A szöcske-fogó hadművelet
Halihó Lúzerek, ismét el kellett paterolni Markot, a sztárriporterünket, hogy szót ejtsünk arról, mi is folyik a Nyóckerben a csapvízen kívül.
A Kukec gyerekek visszatértek a régi kerékvágásba és a Nyócker betondzsungelébe. Mark szeretne egy újabb ügyet felgöngyölíteni, de nem tudja, hogy amit keres, konkrétan az orra előtt van. Eközben Monyó szokás szerint Halálvicsorral depiznek, vagy nyalakodnak, épp mihez van kedvük, míg Pet eljárogat otthonról, a szülők pedig teszik a megszokott munkájuk, hagyva a csemeték önálló kibontakozását. Csodálkozásra nincs indok, főleg, ha pár finom meggyőzéssel el lehet az ősöket ráncigálni a Kaptárra.
Mark a suli előtt váratlan helyzetben találja magát, ahol az osztálytársának apja egyenesen megtiltja a puszit. Nem mintha ez Markot meghatná, mikor válságban van Csitrivel, aki a fiú számára érthetetlenül viselkedik. Miután rájön a nagyvárosi könyöknyomozónk, hogy vannak olyan kérdések, amikre soha nem kaphat választ (semmi baj Mark, nálad nagyobb koponyáknak is okozott fejtörést a női logika…), inkább arra koncentrál, mit is művel a kishúga és mi köze van ehhez bármilyen puszinak.
Rejtélyes fenyegetőlevél érkezik a postaládába, amitől Monyó besokall, és arra ösztönzi, hogy a húgát megvédje. Mark erre fogja a haverját, Slambucot, akivel a Nyócker alvilágában próbálnak rájönni, mit is csinálnak a gyerekek. Mégis, mi kötheti össze a körzeti rendőrfőkapitány fiát, a Nyócker hirigkirályunk, Slambuc húgát, a gazdag gádzsó fiút, egy kereskedőnő fiát, és egy ukrán leányzót a Kukec família legfiatalabb tagjával? (Ezzel talán körül is írtam, hogy elég szép összegyűlés lett ebben a kötetben, ahol minden nemzetségből és társadalmi osztályból kerültek ki szereplők.)
Ezen felül az olvasó betekintést nyerhet az egyik, pár éve közkedvelt extrém sportba, a parkour világába, ami által azt is megtudhatjuk, hogy titoktartóbb a nyócker életművésze, Kukesz tata, aki az előző kötetben már megoldást talált válságos helyzetére és aranyemberré vált, kikkel van összeköttetésben. Mark pedig üzletel több-kevesebb sikerrel, legyen az korrupt zsaru, vagy enyveskezű tolvaj, hogy elfoghatja Szöcskét.
Ki volt számomra a kötet hőse? Nos, hosszas mérlegelés után, kérem szépen, az jött ki, hogy a történetben leginkább Kartács Uncsitesó Tomika volt a fő esetben a legaktívabb, míg Mark csak az okozati tényezőket figyelembe véve próbálta kibogozni az elé került ügyet. Persze, amint Szöcske megfogásra kerül, rájöhetünk, nem ő lesz a főfogás.
Elgondolkodgató vagy szórakoztató? Inkább elgondolkodtat és még több betekintést ad a hírhedt Nyócker életébe, aminek egykoron megvolt a maga szépsége, most meg a veszélye, de olvasóként olyan, mintha a szereplőinkkel együtt mi is próbálunk „túlélni” ebben a kerületben.
Bosszantó jelenet? Kifejezetten nincs, ha nem veszem a tizennégy évesek szerelmi drámáit annak. Még sem tudom elképzelni, hogy bármi folytatása lenne Mark és Csitri „kapcsolatának”, míg nincs valami konkrét beszélgetés. Valahogy mindkét félt hibásnak tartom, Mark csak magával foglalkozik, vagy mindenki mással, kivéve a barátnőjével, de ezt Csitri hiába hozza fel, nincs türelme és várja, hogy szerencsétlen fiú kitalálja minden gondolatát. Sebaj, majd egyszer csak felfogják ésszel, ki mit hibázott. (És akkor minden bizonnyal nem lesz tiltva sem a Puszi sem a Smaci, ahogyan azt Peték kitalálták.)
