Böszörményi Gyula könyvek pár mondatban

Jó pár kötet megfordult a kezemben Böszörményi Gyula regényei kapcsán. Be is mutatnám az összes könyvet, amit olvastam, de nehezítsünk kicsit a bemutatáson, a tavaly elkészített kötelező olvasmányos bejegyzés ötmondatos élménybeszámolóval ellentétben, most próbálom három mondatba sűríteni. Részletesebb olvasói élmény beszámolók elérhetőek a linkeken.

Ambrózy báró esetei és a Jonatán kalandjai sorozatokhoz köthető apró gondolatok

Hirtelen jött ötlettel, mert megint nem diót törtem, hanem a fejem, és bizony úgy emlékszem, volt valami momentum, amit a Jonatán kalandjai utolsó részében elfeledtem megemlíteni. De ha meg is említettem, jött egy másik gondolat, leírva összegzem is, számomra milyen érdekességre bukkantam.

Egy szerző, két sorozat és elsőre azt gondolná az ember, hogy mindig vannak újdonságok. Vannak, ha csak a történet cselekményeit vesszük alapul, de így is akadnak olyan felismerések, amik így, vagy úgy, de képes hasonlóvá tenni két, teljesen különböző világot.

Van-e hasonlóság a Jonatán kalandjai és az Ambrózy báró esetei könyvsorozatok főszereplőiben?

Böszörményi Gyula: Árnyvadászok (Jonatán kalandjai 3.)

Van, volt, vagy csak lesz? Tudom, tudni fogom vagy már tudtam, hogy mit ad, adott vagy épp adni fog nekem ez a kötet?

Maga a Jonatán kalandjai trilógia kötetei külön-külön, önmagukban is olvashatóak. Egyben olvasva pedig, az első kötet esetén a jelenben, a másodikban a jövőben, most pedig a múltban ténykednek főszereplőink. Pontosabban a főszereplőnek álcázott szereplőink, mert a fő dolog, ami köré épül a sorozat, az maga a könyvek, az írás és az ehhez tartozó tudás.

Ahogy a fülszöveg sejteti, Jonatánék ellensége, Üpszilon nem tűnt el, legfeljebb csak átalakult, szereplőink pedig visszatértek a régi kerékvágásba, mígnem összefutottak egy idegennel, ami által, mire feleszméltek, mi történik velük, már az 1400-as években pisloghattak egymásra értetlenül az összeszedett társaság. Cél: megvédeni Jonathan Gutenberget, aki nélkül átlag ember nem ismerhetné az írást, a nyomtatványokat és a könyveket.

Tényleg "csak" gyerekkönyvek? (Jonatán, Gergő, és a Lúzer rádió, Budapest)

Mikor azt hinné az ember lánya, hogy huszonévesen nem fog fiúk után futkorászni, bizony kezembe akadt pár könyv, ahol a szereplőink olyan intenzitással, dinamikával és lendülettel fedezik fel a világuk és élik az életük, mintha egy Ghibli studiós animét vetítenének a szemem elé.
Mikor a szülők és a felnőttek azt hiszik, hogy a gyerekek csakis a gép előtt poshadnak és a lábukat lógatják unalmukban, itt szembe találhatja az olvasó magát egy tucat aktív tizenévessel, akik helyében nem tudnám mondani, hogy unatkoznának.
Annyi biztos, a szereplők édesanyja nem lennék, mert ahogyan ezek szétszéledve futkorásznak még a bérházukon belül is... Az egyik az időben kering, a másik a padláson lébecol, a harmadik leugrik a pincébe, hogy aztán réveteg álmodozással fesztiválon mássza meg élete lépcsőit... Ki mondta, hogy a tizenéves fiúk lusták és csak a gép előtt lógatják a lábuk?
Lássuk is a könyveket kicsit részletesebben, amik természetesen nem csak fiúknak szól.