Ruby Saw: Az igazi (Pillangó-hatás 2.)

Voltak teóriáim, amiktől előre féltem. Nos, kicsit vegyes élményt sikerült összehozni a második rész kapcsán, de nem lehet panaszra okom, ha pár nap alatt ezt is könnyedén elolvastam. Röviden tömören, másra számítottam.

Fülszöveg:

Egy nő. Egy férfi. Temérdek pillangó. Egy érzés, melyet mindenki élete során csak egyszer érez. Liv Jackson életében hosszú és keserves út vezet az igazihoz, de most végre úgy érzi, hogy révbe ért, hogy megtalálta. Virágok, szerelmes pillantások, erotikus testbeszéd és olyan heves szívverés, ami az egekbe repíti a vérnyomást. Ez lenne az igaz szerelem, csakhogy senkinek nem adják ingyen, még Livnek sem.

Az egykor akaratos és hisztis nőnek két lehetősége van: vagy hagyja tova szállni, vagy harcol. Liv azonban ezúttal felveszi a kesztyűt, és nem engedi elfutni a lehetőséget a boldogsághoz. Útján intrika, féltékenység és egy régi ismerős is elkíséri. A végén pedig győz a szerelem? Az igazi szerelem?

***

Ha nem kell megint agonizálnom, a japán kifejezéseket magyar fonetikussággal olvasnom – még mindig sensei a Szenszej – és ha nem kell cammogni a gépet nézve, csak hümmögni, akkor elmondhatom, hogy egy egészen szórakoztató történetet kaptam kézhez, aminek a drámai hatásfoka megegyezik egy koreai szappanopera komoly fordulataira. (mondom, ez nem fejtörés, élveztem mindenféle iróniát mellőzve)

– Biztos, hogy csak munkatársak vagytok? – kérdezte David, és a kérdés végén kacsintott egyet.

– Nem, az öt törvénytelen gyerekem apja, akik harakirit nyomnak otthon minden délután műanyagkéssel. Most boldog vagy?

Mikor azt hinné az ember, hogy rendben lesz a történet, Liv megmutatja az elkényeztetett, naiv lányok viselkedését. Ha úgy veszem, Liv egy görbe tükör a mai nőknek, miközben néha vicces elszólásokkal nevetteti meg az olvasót, de okoz meglepetéseket, mikor érettségtől tanúskodva szólal meg.

A koreai dráma része a szerelmi szögek bonyolítására jegyeztem meg, mivel Liv egyik pillanatról a másikra rájön, hogy nem a mulya és karrierista Rob az, akivel szeretne együtt élni, így dobja is azon nyomban.

Az olvasó ekkor gondolhatja, hogy még egy játékos van a történetben, aki hamar fel is tűnik ismételten. Liv pedig kap az alkalmon és Hiro után megy.

Rájön, hogy Hiro az igazi, miközben egy nő felbukkan, aki japán lévén még küszködik a nem kinőtt sárkányfogaival. (Ayumi japán, de felnevettem nem egyszer Liv elszólásain, amit a riválisára jegyzett meg.) Liv tudja, mit akar, onnantól pedig nincs riválisa, nincs exe, csak az igazi.

„Az ajka akár az őszibarack, és őszibarack illat is lengte körbe. Akár egy kibaszott anime.”

Az apa, Dylan hozzáállásával nem értettem egyet a történetben. Először ismét kialakul a féltése Liv felé, és kicsi királynőjeként kezeli a lányt, akire szerintem ráfért egy kis önállósulás.

Maga a történet kicsit idilli, ahogyan egy romantikus történettől várható, szerencsére csak kicsit rugaszkodott el a valóságtól.

Megértem Liv döntését, mert a boldogságot keresi, viszont a hirtelen szakítása nem nyerte el a szimpátiám, mivel Rob, lehet, hogy mulya, de tudatos és karrierista, ellenben Livvel. Az utolsó fejezet a leglényegesebb mondanivalóval bír.

 „Mindenkinek meg kell tanulni, milyen a helyes és jó kapcsolat, mert tökéletes nincs, mindig van egy kis defektje a kapcsolatoknak, mert parázs viták mindig vannak és lesznek is, kivéve, ha egy robottal állsz össze. Na, az nem fog visszapofázni.”