Újabb szövevényes történet, ahol szerencsére voltak olyan főszereplők, akik nem okoztak nagy fejfájást viselkedésükkel.Fülszöveg:
Előítéletek, gúzsba kötő konvenciók, rangon aluli szerelmek és két különleges nő, akiknek a sorsa egy életre összefonódik…
1902. újév estéje. Az irgalmasrendi kolostorban megszólal a csengő. Amikor Kornélia nővér, az idős apáca ajtót nyit, egy kis batyut talál a küszöbön…
Urbán Flóra, egy gazdag budai ügyvéd elkényeztetett, önfejű lánya beleszeret a költői álmokat dédelgető, nagyravágyó, jóképű boltossegédbe. Tudja, hogy a házasságba az apja nem egyezne bele, ezért a lány nemtelen eszközökhöz folyamodik. Terve azonban nem válik be, sőt: tragédiák sorozatát indítja el.
Néhány évvel az eset után Flóra igyekszik rendezni az életét, és férjhez megy. A múlt azonban mintha ismételné önmagát: Flóra nevelt fia bejelenti, hogy nősülni készül, és a választottja egy ápolónő. Flóra, aki egykor mindent megtett volna egy egyszerű boltossegédért, most mindent elkövet, hogy megakadályozza a rangon aluli házasságot…
***
Maga a történet hat nagyobb fejezetre lett osztva, két részletre bontva.
Az elsőben megismerhetjük Urbán Flórát, aki fondorlatosan és ésszerűtlenül bonyolódik egy kalandba, ezzel nem csak saját magát belerántva egy kényes helyzetbe, hanem egy harmadik félt is, Imolkát, aki szentül hittel, hogy Sándor szereti.
Mikor a férfi rájön, hogy nem csak a gyertya két végét égeti, hanem ennek következményei is vannak, próbálja eltussolni a botlásait és tévedéseit.
Persze, a dolgok nem alakulnak gördülékenyen, és az egész perpatvarból csak Flóra jut ki, aki meghúzódik barátnőjénél.
A barátnők élete folytatódik, távola fővárostól, de Flóra gondolva apjára, akivel többször is szembeszegült, úgy vélte, ideje találkoznia. Az apja viszont nem bocsátotta meg lánya bűnét, és mindenáron igyekezett új életet biztosítani a megesett lányon.
Természetesen, az új szerelem nem maradt el, a hajóskapitány, Mihály meglátta benne az anyai gondoskodást Flórában, mivel egymaga nevelt egy kisfiút, Miklóst.
A második fő részben már a felnőtt gyerekek életéről olvashatunk, ahol Flóra egyfajta illúziónak él. Barátnője, Apolka lányával, Vilmával akarja mindenáron összeboronálni a mostohafiát, aki erről hallani sem akar, főleg, hogy megismert egy ápolónőt.
Nos, a fő bonyodalom itt kezdődik, ahol Flóra minden fondorlatosságot (én személy szerint aljasságnak nevezném), hogy vágyait kiteljesítse, nem foglalkozva azzal, hogy ki is az a lány, akit Miklós mellől el akar távolítani.
Persze, Miklós férfi lévén lehet, hogy elsőre esztelen döntésekkel hökkenti meg az olvasót, mégis látszik benne valami félelem és az ebből fakadó tudatosság is, hogy ne kövessen el banális hibát.
Utolsó főszereplőnk, Nelli teljesen ártatlanul csöppent a faramuci helyzetbe, de szerencséjére a támogató barátok segítettek neki és mindent próbáltak megtenni a lány boldogságáért.
Vilma ikertestvére, Aladár elsőre sehova nem volt tehető számomra, mégis a történet vége felé ő volt az a szereplő, aki megnyugtatta a kedélyeim, mivel Flóra viselkedése egyszerűen skandalum volt. Ez az egy momentum bosszantott az amúgy kikapcsolódásra megfelelő történetben, mivel az olvasó mondhatni az elejétől a végéig be van avatva, nincsenek nagy titkok, inkább arra koncentrál a történet, hogyan oldják meg a szereplőink a bonyodalmakat.
Természetesen, Fábián Janka kötet nem zárulhat happy end nélkül, így a megbocsátás és a szerelem győzedelmeskedik az előítéletek felett.