Hónapok óta bizonyos vagyok, hogy mindig aktuális lenne írnom a témáról. Főleg, hogy a személyiségem jelenleg arányaiban félik melankolikus, és félig flegmatikus. A lényeg, erősen introvertált vagyok.
Mit is jelent ez a gyakorlatban?
Befelé fordulást, zárkózottságot, és azt, hogy a társas összejövetelek kifejezetten kimerítenek lelkileg. Sőt van, amikor nem akarok embereket a közelemben látni.
Ez, a nyitott típusú extrovertáltaknak meglepő és antiszociális viselkedés, de akik hozzám hasonlóak, számukra a legfontosabb a csendes énidő, mikor csak a gondolataikkal vannak elfoglalva.
Tévhitek:
Csendesek vagyunk, nem beszélünk sokat: Attól függ, épp kivel állunk szemben. A hozzánk közelebb álló egyénekkel közvetlenebbek vagyunk, a megszokott társaságban pedig mi is képesek vagyunk hangadók lenni, mint bárki más. Ezzel szemben minket nem lehet rávenni felszínes, angolos csevegésekre, hogy milyen szép az idő vagy éppen hogyan érezzük magunkat, de ha feldobnak egy általunk is érdekelt témát, órákat tudunk csevegni róla.
Antiszociálisak vagyunk: Szeretjük a társaságot, de itt is a minőség és a mennyiség az, ami számottevően eltér. Megvan a magunk baráti köre, sőt inkább csak 1-2 barát a jellemző.
Irtózunk a társaságtól: Téves, mi is szeretünk szórakozni, csak a mennyiség tér el. Míg lehet, hogy egy extrovertált az összes hétvégéjét betáblázza, addig egy introvertált lehet, hogy csak havonta egyszer szeret kimozdulni. Mi elsődlegesen nem a társaság mennyiségére fókuszálunk, hanem a minőségre.
Otthon unjuk a fejünket, ahelyett, hogy "élnénk az életet": Ez azért abszurd, mivel számunkra ez az élet. Visszavonulni filmet nézni, vagy egy jó könyvet elolvasni néha nekünk nagyobb feltöltődést jelent, mint az, hogy kimozdulva szórakozzunk, vagy társas összejöveteleken vegyünk részt.
Tényleg félünk a telefonálástól? Igen, ha hívnak minket, és nem az édesanyánk, mindenféle világvége gondolat megjár a fejünkben, hogy milyen fontos és életbevágó dolog miatt keresnek minket. Ha ez nem így van, akkor viszont a telefont letéve morgunk egy sort, mert nekünk eszünkbe se jut pitiáner dolgok miatt telefont ragadni.
Unalom? Nem hiszem, hogy ismernénk ezt a fogalmat, hiszen mindig teli az agyunk az új ötletekkel, gondolatokkal, nem hiába választanak olyan szakterületet vagy hobbit az introvertáltak, amiben ezt kamatoztatni tudják.
Egyéb dolgok, amiket érdemes tudni:
Javaslatként ajánlják, hogy lassan szoktassuk magunkat a társasághoz, mivel annyi különbség van a kifelé nyitott és a befelé forduló típusú emberek között, hogy míg az extrovertáltak szeretik a pezsgést, a társalgást, más emberekkel való foglalkozást, és a társaságban való közös időtöltés tölti fel őket, addig az introvertáltakat a belső gondolataik foglalják el és a csendes környezetben töltődnek fel lelkileg.
Ha ezeket a tényezőket figyelembe vesszük, egyértelművé válik, hogy a zaj épp úgy kimeríti az introvertáltakat, mint ahogyan unják magukat egyedül egy szobába zárva az extrovertáltak.
Amit a befele fordulóknak ajánlanak, főként munka közben, hogy néha szakadjanak ki a feladatukból, mivel képesek annyira koncentrálni, hogy a külvilág teljesen kizáródik az agyukban. Felnézni, konstatálni a környezetet mind segíti azt, hogy a környezetünkre is figyeljünk. Persze, ha félpercenként megzavarják az illetőt, az negatívan hat rá, mivel stresszes lesz, mert szeretik a munkába a teljes figyelmüket szentelni. Ahogyan mondhatnánk, az alkotó introvertált mellett egy ágyút is el lehet sütni, meg se rezzen rá, ha éppen belemélyült a feladatába.
A munkáltatók két fő szempont miatt találhatják őket előnyösnek, mégpedig, hogy csendesek és a monoton munkákat nagyon jól bírják.
Hirtelenjében ennyi jutott eszembe, röviden tömören mesélve a tapasztalataimról, de ne feledjük, hogy az emberek java része nem kizárólag introvertált és extrovertált lehet, hanem a köztes, keverék típus is létezik, az ambivertált, akik nagy részében vegyes tulajdonságokkal rendelkeznek.
Freund személyiségtípusai egyszerűen négy nagy fő csoportba helyezi az embereket. 14 éves kortól lehet nyugodtan tesztelni, de ajánlott nem évente, hanem 2–3 évente elvégezni csak a tesztet. A kamaszok mentálisan még fejlődésben vannak közel 21–23 éves korukig, így sok esetben az ez időben készített tesztek csak mérvadóak lehetnek, és a tizenéveseknek támpont, hogy milyen személyiségűek, és ez milyen hátrányokkal és előnyökkel jár a viselkedését illetően. A végleges személyiség huszonévesen alakul ki, de ekkor is változhat.
Megfigyeléseim magam introvertáltként:
Én időszakosan töltöttem ki a tesztet, 16, 18, 20, 23, és 25 éves koromban, és az elsődleges jegyem a melankolikus volt mindig is, másodlagos pedig a flegmatikus személyiség. Ezzel konkrétan erősem be lett határolva, hogy introvertált személyiséggel rendelkezem. Az évek során kitöltött tesznek viszont azt mutatták számomra, hogy az elsődleges és a másodlagos típus között egyre kevesebb volt az érték, míg 25 éves koromra elértem azt a pontot, hogy konkrétan egyenlő eredményt kaptam. Mivel pár évente töltöttem ki, erre az eredményre számítottam, viszont ez egy olyan fordulópont, amikor el kell döntenem, hogy mely személyiség jegyei, tulajdonságait viszem magammal tovább és adott helyzetekben hogyan reagálok. Jelenleg egy hátránnyal küzdök, hogy az egyenlőség a döntéseim befolyásolja, és sokszor nem úgy reagálok, ahogyan egy pillanattal később a fejemben végiggondolva cselekednék. Hiszen, mindkét típus máshogy reagál, és néha melankolikusként próbálnám tökéletesen megoldani a feladatot, miközben lehet, hogy a végén flegmatikus hozzáállással teszek rá magasból.
Mit hoz a jövő?
Jelenleg nem az a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy együttérzést vagy megértést csaljak ki extrovertált társainkból, inkább csak tájékoztatni szeretném őket, mivel sokan nem tudnak minket hova tenni. Lehet, hogy kicsit máshogy viselkedünk, máshogyan reagálunk az életben levő szituációkra, de mi is képesek vagyunk teljes életet élni, csak kicsit máshogy, mint a kifele nyitott embertársaink.
Ja, és Messengeren hamarabb elérhetőek vagyunk.