2020. február 2.

Gergely Márta: Szöszi (Szöszi-trilógia 1.)

Régi ifjúsági regényeket már csak azért is érdemes olvasni, hogy megtudjuk, hogy miért mondogatják a felmenőink azt, hogy nekünk most miért jobb minden és könnyebb… Mégis, ahány hasonló kaliberű ifjúsági regény a kezembe kerül, azt látom, hogy a szocialista időben felnőtt kamasz lányoknak is megvolt a maguk problémái, vagy éppen hasonló gondokkal küszködtek, mint a mostani fiatalok.

Fülszöveg:

Szöszi tizennégy éves kislány, az a fajta, akiből tizenkettő megy egy tucatra. Tanácstalanul bukdácsol a serdülőkor hangulatváltozásai között. Amikor megismerkedünk vele, éppen hullámvölgybe jutott: rosszul tanul, semmihez sincs kedve, durcás. Hogyan viselkedik egy ilyen hányaveti kislány, ha saját makacssága folytán nehéz helyzetbe kerül? Hogyan találja meg a maga emberségét, életcélját a legválságosabb időkben? Erről szól Gergely Márta lebilincselően érdekes lányregénye, amely harmadik kiadásban lát napvilágot.
***

A kötet egy ifjúsági regény az '50-es évekből.
A háttérben elvált szülők állnak a főszereplőnk, Szöszi mögött, emiatt társadalmi megítéléseknek van az alig tizennégy éves leányzó kitéve. Nyolcadikos, gyenge tanuló, akinek semmi célja nincs, legfeljebb azt tudja, hogy ő nem akar tovább tanulni, helyette választja az élet iskoláját és el szeretne helyezkedni az apja mellett fodrászként. Az iskolában is csak az ábrándos lelkű lányként titulálják, akit csak a dalok és a tánc érdekel.
Tipikus introvertált személyiségű Szöszi, aki nagyon részletesen képes megfigyelni a környezetét és ezekből von le következtetéseket, és igyekszik mások hibájából is tanulni.

Egy komoly háttértörténettel rendelkező regény vicces köntösbe csomagolva, minden kamaszkori bakfis dolgot felhozva, ami csak előfordulhatott az akkori időben. Nem sokban különbözik a mostani kamaszok problémáinak felvázolásával, a szülőkkel való konfliktusok ugyanúgy meg vannak írva, mint a szabad akarat és a kötelezettség mércéjének mérlegre helyezése. Szöszinek nem egyszerű már maga a családi háttere sem, és igyekszik megértetni magát a szüleivel, nagyszüleivel.
A vele szemben türelemmel élő nagyszülők nehézségeire is kitér a regény, de nem egyszerű megküzdeni az unokájuk önbizalomhiányával, aki hasztalannak érzi magát, mert főként az akkori nevelési módszerek ezzel mérgezték lelkileg a gyerekeket, ha azok nem úgy viselkedtek, mint ahogyan elvárták tőlük.
Később a „problémás időszakot” is megélik, ahol Szöszi ellóg hazulról, tánciskolába jár, hazudik, de mindezt nem azért teszi, mert rossz viselkedésű lenne, hanem meg kell tanulnia felelősséget vállalnia és gyermeki gondolkodásával néha rossz döntéseket hoz, amit később meg is bán.

A kötetnek célja, hogy felismerjük a bennünk lakozó értékeket, így kapunk egy kalandos történetet, szereplőnk mindig belebonyolódik valamibe, és az akkori helyzetet sem leplezi az írónő. Az '56-os forradalom, emigrálási hullám válságos időszakáról is nyíltan ír, így kaphatunk egy nagyjából hiteles regényt. (csak azért nagyjából, mert túlzottan is szubjektíven állhatunk a történelem ezen szeletéhez, mivel csak azok tudják megmondani, mennyire igazak a leírtak, akik megélték)

Szöszi számára nem csak az iskola befejezése, munkába állása vagy a családjával szembeni naivitása kerül előtérbe, hanem az első szerelem is belekerült a kicsit kaotikus életet élő leányzónak és akár az olvasók is megkedvelhetik a szerény Körmendi Árpádot, aki önzetlenül segített mindig a lánynak még a válságos helyzetben is, illetve amikor kellett, helyrerázta a lány kicsit légből kapott gondolatait.

Talán ezek miatt is kíváncsian fogok bele a következő részébe.