Lassan öt éves az Ambrózy báró esetei könyvsorozat, amihez számos borító készül, és többet szavazásra is bocsátottak.
A huszadik század sok mindenről ismert, mégis, a szabadidős tevékenységek terén két meghatározó szórakozási forma maradt fenn, amik szorosan köthetőek egymáshoz. Míg a könyvek és ez által az olvasás évszázadokon át szinte luxusértékként maradtak fenn, addig a filmgyártás, a mozi- és televíziózás kultúrája már a polgárság és a középső társadalmi réteg egyfajta mindennapos, természetes kikapcsolódási programjává alakult. A filmgyártás óta pedig szinte a tyúk és a tojás elméletre épülve készülnek a könyvekből filmadaptációk és a filmekből regények.
Hali minden teknősködőnek! Maga a cím, amit a Goodreads
csoportban meghatároztak nem pontosan ez volt, hanem „Könyvek, amikről azt gondoltad
utálni fogod, de végül is nagyon megszeretted”, de fogjuk szokás szerint
rövidre és ma elmondom, mely könyvek voltak azok, amiket szkeptikusan,
elítélendően vettem a kezembe, de végül elolvasva kétségem sem volt,
megkedveltem a történetet.
Bezzeg a mi időnkben…
az elveszett generáció és Lincoln elnök idejében játszódó történet több
rejtéllyel kecsegtet, mint egy krimi. Persze, a titkok csak azért léteznek,
mert szereplőink akaratos némaságra kötelezve magukat, makacson kitartanak azon
elvük mellett, hogy ne beszéljenek egymással.
Ez a kötet a kicsit kakukktojás, és a nagyon is beleillik a sorozatba történet, ahol az előző három kötetben megismert Iris Smythe-Smith új kihívás elé került a soron következő zeneesten és most legalább nem a húga, Daisy okozott fejtörést.
Vicces, hogy két oldalban sikerült rizsáznom arról, amiről
egyrészt nem szándékoztam először, másrészt meg a bloghoz kicsit sem hűen,
elmismásoltam volna a helyzetet.
Akit nem az Ambrózy
téma érdekel, azok térhetnek is egyből a „mi várható áprilisban” részhez.
A békebeli idők lezárása, a Nagy Háború, még a legelszántabb honleányt is formálta. Míg szüleiknek, nagyszüleiknek úrinői életében fő cél volt anyának lenni és úgy vezetni a háztartást, hogy mindenkinek legyen dolga, csak lehetőleg neki nem (természetesen csak azért, hogy aztán egyéb foglalatosságokkal lekösse minden percét), addig leányainak, unokáiknak a tudás, a munka, a férfiaktól való függetlenség lázadása volt a fő cél, és mindemellett a szórakozás.
Eheti témánk erősen időszakhoz köthető, mivel a tavaszt már
a bőrünkön érezhetjük. Kérdéses volt, hogy hogyan fogjam meg a témát és ehhez
illőn milyen könyvek kerüljenek a listába. Számomra a tavasz pozitív, megújuló,
mégis néha elég szeszélyessé tud válni. Kétféle tavasz jutott eszembe: a
napsütötte, langyos idő, csicseregnek a madarak, rügyeznek a fák, míg a másik
tavasz egy zord, rideg, még a telet el nem hagyó, a hó alól kikandikáló
hóvirágokkal van elképzelve.
Mint egy zenei darabnál, az első rész figyelemfelkeltő, a második részben elmélyül, a harmadik adja meg a lendületet és a negyedik a lecsengést. Még az utolsó esetén nem tudom biztosan ezt elmondani, de azt igen, hogy az első három részt olvasva ez volt számomra a favorit történet.
Elérkeztünk az Ághfay család utolsó generációjához, akik már
a huszadik század viszontagságaiban próbálnak élni. Még félelemmel telve az Emma lánya után fogtam ebbe a kötetbe,
remélve, hogy kétszer nem fog ugyanaz a fejfájásom felmerülni. Lássuk hát, mit
tartogat számunkra a Lotti örökségének harmadik része.
