Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Kalandozás egy érdekes, mégis ijesztő világban, ahol a nőknek szava csak a csend maradt.

Fülszöveg:

A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…

A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.

***

Életem első disztópiája. Egyfajta előadás keretein belül folyik a visszaemlékezés a 2200 évekből, mivel az olvasott szöveget hanganyagként maradt fenn a történet szerint.
Nem a főszereplő élete a központi téma, hanem a társadalom gyökeres megváltozása.

Előfordulhat hasonló a jövőben? Atwood megjósolta volna a társadalmi gyökeres megváltoztatásét? Eltelt közel negyven év a történet megírásától és vannak olyan aspektusok, amik már-már belehajszolják társadalmunkat egy hasonló világ létrejöttébe.

Megfigyelésre alapszik, nincs minden kérdés megválaszolva, az olvasóban megmaradhatnak feltevések. Főszereplőnk vagy elmélkedik a múltbéli, általunk is ismert világról, vagy azt mutatja csak meg, amit ő maga is megtapasztal. Második szemszöget, vagy más szereplők nézeteit is csak a szolgálólány, Fredé elmesélése alapján tudhatjuk meg.

Nem tartom feminista történetnek, és egyfajta negatív szemlélet a férfitársadalommal szemben, mivel itt nem a nemekkel kapcsolatos az, hogy ki is volt az, aki miatt idáig fajult a helyzet.

Ki a hibás? A férfiak, akik hataloméhesen kezükbe vették az irányítást? A vallási fanatikusok, akik szentül hiszik, hogy csak Istenben lelehetünk reményre? A Feleségek, akik önkényesen döntenek bárkinek sorsáról? A szolgálólányok, akik nem lázadnak fel a reménytelen helyzetük ellen?

A törvény az törvény, de meddig lehet elmenni az emberi elvek megsértésében?
Érdekes módon olyan főszereplőt választott a történethez az írónő, aki még ismerte a "régi" világot, mielőtt minden megváltozott volna. Mégis, a kötet vége felé egyre pozitívabb hangvétel olvasható, hogy a következő generáció már természetesnek fogja venni a társadalmi szerepét és "normálisnak" tekinti mindazt, amit a "régi" világban elképzelhetetlennek tartottak.

Kicsit elgondolkodtató az is, hogy először azt hinné az ember, hogy a férfiak döntöttek önkényesen a nők korlátozása felől és csak nekik határozták meg, milyen életpályát is kell követniük. Viszont a kötet erőteljesen a Feleségek ellen van, mivel ők döntik végül el, sokszor a kapitányok beleegyezése nélkül, mi legyen a háznál szolgáló Mártákkal és a Szolgálólányokkal.

A történet erőteljes függővéggel zárult, így az izgalmas kérdés megmaradt, hogy sikerült-e megmenekülnie Fredének az egyre forrósodó helyzetéből.
A mese része részletgazdag, de épp annyira bontja ki a történetet az írónő, hogy végig fenntartsa az olvasóban az érdeklődést. A "régi" világ felelevenítése pedig akár egy mai társadalom görbe tükrének is megfelelne.