Én sem terveztem így, ezen felül, hogyan ünnepelhetnénk meg a kerek 10 évet a blognak? Ami meglepő, hogy eddig bírta, aktív hét év nem kis idő, de visszagondolva a naplóírási tevékenységemre, az is aktívan tíz évet ölelt fel. De ez ne csüggesszen senkit, azóta is írok naplót (még ha csak negyedévente is), inkább igyekszem pozitív szemlélettel és emlékekkel megtölteni a lapokat.
Jelenleg nincs konkrét célja a blognak, a tartalmak maradnak továbbra is olvashatóak. Könyves, sorozatos beszámolókat készíteni több időt igényelne számomra, ami jelenleg kivitelezhetetlen. Tisztában vagyok vele, hogy a munkahely váltás nagy érvágás lett a "tartalomgyártásnak", de bizakodom, hogy egyszer eljuthatok olyan helyzetbe, ami ennek a hobbinak is időt enged.
El is telt egy negyed év, holmi sebek nyalogatásával (amire ha visszatekintek, már akkor lezártam, mikor kimondták az áment) és fejestől ugrottam bele az új lehetőségekbe, aminek meg is lettek így egy év után az eredményei. Költözés után cirka egy hónappal kaptam plusz munkát, így belemélyülhettem a szállítmányozás rejtelmeibe, aminek kifejezetten örültem. Fél évre rá ősszel lett volna egy plusz lehetőség, pályázhattam volna másik munkakörre, és ténylegesen csalódott is voltam, hogy nem kaphattam meg (mondhatni apróság miatt - nem számít) de kb. három nap alatt ejtettem a dolgot és elhatároztam, hogy tovább képzem magam, szorgosan tanulok tovább és törekszem precízebben végezni az aktuális feladatokat. Nem is kellett sokat várni, negyed év múlva így is belekóstoltam abba a logisztikai káoszba, aminek kapcsán tudtam, hogy nehéz lesz a gordiuszi csomókat elvágni, és nagyjából meg is oldódott, mire a helyettesítésnek vége szakadt. Kemény lecke, sok ideg, és stressz, de összességében több haszonnal jár az életemben, mint amennyi hátránya van. (Na meg az eufória, hogy ismét szakmában dolgozhatok... komolyan, ha váltok, vissza akarok térni az irodai munkára)
Szóval, karrier terén szárnyalást érzek, ami azért a harmincas éveim megkezdésének elég pozitív löketet ad. Ha azt veszem, hogy a húszas éveim voltak az igazán önfejlesztések, önismereti tapasztalatok és a második kamaszkor megnyilvánulásai, úgy véltem, ha betöltöm a harmincat, nem változik semmi. De talán az is közrejátszik, hogy találkoztam valakivel, aki mondhatni felnyitotta a szemem, mennyi lehetőség is rejlik az életben és megdöbbentően hasonló gondolkodással megáldva kezdtünk szembe nézni a világgal. Milyen az, ha valaki önmagadért elfogad? Aki nem ítél el, bármit teszel vagy mondasz? Egyáltalán kíváncsi a véleményedre és kéri, hogy határozottabban döntsél bizonyos dolgokról, és ne arra hagyatkozzak, mások mit szeretnének vagy várnak el tőlem. Egyszer az életben fogadom meg egy számítógépes program kérését, ami olyan ablakot nyitott meg számomra, hogy azóta is nevethetnékem támad.
Az augusztus nem volt zökkenőmentes, sajnos közismert cirmos macskánk, SirMók annyira lebetegedett, hogy nem lehetett már megmenteni. De tudtam, hogy lett kölyke, így a trikolór doromboló szeszélyünket mondhatni átvettem a testvéremtől. Minél idősebb lesz, annál több viselkedésmintát fedezek fel benne az apjától, mondhatni mindig képes felvidítani.
Néptánc eléggé laza volt az előző és az idei évben is, mivel egy csapatban maradtam, és nagyjából senkinek semmilyen időpont nem megfelelő, így kényelmesen részt tudok venni a heti egy próbán. Kevés fellépés, nyugodt, családias próbák, teljesíthető kihívások és semmi nagy volumenű kötelezettség.
Könyvolvasás eléggé stagnál, csodálkoztam is, hogy sikerült az 50 kötetet elérnem darabszámban, miközben a 2024-es évben az angol tanulást is kicsit pihentettem, bár azóta télen újra rástartoltam, és tavasszal már megvásároltam egy angol nyelvű sorozatot. A decemberi pihenés közepette kicsit lomtalanítottam és most már a csekély olvasott köteteim mellett, fájó szívvel, de átnéztem a várólistás köteteim is, és azokból is majdnem száz darabot szelektáltam ki (többsége a szegedi Agóra Libris lapozójába került) Így az új évet kicsivel több, mint 150 darab kötettel indítottam a magánkönyvtáramban, amiből 50 várólistás volt - 2025-ös terv szerint lecsökkentem százra a lassan kapszulakönyvtáram, aminél a főbb cél az, hogy egy könyvespolcon elférjen az összes kedvencem, amiket bármikor és szívesen előveszek.
Sorozatokat és filmeket úgy érzem többet fogyasztottam a kelleténél, bár mindig megfontoltan vágtam bele az általam választottakba, amióta pedig hozzám hasonlóan anime- és sorozatkedvelővel áldott meg az ég, a hétvégi filmezős és nassolós pillanatok konkrétan a pihenés részét képezik.
Röviden jelenleg ennyi lenne, plusz pár képpel illusztrálva az elmúlt két évet. Legyetek jók, macskázzatok és olvassatok sokat, mert amilyen magas lesz a nyugdíjkorhatár, úgy sem lesz akkor már ezekre időtök... so keep calm calm and have chill time every day.