2019. május 5.

Johanna Lindsey: A szenvedély hatalma

Érdekes módon egy romantikus és idilli történetre számítottam, így nem lepődtem meg, hogy egy kikapcsolódást adó pár órát adott számomra ez a kötet.

Fülszöveg:
Alana Farmer különc gyámja, Leonard Farmer a napóleoni háborúk elől Angliába menekült a védencével, hogy Londonban kezdjen új életet. Alana gyermekkorában egy nemes lány gondtalan életét élte, és olyan nevelésben részesült, amit egy királynő is megirigyelhetne. Most elérte a nagykorúságot, és készen áll arra, hogy előkelő ifjú hölgyként belépjen a londoni társasági életbe. Ám a nagy napon értesül a származása megdöbbentő titkáról. Tényleg ő Lubínia elveszett hercegnője és egyetlen trónörököse, akit csecsemőkorában meg akartak gyilkolni, és ezért kellett titokban elhagynia Angliát? A gyámja rábeszéli, hogy térjenek vissza a hegyek között fekvő, elszigetelt európai királyságba, mert csak Alana felbukkanása veheti elejét egy véres lázadásnak. A fiatal lány egy idegen országban találja magát, ahol még mindig veszély fenyegeti.

A gyönyörű jövevény felbukkanása alaposan próbára teszi Christoph Becker állhatatosságát és kötelességtudatát. A palotaőrök kapitánya letartóztatja Alanát, mert alapos oka van azt feltételezni, hogy egy csalóval vagy egy kémmel áll szemben. Nem ő az első személy, aki az elveszett hercegnőnek adja ki magát, de valójában a lázadókkal meg a király trónfosztásán munkálkodó, sötét erőkkel áll kapcsolatban. A hatalom megszerzéséért küzdő összeesküvők értesülnek a trónörökös visszatéréséről, és Alana életét csak a fogva tartója tudja megóvni tőlük. De vajon hisz neki? A szenvedély le tudja győzni a gyanakvást és az intrikát?

***
Persze, nem kell túldramatizálni, figyelmet fenntartó kaland került a történetbe. A kiszámíthatóságával szemben az a pozitívum, hogy nem olvastam még hasonló történetet, így kiemelkedő lett a többi, megszokott történelmi romantikus történeteket illetően.
Szereplőink bátrak, Alana nem foglalkozik az előítéletekkel, hogy egy nőnek csakis hímezni meg legyező etikettet kell tanulnia, hanem bátran forgatja a fegyvereket a kezében, és nem fél szembeszállni az ellenséggel.

Két főszereplőnk találkozása a fülszöveg alapján sejthető, de mégis szórakoztató volt olvasni a párbeszédet, ahol Christoph hitetlenkedik, miközben Alana egyfolytában megjegyzi, hogy még megbánja az előítéletét.

Az, hogy valójában ki is Alana, csak tényleg a kötet végére derül ki, illetve az is megtetszett a kötetben, hogy nem ragadt le csupán a szenvedélyek leírásánál az írónő, hanem ad egy kis szórakoztatást, izgalmat, a szereplőink nem az egyik pillanatról a másikra szeretnek egymásba és nem is jöhetnek össze olyan egyszerűen, mint az talán elsőre gondolnánk.
Romantika terén a felnőtt tartalom csekély, így érettebb tizenévesek is bátran olvashatják.

A szereplők jelleme jól meghatározható még a főszereplőink szemszögéből látva is, a jó karakterek támogatják a párost, a negatív karakterek viszont az olvasóban is ellenszenvet válthatnak ki.
Az idilli történet részeként egy negatív élményem van, az pedig a lezárás előtti utolsó két oldal, mivel ennyiből áll maga a cselekmény lezárása. Szerintem túl hirtelen lett lezárva, és a király karaktere számomra érthetetlen viselkedéssel lett felruházva, ahol a kötet egészében csóválta a fejét, aztán meg hirtelen észbe kapva közli, hogy észre se vette a két főszereplő közötti érzelmeket.
Röviden tömören, nem ilyen befejezést vártam az eset kapcsán, ahol kiderül, ki is Alana, és mi történt az elrablása után.
Egyedül ez a befejezés az, ami értékelés esetén egy csillag levonásával járna, de ezen felül kijárna neki az öt csillag, mivel minden másban az elvárásaimhoz mérten hozta a kötet az olvasási élményt.