Szöszi élete eléggé felkeltette az érdeklődésem, így számomra nem volt kérdéses, hogy a második részét is el fogom olvasni a sorozatból.
Ha valakinek, hát Varga Szöszinek igazán esze ágában sincs férjhez menni. Tizenhét éves, jó szakmája van, szépen keres, szereti a szép ruhákat, órák hosszat cicomázza magát a tükör előtt. A mesebeli királylány sem élhet gondtalanabbul. Körmendi Árpád sem akar megnősülni. Tanulni akar, méghozzá nem is idehaza, hanem külföldön. Megvan már az útlevele, a vízuma, holnapután indul Németországba… De nem ez történik. Két hét sem telik el, és Körmendi Árpád az anyakönyvvezető előtt áll Varga Szöszivel. Ugyan hogy sikerül ez a gyerekfejjel kötött házasság? Körmendiék csak öthetes házasok, amikor az olvasó elbúcsúzik tőlük. Házasságból: elégséges – ennél jobb osztályzatot nem érdemelnek. Legalábbis egyelőre nem. De minden remény megvan arra, hogy egyszer még jelesre vizsgáznak.
***
Folytatódik a Szöszi katasztrófa, ahol a történet három évvel később játszódik, és a tizenhét éves lány folytatja az életét. A kishúga lassan felkerül az iskolába, így akaratlanul is visszatekint a múltjára. Ekkor szembesül egy aprócska problémával, hogy a testvérét gyámság alá kell helyezni.
Megszokott vehemenciával él, makacs, folyton ellenkezik, de kegyetlenül őszinte, miközben önzetlenül kényezteti a családban maradt kistestvérét, lelkesen dolgozik, miközben udvarlójával szórakozik a maradék idejében. A jampi életmódból eszébe sincs kilábalni, még akkor sem, ha nem igazán érti, hogy a nagymama miért csóválja folyton a fejét.
A fiataloknak megvan a maguk céljai, élete, mígnem olyan vitájuk keveredik, ami nem igazán talál megoldásra. Vagyis, egészen addig, mígnem hirtelenjében házasságot nem kötnek. Szöszit váratlanul éri a házasság, a kötetben szó esik a friss házaséletről, annak bonyodalmairól. A szocialista időszak egyes problémáit is felvázolja, mint a lakásproblémát, a fiatalok önállóságához szükséges tőke megszerzése is belekerült. A párosunk ellentétei, gondolkodásmódjuk vitákat szülnek, a lány jampisága nagyviláginak hat, míg Árpád inkább az édesanyjához és a nővéréhez hasonló anyáskodó, háziasszony természetű nőideált képzel el házastársának.
Szöszi esetében nehéz jellemfejlődésről beszélni. Őszinteségét kedveli Árpád, de mikor szemet-szemért elv alapján viselkedik, akkor nem éppen könnyű helyrehozni a dolgokat. Ebben nagyban segítenek a nagyszülők, a nagyapa ebben a kötetben is pozitív személy volt, előre lendítette a cselekményt. Volt, amikor Árpád pártját fogta, és Szöszi előtt leplezetlenül feltárta, hogy bizony a férfiak nem éppen úgy gondolkodnak, ahogy azt a nők gondolnák. A fiatalokkal szemben ott áll végig a nagyszülők hosszú házasságának ellenpéldája, és nem titkolják, hogy bizony nem kevés kompromisszummal jár ez az elköteleződés.
Megismerhetjük Árpád családját, és a nővérét. Kiderül, hogy a tökéletes házasság koránt sem olyan, mint azt elsőre gondolná az ember, a házasság iránti kötelességek, a férfi dominancia és a női önmegvalósítás, maga a férj és a feleség egyet nem értése akár a válás szelét is megmozgatja.
Meddig kell tűrni a feleknek egymás viselkedését? Nehéz megtanulniuk levedleni gyermeki viselkedésük a fiataloknak, és ebben a második részben főként az összecsiszolódás időszakáról olvashatunk. A szórakoztatás itt sem maradt el, miközben a nevelési célzat állhatott a középpontban. Ez, a korszak után születettek számára egy kis korkép megismerésével társul, már csak ezért is érdemes belefogni, hogy jobban megérthessük, szüleink, nagyszüleink döntéseinek hátterét.