2020. február 15.

Miért ne lehetne…? Kávészünet #100

Kicsit összekapkodva a maradék gondolatom, kétheti eseményt szedtem össze, miközben folyton az foglalkoztatott, hogy miért ne lehetne minden kicsit jobb?
Persze, ebben az idilli állapotban is beüthet a krach, de erre nagy levegőt véve csak a kedvenc könyvsorozatomból Agáta mama idézetét tudom mantraként rebegni: Tartás és fegyelmezettség…

A századik alkalomra elvárná az ember a különleges bejegyzést, de így, alig kijózanodva az éves ígérgető tartalmak után kár lenne nosztalgiázásokba fognom.

A napod az is feldobhatja, ha hagyod magad sodorni az árral és rájössz, hogy a vonzás törvénye segít téged. Amikor előre kiszámolom, mennyi apróm van, tudom, mit akarok venni a boltban, közben ajánlja a boltos a szendvicset, mert tudja, mit szeretek fogyasztani. Hagytam magam, vártam mi sül ki belőle, hát nesze nekem, pont annyit kellett fizetni, mint amennyi apróm volt.

Egy videó megtekintése után pedig mindezt sutba dobhatnám, mert vannak, akik szerint több interakció kellene az olvasókkal szemben. Ha valaki szerint ez a különleges, legyen. Aki ismer, tudja, hogy évi pár alkalomnál nem igazán lehet engem szociális találkozókra invitálni és rosszabb vagyok, mint a hollandok a határidő naplójukkal.

Akár hány esetben felmerül bennem, hogy könyvfüggő vagyok, hirtelen felbukkan egy könyvmoly, aki képes engem felülmúlni.

Közben a napokban eszembe jutottak azok a családba került állatok, akiket megszerettem és váratlanul el is veszítettem. Ennyire nem agyalhatok túl megtörtént dolgokat… mégis, fáradt aggyal túlzottan is előbukkant belőlem ez a hiányérzet.
Erre jöhetnek váratlan események, amik nagyban nem csak megrendítenek minket, hanem általuk igyekeztem átértékelni az életem. Talán pont ez a pár napos újragondolás segített túl a nehézségeken. Segített nekem kicsit a családom is, főként a testvérem, akinek cserébe egy be adandójában segédkeztem. Élveztem a feladatot, utána a macskákat gyömöszöltem, akik képesek terápiás célt is szolgálni számomra.

Emiatt viszont a blog kicsit hanyagolva lett, kedvet nem éreztem az íráshoz. Hiszen, ehhez nyugodt lelkiállapot szükséges. Helyette olvastam, aminél szintén jött a vonzás törvénye, miután észrevettem, hogy a megvásárolt kötetemből hiányzik az utolsó fejezet fele.
Szerencsére azonnal jött a segítség, a teljes fejezetet megkaptam, amiért szerdán nem győztem hálásnak lenni. Sőt, el is kezdtem leírni, milyen dolgokért vagyok hálás. Már ezek is erőt adtak, így nyugodtabban tudtam folytatni a hetem.

Az arcom kezd helyre jönni, sós snack-et nem ettem, helyette karalábét fogyasztottam és almát. Persze, ez csak pár napig tartott, így újabb ötleteket vagy radikálisabb módszereket kell bevetnem.

A viharos időket otthon töltöttem, de most kicsit megint küzdök a sötétség félelmével. Ezen még dolgoznom kell. Erre viszont kaptam egy alapos hidegfrontot, ami miatt egy napig fejfájással toltam végig a munkanapot. Viszont a napokkal előtte történt eseményekhez viszonyítva számomra igazán kis apróság volt, így higgadtan tudtam tűrni, és vártam, hogy az esős idő eltűnjön.

Táncon türelmesen igyekszem elsajátítani az új táncot. Ezen felül az éves megbeszélés is megtörtént, aminek kapcsán pozitívan zárhatjuk az előző évet és már lelkileg és fizikailag is készülnünk kell a következő megmérettetésekre.