Miután hazakerül Daniel Smythe-Smith, bizony őt is érhetik meglepetések. Főleg, mikor észreveszi, hogy nem az unokahúga, Sarah zongorázik a zeneesten, hanem valaki más…
Egy új sorozat, ahol megismerhetünk egy különleges családot, akik között a hajadon lányoknak kötelező az éves zeneesten fellépni, miközben mindenki tudja, hogy szörnyen játszanak. Kibúvó nincs, csak egy menekvés: a házasság.
Aki ez előtt a könyv előtt olvasta Szécsi Noémi és Géra Eleonóra A modern budapesti úrinő című kötetét, azok talán jobban megértik, mi is a fő lényege, a mondanivalója Renée könyvének. Bemutatva a két világháború közötti időszak nevelkedett leányok és nők életét, feltárva aggályaikat, félelmeiket, ami sok esetben csak azért léteztek, mert hiába mondták ezeket az időket „modern időknek”, bizony a nők felvilágosítása és neveltetése még mindig a századforduló előtti időszakra hajazott.
Még egy baki nem baki, de mikor már egy héten belül a harmadik felfedezés szúrja ki a szemem, bizonyított ténnyé válik, hogy talán ajánlatos lenne harmadjára is újra elolvasnom a teljes sorozatot. Nos, valójában ezek a kis bökkenők javarészt akkor fognak értelmet nyerni, ha ki is fejtem őket.
Igen, hasonló címen futott az előző, hozzá kapcsolódó bejegyzés, amiben szinte már-már szarkasztikusan jegyeztem meg, milyen aspektusok miatt érzik úgy páran az olvasók közül, hogy ha romantikáról lenne szó, akkor bizony rossz fele tapogatózunk. Persze, aki csak azt a bejegyzésem olvasta volna és azt hitte, hogy én nem láttam meg Mili és Richárd között azt a bizonyos „szikrát”, azoknak megnyugtatásul készült el ez a bejegyzés, bizonyítva, hogy még mindig nem tűnök olyan zordnak, mint a mi bárónk. (és most nem a közös dohányzásra meggyújtott öngyújtóra gondoltam a szikra alatt, mivel a rajongók szétcincálnának, hogy „Ambrózy báró nem is használt öngyújtót” – látom, figyelnek)
A Lotti öröksége folytatódik, ezúttal két lány életét követve,
akik keresik a boldogságuk. Lotti gyerekeinek és azok leszármazottjainak sem
jut ki minden jóból és örömből. Két dédunokája, Ella és Blanka kicsit nagyobb
korkülönbsége ellenére is megtanulták, hogy főként csak magukra számíthatnak.
Az eheti témánk a rutinosabbak elmondása szerint már volt,
de ki tudja, nekem azért fejtörés, mert ilyenkor csak tehetetlenül nézem a
könyvespolcot és nem tudom, egyáltalán mit is lehet felsorolni, ami nem hús-vér
emberi.
Kemény két napig tartott azon duzzogásom, hogy „én az
Ambrózy sorozaton kívül más Vörös pöttyös kötetet többet nem veszek kézbe”,
szóval miután ezen a válságon is túlestem, nézzük, mit tudhat egy
tizenéveseknek szóló kötet, ami átértelmezi a sokak által kedvelt Kis herceg című kötetet.
Még mindig a nagy kérdés, ami ezzel a frissen megjelent
kötettel jött egy úton, mégpedig, hogy mégis, hogyan folytatódik a sorozat és
mi nem fért bele mondjuk háromszáz oldalba?
Jó pár kötet megfordult a kezemben Böszörményi Gyula
regényei kapcsán. Be is mutatnám az összes könyvet, amit olvastam, de
nehezítsünk kicsit a bemutatáson, a tavaly elkészített kötelező olvasmányos
bejegyzés ötmondatos élménybeszámolóval ellentétben, most próbálom három mondatba sűríteni. Részletesebb olvasói élmény beszámolók elérhetőek a linkeken.
A szöcske-fogó hadművelet
Pár kötetet olvastam így február végén, március elején, ezekről
viszont nem érzem, hogy külön beszámolót kellene készítenem.