Rontásűzők, Gergő regények és Ambrózy összehasonlítás

Összehasonlítani szinte lehetetlen a három történetet, mivel teljesen más korban és más mondanivalóval rendelkeznek a sorozatok.
Elsőre úgy határoztam, hogy csak a Rontásűzőket és az Ambrózy báró esetei könyvsorozatot vetem össze, mire rájöttem, hogy a Gergő regényekből is nem kevés átfedés van a Böszörményi univerzumban, így inkább egy hosszabb, de több kötetet átnéző bejegyzést szánok Gyula bátyó könyvsorozatairól.

Míg Ambrózyék valós, megtörtént esetekkel foglalkozó, a Monarchia idejét bemutató történetben nyomoznak, addig a Rontásűzők már inkább a fantasy történetekkel épülnek fel, a disztópia hangulattal megfűszerezve. A legkorábban megjelent sorozat, a Gergő-regények pedig még teljesen a fantázia világában íródtak.

Az olvasók szemét felnyitni nem könnyű, nem mindig lehet a burkolt célzások mögé rejteni a mondanivalókat. A tizenéveseknek szánt történet végére szinte kötelező magyarázatot írni, hogy akárcsak egy tanmeséből, ezekből is okulhasson az olvasó. Böszörményi könnyedén eljátszik a "mi lett volna, ha…" kérdésekkel, és leplezetlenül avat be minket a néha már hátborzongató feltételezéseire alapuló történeteivel.

Persze, minden teóriában van egy kis igazság, ezt mindenféle kertelés nélkül is képes az olvasóknak tálalni. Van, amikor inkább egyfajta leplet terít ezekre az igazságokra, hogy csak az jöjjön rá, amire ő maga, akiben van elég merészség és kíváncsiság a lepel mögé látni.

Népi legendák (Rontásűzők, Gergő regények)

A magyaroknak szép számmal van népi történetük, amiket a mai kor szülöttei már nem is biztos, hogy ismerhetnek. A Gergő regények az ősi táltos világba röppent minket. A Rontásűzők inkább három disztópikus világot elevenít fel, ami görbe tükre a magyar mentalitásnak származásával szemben.
Mindkét sorozat fő célja emlékeztetni az olvasókat a magyar értékeinkre, olyan legendákra vagy történetekre, amiket kevesen ismerhettek meg gyerekkorukban. (Mondjuk, Benedek Elek népmeséi valakinek rémlik?) Ha valaki ódzkodna, hogy csak az ifjúságnak szánt regényekről lenne szó, megnyugtathatom, felnőttként is okozhat meglepetést.

Tündérek világa (Rontásűzők, Gergő regények, Ambrózy báró esetei) 

Elviekben látnunk kellene, el kellene fogadnunk, mégsem tudjuk hova tenni a piciny lényeket a gyerekkorból kivetkőzve. Sok utalás kitér arra, hogy az emberek elűzték a világunkból a tündéreket. Illetve az Ambrózy villa szakácsnéja is gyakran emlegeti a havasi tündéreket, akik elmélete szerint sokat segítettek a két Hangay lányon (ha másként nem, hogy szépek és fifikásan makacsak legyenek). Szóval kilinkók és tündérekkel teli misztikumok még az emberben is felmerülhetnek.

Segítő társak (Rontásűzők, Gergő regények, Ambrózy báró esetei)

Az előzőleg említett lények teljesen pozitív karakterként kerülnek elő, miközben az emberi szereplők néha negatívan állnak hozzájuk. Kivéve, ha segítség kellene, mert akkor csak ők tudják kihúzni őket a bajból. A Rontásűzőkben Teplica kétkedően fogadta a tündérkötést Nyéktüskéhez, akit utána már-már barátjának tekintett, mintsem egy bosszantó kellemetlenségnek, akit nem tudott magáról levakarni. Ugyanez a kötés létrejött Gergő és Tanarilla között is, akik szintén csípős párbeszédekkel találkoztak csapdába esve.

Az Ambrózy sorozat maradt a maga valós felszínén, bár a babonás „hiszem, hogy…” elmélet erősen beleivódik az Erdélyből szabadult szereplőink részéről. Talán tényleg van valami vonzás a nyomozópárosunk között? Ezt az olvasókra bízom, de annyit én is tudok, hogy Richárd mindig minden lépéséről tud Milinek, míg Mili is megérzi, ha a bárójával valami történik.

