Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában

Az ajánlat bejött, szerintem ez kötött le a legjobban Rejtő regényei között.

Fülszöveg:

Az elátkozott partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.

***

Szereplőink kalandja számomra ebben a Rejtő-regényben volt a legizgalmasabb. Három férfi egy nővel menekül Kongó mélyéből egészen Marokkóig. A francia légiós hangulat, a szélsőséges környezet tetszetős volt, miközben szereplőink veszélyes küldetése nem mellőzi nem csak az észosztást, a fizikai erőosztogatás sem. Viszont ez nem holmi krimi, vagy erőfitogtatás céljából van beleépítve a történetbe, hanem, hogy szórakoztassa az olvasót.

És a látszat kedvéért belerúgott Hopkinsba. Hopkins a látszat kedvéért úgy vágott hozzá egy asztalt, hogy a Török kiszakította az ajtót és a kunyhó elé esett.

Központi témában egy levél kalandja pedig olyan fordulatos, kénytelen figyelni az olvasó, ha tudni akarja, éppen kinek a kezében van. A három férfi szökik, lop, kijátssza barátaikat és ellenségeiket, hogy céljukat győztesen elvégezzék. Természetesen, nem lehet tudni, ki is a barát vagy épp az ellenség, így senki sem marad ki a pofonok szorgos osztogatásából, ami a történet szempontjából egyfajta komikumként tekinthető.

Körülbelül negyed hétkor megszólal Senki Alfonz. – Nagyon jó, hogy ide zártak bennünket. Legalább most megbeszélhetünk néhány titkot.
– Én is csak ennek örülök – feleli Tuskó.
Azután negyvenöt percig nem szóltunk semmit.

Természetesen, mivel Rejtő regényről van szó, a női szereplő és egy agglegény kiházasítása is terítéken van minden eshetőségre. Senki Alfonz és Yvonne egészen kibontakozó szerelme pedig azért szórakoztató, mert főszereplőnk, akinek szemszögéből olvashatjuk a történetet, tévedésben van.

Senki Alfonz leszerel – és halk férfias sóhajjal hozzátettem: – Elveszi Yvonne-t!
Hopkins körülnézett, azután ezt súgta: – Ne törődj vele. Azért megy a leány Senki Alfonzhoz, mert így akarja leplezni, hogy téged szeret.

Már csak erősítgettük itt is, ott is. Yvonne Senki Alfonzzal beszélgetett, és mosolygott. Az volt az érzésem, hogy felőlem érdeklődik. Igyekeztem kissé felhősen szomorú, érdekes arckifejezéssel ránézni, de ez a barom Tuskó Hopkins, aki a tutajt kalapálta mellettem, olyan csapott véletlenül a hüvelykujjamra, hogy fölordítottam. – Marha! Egy író kezét teszed tönkre?!

– Hát akkor ne bámészkodj, mint valami bágyadt púpos teve – mondja ez a közönséges alak.

A szereplők szórakoztatóak, szívesen barangoltam velük az események tájain, és izgatottan lepleztem le velük együtt a felderítésre várt titkokat. A csavaros fordulatok nem maradtak el, néhány függővéges fejezet befejezése lelkesített a tovább olvasásra, illetve a könnyedsége miatt gyorsan lehet vele haladni.