor is fájni a fejed, ha csak erre koncentrálsz)

Schildkröte megmondja… Internet rabságában

A mai szerencsesütim igazán helyt álló, így vágjunk is bele a sült halakba, mert amilyen csípős volt a mai ebédem, olyan kellemesen krémes köretet szeretnék tálalni hozzá, mint a krumplipüré.

"Az igazság néha fáj, ám ez ne tántorítson el senkit sem a kimondásától."
(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Bhagavad-Gíta)

Míg a Youtube utolsó haldoklásai közepette újabb kemény szankciókhoz folyamodik, a legjövedelmezőbb munka az influenszerkedés, feltéve, ha jól csinálod, a fiatalok az önbecsülést, magabiztosságot és az elismerést a megtekintésszámokban mérik, bizony sok kérdés merül fel egy átlag felhasználóban, mi minden történik a szeme láttára.

Schildkröte megmondja… Felvételi testközelből és a nyelvi sokkhatások

Este öt óra, hallom az ajtócsapkodásokat és az értelmetlen vitákat. Ha nem tudnám, mi az, ami miatt Schwester sürgős kényszerben van, hogy valami „megfelelő öltözéket” találjon, akkor nem is foglalkoznék a jelenséggel, ami hetek óta itt lebeg a házban. (és az nem éppen egy szellem)

Kicsit kétértelmű lehet a cím, de holnap lesz egy szóbeli vizsga. És nem, Schwester nem egy érettségire készül vagy egy komoly tárgyat akarna túladni az egyetemen… hanem csak szeretne gimnáziumba kerülni. Ennek, a jegyek alapján semmi kétségünk nincs célját illetően.

Schildkröte megmondja… Sztereotípiák kereszttüzében

Üdv, a 21. század első negyedében, ahol megfelelések és elvárások tengerében növünk fel és felnőttként is élünk. A sok befejezetlen mondatokat úgy egészíti ki az olvasó, ahogy az neki tetszik, és higgyétek el, mire ennek a soroknak a megírására vetemedtem, maga a két főcím tartalmának indokait teljes mértékben elfeledtem, így kénytelen vagyok új alapokra helyezni a leírtakat. Annyi azért dereng, hogy meg kellene cáfolni pár tévhitet.