Ahogyan Gergőnek meg kell tanulnia Toportyánban bíznia, úgy kezeli barátian Kaplony Szoboszlót, és Richárd is feltétlenül ragaszkodik Bogi védelméhez. Ők lehet, hogy csak végső esetben lendítik előre a történeteket, mégis fontos szereplőkké avanzsálódnak, ha baj üti fel a fejét „főhőseink” életében.

Szerelmi háromszög, ami csak megtévesztés (Rontásűzők, Ambrózy báró esetei)

Az ikrek alaposan belebonyolódnak a saját érzelmeikbe, a tükörsrác tündéri vonzása akár kétségeket is ébreszthet Kaplonyban. Ugyanúgy a két Hangay lány is vacillál, hogy nem lenne rossz parti a báró úr. Mindkét regény szereplői esetén már eldöntettek bizonyos dolgok, így semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy csak ábrándos plusz körök ezek az érzelmi sokszögek.

Szükséges lenne? Nem feltétlenül, bár igaz, a kamaszok gondolataihoz tekintve ők másabb véleménnyel vannak, mint a felnőttek. Számukra a lehetőségek tárháza az, ami izgatja a fantáziájuk, szeretnek végletekben és szélsőségekben gondolkozni, emiatt kedvelik a szerelmi sokszögek bonyodalmait (és a felnőttek is néha kedvelik, hiszen akkor nem készülne annyi brazil és koreai szappanopera). Ráadásul ismét arra kell utalni, hogy a szereplők többsége tizenéves, és pont ezt a lelki világot fogja meg Böszörményi. Mivel kétségekkel teli, és labilis természetűek a főszereplők, így az érzelmeik is könnyedén kalandoznak el. Ha pedig nem tesztelné kiszemelt partnerét, akkor honnan máshonnan tudná, hogy jól választott?

Talán a legnagyobb kakukktojás itt Ambrózy báró, mivel közelebb van a harminchoz, mint a kamaszkorhoz, de aki olvasta a Nász és tébolyt, az igazat ad a bárónk állításának, hogy „Sajnos sokkalta több lakozik bennem az efféle botorságokból, mint kéne…” (Ármány és kézfogó) Viszont nem kell félteni a bárónk, Miliben épp elég érzelem lakozik, hogy kompenzálja az érzelemmentességet, amit profin színlel.

Tárgyak (sétapálca, kalap, pisztoly… Rontásűzők, Ambrózy báró esetei)

Ahogy mondhatni szokás, a dolgok nem tűnnek el, csak átalakulnak. Ambrózy és Teplica eszközei már csak a korszakból adódóan is hasonlóak, ugyanazon feladatkörben mozognak és mindkettőnek megvan a maga „bogarassága”. Segítő társak, fejvesztve rohannak, balesetek érik őket, előrelátóak és tanulnak a hibákból. Néha megtorpannak, ilyenkor elfogadják a segítséget, még akkor is, ha tudatosan mennek fejjel a falnak. Nyomozótársukért pedig képesek mindent kockára tenni, csak, hogy ne essen nekik bajuk. Ha pedig nincs egy ezüstfejű sétapálca kéznél, a táltos bot semmiképp nem maradhat el valamelyik szereplő kezéből.

A pisztolyok sem maradhatnak el, ahogyan a sárkányok sem (ugye nem feledkeztük el Róza néniről?), és a kalapokhoz még élet-halál esetén is ragaszkodnak.

Nyomozási stratégiák

A fő konfliktus az, hogy van egy hunyó, akit fülön kell csípni. Néha megtorpan a nyomozás, de a főszereplőket váratlanul megsegíti valaki, vagy éppen csapatban kell dolgozni. Ezekkel a páros nyomozásokkal a csapatmunkát helyezi előtérbe.

A párosok leplezetlen konfliktusokkal kerülnek közelebb egymáshoz. Nyílt sérelmek, az érzelmeik kibontakozása vagy épp eltitkolása olyan vitákat generálhat a párosok között, amit néha nem tudnak maguk megoldani. Ez főként a korukból is adódik, mivel a kritikusnak nevezett kamaszkorban van a legtöbb szereplőnk, így nem csak egymást, hanem önmagukat is próbálják megismerni.

