A finn rövid klasszikusok gyűjteménye váratlanul került a
kezembe, innen is köszönöm a Nagyinak, hogy a könyvtár leltározása közben
leselejtezett könyvekből megszerezte.
Nos, lássuk, mit tanítanak nekünk a finnek, akiknek szintén
olyan színes a történelmük, mint a magyaroknak viszont a skandináv és az orosz
kultúra és mentalitás beleivódott lételemükbe.
Fülszöveg:
Az 1973-ban megjelent válogatás, A fiúk téli kalandozása
Waltari, Pennanen, Haavikko, Huovinen és Oksanen kisregényeivel mutatta be a
modern finn életet. A farkasmenyasszony című kötet ezt a képet egészíti ki,
mintha Aleksis Kivi hőseinek nyomában haladnánk: A hét testvér az őse a
klasszikus és modern finn prózának egyaránt. Aho, Pakkala, Jotuni, Kallas,
Kianto és Schildt műveiben (a kisregények megjelenésük időrendjében szerepelnek
a kötetben) a századforduló és a XX. század első harminc évének eseményeivel
találkozunk, a valóság tükörképével – és „égi másával” is, mert még a munkás
hétköznapok rajzát is (A vasút és a Hétköznapok című kisregényekben) át- meg
átszövi a népi hagyományok költészete, a Farkasmenyasszony, A vörös vonal és a
Boszorkányégető című írásokban viszont a fantasztikus elemek ellenpontjaiként
mindegyre felbukkan a fanyar és kijózanító realitás, a finn ember
természetközelségéből fakadó, mindent beragyogó derűs életbölcselet, a sajátos,
száraz finn humor, és a „földi szerelem”: a család, a gyermekek, a boldogság
utáni vágy.
***
Juhani Aho: A vasút
(Rautatie) 1884
A történet a teljesen egyszerű életet mutatja be, teljesen
elzárva a társadalom szeszélyeitől. Főszereplben egy házaspár van, akik
teljesen egymásra vannak utalva, amióta csak esküt tettek egymásnak a boldog,
közös jövő reményében. Lapinlathi településén játszódik a történet. A házaspár
elszigetelve a falutól élnek, szorgosan a munkának szentelik az életüket, néha
pedig kötelezően megjelennek, hogy az adójuk, terményeiket beszolgáltassák.
Ekkor kapják hírül, hogy a közelben megépült a vasút, ami főszereplőink
életében érthetetlennek számított. Az olvasó ettől fogva kicsit iróniával
fűszerezett történetet olvashat a házaspár kalandjairól, akik minden alkalommal
rácsodálkozás az akkori modern dolgokra. Végül ráveszik magukat, és ők is
kipróbálják a fával etetett vaslovat, hogy életre szóló kalandban vegyenek
részt.
Ilmari Kianto: A
vörös vonal (Punainen viiva) 1909
Karjala ma már az orosz fennhatóság területén helyezkedik
el, így innen nem akármilyen történet kerekedik ki az ezredforduló után. A
történet bemutatja az emberek befolyásolhatóságát, a szegények nevelését, és
körülményeit. Szó esik a vallás és a politika összeférhetetlenségéről, illetve
központi témája a szocializmus beérkezése a finn területekre. Ezeknek
hatásairól olvashatunk, a munkásosztály harcai, az éhínység és a nélkülözés
rendíti meg az olvasót. Az egyszerű emberek a szocializmustól várták a
mentsvárat, és a segítséget, főleg a sokgyerekes Tobias, aki nem dolgozott. A
történet erőteljesen zárul, a keserű orosz realista szemlélet tükröződik
vissza.
Maria Jotuni:
Hétköznapok (Arkielämää) 1909
Nem vagy igazi finn, ha nincs a házadnál egy szauna… –
Mondanák nagy bölcsen az északon élő ugor nyelvtársaink. A történetet egy
vándorlelkész szemszögén keresztül láthatjuk, ahogyan egy településre érkezve
befogadják kis időre maguk közé. A hosszú történet sok mindent magába foglal,
kezdve a pletykák, mindennapi dolgok kibeszélésével, egészen a kapcsolatok
kialakulásáig, a házasság és a gyermekvállalás témájába is belemerül. Az olvasó
megismerheti az egykori gondolkodásmód, természet közeliséghez való
ragaszkodást, vagy épp a finn emberek hozzáállását az élet velejáróihoz. A
történet, könnyed és szórakoztató, miközben ad gondolkodnivalót is. Az írónő külön
taglalja a férfiak társaságát iszogatás közben, de betekinthetünk a nők
szerfelett csacsogó és gyerekektől hangos életébe is.
Temo Pakkala: A
fiútestvér (Veli) 1913
Közel az első világháborúhoz egy modernebb történettel is
találkozhatunk a gyűjteményben, egy magányos gyerekkel a főszerepben. A jómódú
család nem restelli egyetlen gyereküket elkényeztetni, de mégis, az ezzel járó
elégedetlenség a gyerekben megmarad. A szülők keserves próbálkozásai kerülnek
előtérbe a fő cselekményben, mivel tudják, hogy nem adhatják meg gyermeküknek
azt, amire igazán szüksége lenne, így játékokkal, tárgyi eszközökkel próbálják
a leányzót boldoggá tenni. Szomorú hangvételű történet, több váratlan
fordulattal. Az okos kislány tettei beszédesek, pozitívvá teszik a kisregényt.
Runar Schildt:
Boszorkányerdő (Häxskogen) 1920
Regényírás és viszonzatlan szerelem ihlete történet egy
kalandos tájleírással van vegyítve. Főszereplőnk élete szürkévé válik, ihlet
után vágyakozik. Ez a történet is a huszadik században játszódik egy festői
tájon, ahol nem csak a főszereplőnk, hanem az olvasó is közel érezheti magát a
természethez. Ebbe épült bele egy románc, ami miatt nem változik a történet
csöpögős szirupra hasonlító negédes hangvételűvé.
Aino Kallas: A
farkasmenyasszony (Sudenmorsian) 1928
Legenda egy nőről, akit a farkasok szelleme kísértett
csábításba és farkasbőrt adva magával rántotta a sötétségbe. Két szemszögből
megírt történet, egyik főszereplőnk a vadász, aki szemet vetett a falu egyik
legkülönlegesebb lányára, és a másik maga a lány, aki a vadászat idején
váratlan jelenséggel találta magát szembe. Meseszerű, szó esik a maradi
gondolkodásmódról, babonákba vetett hitről, egy olyan korszakból, ahol még az
emberek életében léteztek boszorkányok.