Összehasonlítani szinte lehetetlen a három történetet, mivel teljesen más korban és más mondanivalóval rendelkeznek a sorozatok.
A frappáns idézet a könyv elején még inkább arra sarkall, hogy megtudhassam, milyen kalamajkába keveredtek az utolsó részben a szereplőink. Illetve aktuálisan készült egy interjú is, ahol az eddigi elméletem felváltotta a tény, hogy okkal feltételeztem a trilógiát disztópia hangulatú történetnek.
Azt mondod, hogy a tatárjárás unalmas része a történelmünknek? Lássuk a történetet, ami igyekszik megcáfolni minden elképzelésünk a történelem azon szegmenségről, ami valamelyest meghatározó a mai társadalmunkra nézve.
A kötet akár feleannyi oldalszámból is állhatna, mégis ahhoz, hogy az olvasó számára ne merüljenek fel kérdések, részletesen beszámolva kapja meg a történetet. Ez teljesen ellentétben áll az Ambrózy sorozat titokzatosságától, mert ott Mili szemszögéből csak annyi információt kaphatunk, amennyit a főszereplő tud, megismert. Az időkút esetén viszont az E/3-as nézőpont segíti azt, hogy ne a cselekmény közben, hanem annál hamarább megismerhessük szereplőinket, és leginkább a szereplők jellemét.