A külön nyomozás is jellemző, különválnak a szereplők, míg végül, ha megáll az eset, nagy valószínűséggel futnak össze újra, ha másért nem, egy kis egyeztetésre.

Ambrózy és Teplica szeretik a kezükben tartani az irányítást, meg Gergő, Mili és Endzsi azok a határozott egyének, akik ha elhatároznak valamit, ők véghezviszik.

Szereplők viselkedése, jellem, szerepük /+női karakterek/

Gergő makacs ellenkezése a sorsával szemben egy fontos momentum a fiú jellemében. Fel kell dolgoznia az apja halálát, felelősséget kell vállalnia önmagáért és másokért, és a felnőtté, sámánná válás útján előforduló kihívások formálják a személyiségét. Makacsul ellenáll sokszor a feladatoknak, viszont ha valamibe belekezd, azt eredmények nélkül nem fejezi be.

Richárd kifordult önmagából apja halála után, míg végül ennek az lesz az ára, hogy olyan személyt akar védeni, akit nem kellett volna, így elveszíti a karját. Ebből felépülve nem csak a nyomozásra adja a fejét, hanem a nála hátrányosabb helyzetben levő emberekkel szembeni támogatási kényszere ösztönzi, hogy tegyen valamit az emberiségért, mivel szentül meg volt győződve róla, hogy ha nem sikerült megvédenie azt az egy embert, akkor még sok más embert megsegíthet. Suha Istit felkarolta, Kaméleonkát megtalálta, és mikor méltóztatott elütni Milit, gondolkodás nélkül helyezte el a villában. Szóval a céljai kiforrottak, de a tragédiát követő hatások teljesen megformálták a személyiségét. Zárkózottsága, kétkedései és előítéletei nem csak a nőnemű személyekkel, hanem az emberekkel szemben is fennáll.

Angelina kifakadt, mikor úgy vélte, elveszítették a szüleiket. Szélsőséges hangulatingadozásai kihatnak nem csak rá, hanem a társaira is. Az ikrek ellentétes gondolkodásmódja elsőre szórakoztató lehet, és különböző taktikákat alkalmazva jutnak a megoldásra, viszont emiatt nem mindig értenek egyet a másik módszerében.

Endzsi, Mili, Emma és Tanarilla nem omlanak össze, csak a kétségbeesés torpassza meg őket terveik kivitelezésében. A labilis természet mellé egy karakán szereplő párosul. Ez is egyensúlyra való törekvést ad a történetben. Muszáj is erősnek maradniuk, mivel ők azok, akik képesek motiválni, visszarántani a valóságba a férfi szereplőket, és lelkileg pofozzák helyre őket. Ha pedig főszereplőink átesnek a ló túloldalára, könnyen visszazökkentik őket csípős megjegyzéseikkel valós helyzetükbe.

Richárd és Savanyác titokzatoskodó, míg Gergő és Kaplony teljesen nyíltak, kinyilvánítják az érzelmeiket. Néha ezek a titkok indokoltak, mégis vannak helyzetek, mikor még az olvasónak is érthetetlen lehet, mi miatt nem vonják be a társaikat a gondolataikba, vagy abba, mit tettek.

Mindhárom regény szembesíti az olvasót a valósággal, az emberi jellemmel. Nem finomkodik a negatív viselkedéssel, emberi természettel, hanem akár szélsőségekbe fordulva is bemutatja, mire képesek az emberek, vagy csoportok, ha különböző helyzetekbe kerülnek.

Összességében sok hasonlóságot tanúsít a három sorozat, még akkor is, ha három, különböző zsánerű és műfajú történetről beszélhetünk. A szereplők célja mondhatni azonos, és mindig igyekeznek a jó oldalon maradni és a jó ügyet szolgálni, remélve, hogy nem csak ők, hanem az emberiség is jobbá válhat a tetteik által. Ez legerősebben a Zengő ikrek részéről látható, akik rontást űzve szolgálják az emberek életének könnyebbé és boldogabbá tételét, miközben Ambrózy báró igyekszik a Monarchia gyilkossági rátáját pozitívabbá tenni, illetve Gergőnek felnőve a feladathoz rá kell jönnie, hogy nem csak rajta múlik a Révülők Világának életben tartása, de rá is fontos szerep hárul, akárcsak az olvasókra.